szombat, április 29, 2006

Kampányelemzés II. - Fidesz

Bár több mint kétmillió szavazattal a második helyen végzett, mégis az országgyűlési választások legnagyobb vesztesének a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség tekinthető. Egyik fő céljuk sem teljesült ugyanis: kevesebb szavazatot kaptak, mint a szocialisták; bent maradt a parlamentben az SZDSZ; és bejutott a kisebbik jobboldali párt, az MDF is; végeredményben pedig továbbra is ellenzékben lesznek. Ebben a cikkben az első forduló előtti kampányt elemzem.

A párt médiakampánya november-december tájékán indult el, bár már ezt megelőzően is számos eszközt bevetettek, hogy kapcsolatot teremthessenek potenciális szavazóikkal. Az elmúlt 4 év gyakorlatilag permanens kampányidőszak volt, melyben a Fidesz törekvése egy megbízható adatbázis összeállítása volt a szimpatizánsokról. Ennek módja a különböző konzultációk (nemzeti, gazdasági, faluparlament, stb.) lefolytatása, amelynek végén elmondhatták, hogy hárommilliónál is több emberrel beszéltek, és az ő igényeiknek megfelelően állt össze a „Cselekvő Nemzet Programja”. Ezt végül csak március második felében fogadták el és mutatták be, bár a főbb pontokat már korábban is meghirdették (tb-járulékcsökkentés, 14. havi nyugdíj, stb.).

Tavaly év vége felé indult el először a kampány, mégpedig a megújult logóhoz illeszkedő formavilágba helyezett üzenetekkel („Vannak jó dolgok, melyeket folytatnunk kell. Vannak rossz dolgok, melyeken változtatnunk kell. Vannak hibák, melyeket nem fogunk többször elkövetni.”). Ez a reklám részben beismerte, hogy az Orbán-kormány nem volt tökéletes, és nagyrészt a bizonytalanokat célozta a mérsékelt, ám nyelvtanilag hibás megfogalmazással (ugyanis a harmadik mondat az jelenti, hogy vannak olyan hibák is, amelyeket el fognak követni).

A következő szakaszban a változás-kampány következett, melynek lényege az Orbánt körülvevő emberek megismertetése volt. Ők mind valamelyik jól definiálható célcsoportot szólították meg, így Kósa Lajos a vidéki embereket, Pelczné Gáll Ildikó a nőket, Varga Mihály inkább az értelmiségieket. Schmitt Pált e tekintetben nehéz hova sorolni, de amint az Olvasók a korábbi bejegyzésekben is olvashatták, a szerző számos alkalommal bírálta a korábbi olimpiai bajnok szerepléseit és megnyilatkozásait, az ő szerepeltetése ugyanis megítélésem szerint az egyik nagy balfogás a párt részéről, bár nem a legnagyobb. Ez a kampány sikeresnek mondható, bár később alig szerepeltek a médiában a fent említett politikusok, így gyakorlatilag kárba veszett az ő felépítésükre szánt összeg.

Az első komoly kampányhoz köthető hibáját a párt a Financial Times-ügyben vétette, mikor Orbán Viktor az egyik legnagyobb presztízsű lap lefizetésével vádolta a kormányt és mikor már elcsendesedni látszott az ügy, ő újra felmelegítette azt.

Ezt követte a párttól messze állónak nem nevezhető Magyar Vizsla (és Budapesti Riport) megjelenése. Ezzel a negatív kampány indult el, melynek célpontjául Gyurcsány Ferenc és Kóka János vagyonát választották. Ez egyébiránt működőképes elgondolás, és taktikailag okos döntés volt, hogy „kiszervezték” a párttól független szervezetekhez a lapokat, még ha mindenki tudta is, hogy kihez kötődik. A második hibájuk az volt, mikor kiderült, hogy a vártnál is szorosabb a kapcsolat a kiadó és a Fidesz között (lásd még: Rogán faxkészüléke). Az abszurd történet, melyet akkor Deutsch-Für Tamás előadott a médiában, megítélésem szerint igencsak megtépázta az illető politikus hitelességét.

2006-ban indult el a párt depressziókampánya, melynek szlogenjét alighanem az összes Olvasó kívülről fújja: rosszabbul élünk, mint négy éve. A statisztikák szerint ez egy hamis állítás, ráadásul a plakátokon szereplő adatok sem mind voltak pontosak, ennek ellenére ez egy viszonylag jól megkomponált elem volt, amely láthatóan beleillett a kampánystratégiába, aminek alapja a „eddig nagyon rossz volt, de ha mi nyerünk, sokkal jobb lesz mindenkinek”-elv volt. Ami problémát jelentett, hogy a választók (noha az emberektől nem áll távol a panaszkodási hajlam) ezt nem érezték igazán át, ugyanis a Medgyessy-Gyurcsány-kormányoknak pontosan az róható fel a leginkább, hogy a fenntarthatónál sokkal gyorsabban emelték az életszínvonalat, amire csak hitelből voltak képesek.

A Fidesz-kommunikáció kudarcot vallott a szerverfeltörési ügynél is, és nem jött jól a pártnak az illegális adatbázis, meg a zsarolási eset sem.

Mikor új szakaszba lépett a kampány, a fekete háttereket fehérre cserélték, és ugyanazok a szereplők ígértek jobb életet Fidesz-győzelem esetére, mégpedig jól körülhatárolható célcsoportok, így a családosok, gazdák, nyugdíjasok és munkanélküliek részére. Ez a választási program nyilvánosságra hozatalához kapcsolódott, amelyre azon a kongresszuson került sor, ahol egy ennél fontosabb döntést is meghoztak, nevezetesen Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt lett. Már első megszólalásában mondott olyat, amivel utána hosszan lehetett foglalkozni (kettős állampolgársággal 20 év hatalom) és az ellenoldal nem tette meg azt a szívességet, hogy hagyja leesni a magas labdákat. Igaztalan volna egyedül Mikolát kiemelni, ugyanis Semjén Zsolt, Bayer Zsolt, valamint korábban Kerényi Imre is mindent megtett a liberális és baloldali szavazók mozgósításáért.

A Fidesz Kossuth téri nagygyűlésén egy héttel a választások előtt Orbán radikális beszédet mondott, ez is pontosan mutatta, hogy az ő és pártja stratégiája nem szokványos: csak a saját szavazótábor mozgósítása érdekelte őket, úgy számoltak, hogyha az elér egy bizonyos szintet, akkor nem lehet gond. Erre szolgált a Kubatov-féle aktivistacsapat is, amelytől a győzelmet várták, ám végül nem működött túlságosan hatékonyan.

A végeredmény alapján mondhatjuk, hogy ez nem következett be, ebben talán szerepe volt a kétpárti vitának is, ahol Orbán Viktor nagyon gyengén teljesített. A másnapi műsorban sokkal jobbnak mutatkozott, de az inkább Dávid Ibolyáról szólt.

Összességében azt lehet elmondani a Fidesz-kampányáról, hogy világos logika szerint építették fel, azonban olyan sokat hibáztak, hogy elhomályosult a mondanivaló, és a médiamegjelenésük számottevő része a rossz mondatok utána „tűzoltásra” ment el.

péntek, április 28, 2006

Ki ne legyen pénzügyminiszter?

Zajlanak a Balaton mellett a koalíciós egyeztetések, amikről a helyszínen tartózkodó újságírók sem tudtak meg semmi különlegeset. Először a programban kell megegyezniük, legalábbis Gyurcsány Ferenc ezt nyilatkozta korábban. Kíváncsian várjuk, hogy mely reformokra fognak sort keríteni, az mindenesetre jó jel, hogy (a HavasPress után) egyre többen szólítják fel az új kormányt, hogy hajtsa végre a szükséges lépéseket. Csak a szakpolitikai elemek után kerülnek szóba a miniszterjelöltek és a további pozíciók, mai bejegyzésemben mégis az egyik bársonyszék esélyeséről szólok.
Elég sok találgatás látott napvilágot arról, hogy ki melyik tárcát kapja. A pénzügyminiszterről eddig nagyjából azt lehetett tudni, hogy a kormányfő nem tervez változtatást ezen a poszton. Ez azt jelentené, hogy továbbra is Veres János tölti be ezt a posztot, amivel kapcsolatban elvi fenntartásaim vannak.
Nem a teljesítményét kívánom értékelni, azzal kapcsolatban csak egy minisztériumi dolgozó fórumhozzászólását ajánlom mindenkinek. Ennek lényege, hogy az üzleti ügyeivel foglalkozó Veres helyett Katona Tamás államtitkár irányít és az ő nevéhez fűződnek bizonyos botrányos esetek (pl. ÁFA-visszatartás). Ami viszont egyértelműen elítélendő, az a pénzügyminiszter egyik (nem nyilvános) kijelentése a két forduló között. Egy rövid idézet:
Azért fogalmaztam ilyen egyértelműen mert nagyon szerettem volna, hogy mindenki számára világos legyen... Az eredmény fogja eldönteni azt, hogy ennek a térségnek milyen módon tudunk segíteni a következő négy évben.
Ezek azok a mondatok, melyekre semmi szükség nincsen egy demokratikus államban. Ha valaki számára nem lenne egyértelmű, hogy az "eredmény" kifejezés alatt az adott körzet győztesének kilétére gondolt, de ezt ugyanebben a beszédben még explicitebben is kifejezte.
Fenyegetés, zsarolás? Nem, jogilag biztosan nem. Politikailag még igaz is lehet, hiszen most egy szabolcsi (ott hangoztak el az idézett mondatok) MSZP-s képviselőnek tényleg nagyobb az alkuereje, mint egy Fideszesnek. Azonban mikor a köztársaság védelmében tömeggyűlést hívnak össze, akkor szükséges az ilyen letűnt időket idéző mondatok ellen is felszólalni. Olyan országban szeretnénk élni, ahol a fejlesztési döntések (vagyis az EU-s pénzek) meghatározó tényezője a körzeti győztes párttagkönyve lesz?
Én nem.
Ennek megfelelően most, az új kormány megalakulásakor kérem és felszólítom Gyurcsány Ferencet, valamint a koalíciós pártok vezetőit, hogy az egyik legfontosabb miniszteri posztra ne jelöljék Veres Jánost!

kedd, április 25, 2006

Hogyan tovább, Magyarország?

Némi technikai szünet után ismételten friss tartalom a HavasPress oldalain. A téma nem lehet más, mint hazánk jövője az országgyűlési választásokat követően.
Először is illik gratulálni Gyurcsány Ferencnek, a szocialista pártnak, valamint a liberálisoknak, hogy a rendszerváltás óta páratlan dolgot hajtottak végre, hiszen először nem váltott a politikai váltógazdálkodás. Sokszor mondják, hogy a varsói gyors Budapesten is megáll, vagyis a lengyel választások eredményei ismétlődnek a hazai voksoláskor. Nos, ezúttal ez sem jött be, ugyanis tavaly ősszel a lengyeleknél egy klerikális populista ikerpár és pártjuk nyert és bár mintha itthon is lett volna egy hasonló formáció, az a párt most nem készül koalíciós egyeztetésekre.
Röviden az eredményekről: a HavasPress az első forduló után azonnal publikált prognózisa (amely talán a leghamarabb vált elérhetővé a magyar médiában) meglehetősen pontosan jelezte előre, hogy kik szerzik meg az egyéni körzeteket. Mindössze 6 körzet volt, ahol nem az általunk várt jelölt lett a befutó, a szocialisták közül Siklóson Kocsi László, Nagykállón Demendi László és Gödöllőn Fogarasiné Deák Valéria Eszter, míg a fideszesek részéről Kecskeméten Horváth Zsolt, valamint Kiskunfélegyházán Endre Sándor cáfolt rá a papírformára, rajtuk kívül Szegeden Sándor Klára szabaddemokrata, koalíciós közös jelölt nyert a várakozásaink ellenére. További fontos jellemző, hogy a billegő körzetek a szocialisták felé dőltek, ennek tudható be, hogy ilyen közel kerültek az abszolút többséghez. Örömteli fejleménynek látom, hogy ezt végül nem érték el, így ugyanis a koalíciós partnertől elvárhatjuk, hogy néha felhívja a figyelmet a nem egészen következetes MSZP-s programelemekre (pl. alsó tagozatos falusi iskolák helyzete).
Egyelőre ennyit a múltról, most tekintsünk előre! A pártok jövőjével egy későbbi cikkemben foglalkozom, most inkább az országra váró kihívásokkal és esetleges válaszokkal foglalkozom, mégpedig ahogy a két forduló között írták, egy "szemüveges közgazdász" szemével. A diagnózist valószínűleg mindenki hallotta már, egy mondatban összefoglalva: az állami szektor nem hatékony és hatalmas deficitet halmoz fel évről évre, amely visszafogja a gazdaságot és nem teszi lehetővé az euró bevezetését és veszélyezteti az uniós támogatások lehívását.
Reform, megszorítás, Bokros-csomag: melyik a megoldás? Utóbbi kevésbé, az egy más helyzet volt, most azon eszközök egy része ma már nem alkalmazható. A reformok kellenek, már a csapból is az folyik, hogy az egészségügy, a közigazgatás, a nyugdíjrendszer és az oktatás átalakítását haladéktalanul el kell kezdeni. Ezekre nem elsősorban a spórolás miatt van szükség, hanem mert nem teljesítenek úgy, ahogy azt várjuk. Persze a hatékonyságnövelés kisebb költségvetési terhet is jelent. Ez azonban nem elég, mielőbb olyan megszorítás, kiigazítás, nadrágszíjhúzás (ahogy tetszik, bár valószínűleg sehogy nem fog tetszeni) kell, amely helyrebillenti az idén ijesztő méreteket öltő hiányt. Az adóemelés elvileg hasonló hatású, de tapasztalatok szerint a kiadáscsökkentés eredményesebb eszköz.
Tehát amit az új kormánytól várok, gyakorlatilag türelmi idő nélkül:
  • Jelentsen be olyan intézkedéseket, melyek már rövid távon csökkentik a hiányt és hosszabb távon is fenntarthatóak, valamint kezdjenek bele néhány területen a reformokba már a nyáron, úgyis sokáig tartanak majd
  • A nyári parlamenti ülésszakban hozzanak intézkedéseket a korrupció visszaszorításáért
  • Az önkormányzati választások után pedig lássanak neki a közigazgatás átalakításának, hogy a megyerendszer minél előbb megszűnjön
  • Emellett vezessék be a vizitdíjat és ténylegesen teremtsék meg a biztosítási jogviszony meglétének ellenőrízhetőségét az egészségügyben
  • A közbeszerzéseknél minél inkább érvényesüljön a teljesítménymérés
  • Folytassák a privatizációt
Ez csak néhány lépés, melyeket mindenképpen szükségesnek látok. Nyilván ezeken túl is lehet és kell gondolkodni (parlament létszámának csökkentése, államilag finanszírozott egyetemi helyek visszafogása, stb.), ez csak néhány példa, hogy milyen irányban érdemes elindulnia második Gyurcsány-kormánynak.
Szerencsére egyre többen szorgalmazzák a szükséges intézkedések meghozatalát, így gazdasági szervezetek, kutatóintézetek és magánemberek is, no meg a külföldi elemzők és befektetők. Remélhetőleg ez a nyomás hatni fog, mert bár van egy másik út is, de nem lenne jó megismerni. Az ugyanis meggyengülő forinttal, menekülő tőkével, inflációs nyomással és magas kamatszinttel járna, és annak tényleg egy stabilizáló csomag lenne a vége. A világgazdasági növekedés újra megfelelőnek tűnik, ami talán megteremti a lehetőségét a fenti lépéseknek anélkül, hogy jelentős reálcsökkenéssel szembesüljön a lakosság. Persze lesznek olyanok, akik nem járnak majd túl jól, de hogy egy friss kampányszöveget idézzek: most csak Magyarország számít!
Most derül majd ki, hogy az MSZP hármas szlogenjéből Gyurcsány Ferenc mennyire vállalja fel a bátorságot. Megnyilatkozásai alapján meg fogja lépni, amit kell, de egyelőre várjuk a tetteket.
Egyébként Orbán Viktornak kétharmad részben igaza volt, amikor új államról, gazdaságról és politikáról beszélt. Habár a gazdasággal nincsenek komoly problémák, az államot tényleg át kell alakítani és ehhez az eddigiektől eltérő, újfajta politikusi hozzáállásra van szükség.
Ha az Olvasók egyetértenek a fentiekkel, esetleg további ötleteik vannak, írják bele a kommentbe!

kedd, április 18, 2006

Kampányelemzés I. - MSZP

A választások első fordulóját követően érdemes megvizsgálni, hogy a különböző pártok milyen kampányt folytattak, milyen eszközökkel, szlogenekkel és témákkal próbáltak szavazókat szerezni és ezt milyen eredménnyel tették. A HavasPress most kezdődő sorozatában ezt járja körül, a négy parlamentbe jutott párt reklámjait elemzi, elsősorban marketingszempontból.
Politológusok, politikusok és reklámszakemberek gyakran vitáznak azon, vajon a pártok és a politika ugyanolyan termék, mint például a mosópor és ennek megfelelően kell őket hirdetni. A felvetés érdekes, nyilvánvalóan a politika és a politikus sokkal sokrétűbb, hiszen – szemben a napi fogyasztási cikkekkel – még beszélni is tud, én mégis azt gondolom, hogy nagyrészt ugyanazok a marketingeszközök szükségeltetnek egy párt „eladásához”, mint a piacon elérhető termékek értékesítéséhez. Ennek megfelelően a cikksorozat olyan szempontokat is vizsgál, mint célcsoport, üzenet, pozícionálás és hasonlók.
A pártok listás eredményei szerint haladva a Magyar Szocialista Párttal kell kezdeni, hiszen ők gyűjtötték be a legtöbb szavazatot. Kampányuk több pillérre épült, először még tavaly ősszel egy imázskampánnyal kezdtek, ezzel gyakorlatilag „felépítették” a márkanevet, és a legfontosabb hívószavakat hozzákapcsolták a brandhez. Ez volt a bátorság, biztonság, igazságosság hármasa, de ennek az időszaknak további jelentősége, hogy jól érzékelhetően a fiatalabb korosztályt célozták meg több módon is, például az egyes magazinokhoz mellékelt cd-vel (A buli színe címmel). Rendkívül sikeresnek mondható ez az időszak, a párt népszerűsége ugyanis jelentősen emelkedett, gyakorlatilag ez alapozta meg a választási győzelmet és ennek hatására fő riválisuk, a Fidesz előre kellett, hogy hozza a saját kampánykezdését.

A következő fontos lépcső a kormány 4 évének teljesítményét bemutató elszámoló kampány volt, melynek lényege, hogy az elért eredményeket hirdették, az „Igen. Megcsináltuk” üzenettel együtt. Az igen központi szerepet játszott a továbbiakban is a kampányban és bár az ellenoldal viszonylag jól reagált („Na, ezt jól megcsinálták”), ráadásul néha olyan dolgokra hivatkoztak, melyek még nem teljesültek („Megduplázzuk az autópályák hosszát”), összességében úgy vélem, az ilyen direkt öndicséret meggyőzőbb a magyar választók számára, mint a közvetett (pl. „Jó kezekben az ország”).
Következő lépcsőként a negatív kampány eszközéhez folyamodtak és ezt a fogalmat most kizárólag leíró jelleggel használom, nem véleményezésképp. A negatív kampány olyan, amikor nem a saját produktumunkról állítjuk, hogy jó, hanem a konkurenciáéról, hogy rossz. A szocialisták is ezt tették, és az Orbán-kormányt kritizálták, a „Nem. Ne forduljunk vissza” szlogen köré gyűjtve bizonyos intézkedéseket és összehasonlítva a saját kabinetjük teljesítményével. Erre feltehetően két okból is szükség volt: egyrészt a magyar szavazók memóriája nem tökéletes (sőt...), másrészt a Fidesz az előbbi tényre támaszkodva azt kommunikálta, hogy az ő idejükben minden tökéletesen működött. Erre válaszolt tehát az MSZP a fekete hátterű, elrettentő szándékú reklámokkal. Az ilyen reklámok főleg a létbizonytalanságban élőkhöz szólnak, illetve azokhoz, akiket annak idején negatívan érintettek a reklámokban szereplő intézkedések.
Az előzőhöz szorosan kapcsolódó elemként Orbán Viktort is elkezdték támadni, itt különösen a szavazásokról való hiányzásait felelevenítő, némi demagógiával fűszerezett (pl. a Felcsút-mezben sétáló labdarúgó képe) televíziós reklámokra kell gondolni. A szocialisták egyik fő szavazatszerző érve, hogy ha nem ők nyernek, akkor Orbán, így aztán minden eszközt megragadtak, hogy démonizálják az ellenzék vezérét, erre jó példa az ő mondatai kapcsán április elsejére összehívott nagygyűlés, melyet a köztársaság védelmében hirdettek. Ez két okból is fontos volt: egyrészt demonstrálta, hogy a szocialisták is jelentős társadalmi beágyazottsággal bíró párt, amely képes tömegeket mozgósítani (magyarul: erősek), másrészt egy ilyen rendezvény által a kritizált Orbán-mondat (amely a köztársaságot egy ruhának minősíti a nemzet testén) jobban bekerült a köztudatba és ezzel vélhetően sikerült a volt miniszterelnököt elutasítók körében növelni a szavazói aktivitást. Ez utóbbi azért fontos a baloldal számára, mert a rendszerváltás óta megfigyelhető tendencia, hogy nekik a magasabb részvétel kedvez.
Annyiban újdonságot is tartogatott a kampány, hogy talán először az MSZP történetében képes volt valamiféle jövőképet is felvázolni, így a rájuk szavazók (vagy egy részük) valamire igent mondtak, nem pedig az ellenoldalra nemet. Ez a vízió pedig nagyrészt az angol Munkáspárthoz köthető baloldali-liberális politika Közép-Európára adaptált változata, melynek alapjai Gyurcsány Ferenc könyvében és a Hiller-féle Új magyar szociáldemokrácia címet viselő programban keresendők. Ezek egyik kiindulópontja – hogy visszatérjünk a párt egyik fontos szlogenjéhez – az igazságosabb Magyarország megteremtése. Azonban hazánkban a Kádár-rendszer megítélése olyan pozitív, hogy a piac tiszteletét mindkét tömegpárt ilyen-olyan mértékben kiegészíti paternalista elképzelésekkel és etatista gazdaságpolitikával, ezért szerepelt a reklámokban a biztonság hívószó is. Bátorságra pedig azért van szüksége egy pártnak, mert győzelem esetén (amint hamarosan érzékelhető lesz) rövidtávon megszorításokra, középtávon pedig érdeksérelmekkel járó reformokra van szükség. Az MSZP jövőképe a felsoroltak elegyét tartalmazza és a kampány egyik vonulata ezek megjelenítését célozta.
A párt megyékre lebontott tervvel készült, hogy hol milyen beruházásokat fognak végrehajtani a következő időszakban. A Nemzeti Fejlesztési Tervvel sok hasonlóságot mutató (…) gyűjtemény egyfajta vállalás a párt részéről, persze zömmel uniós forrásból. A megyéket járó kampánybuszok gyakorlatilag a termék (vagyis a szocialisták) közvetlen hasznait mutatták be az érdeklődőknek, hasonlóan a 70 %-kal dúsabb hajat ígérő samponreklámokhoz.
Természetesen a hazai hagyományokhoz híven az MSZP sem maradt ki az ígérgetési licitből, bár kormányzó erőként visszafogottabb volt, mint fő riválisa, nyilván pontosabban ismerték a büdzsé számait. Ezen ígéretek célcsoportja általában jól azonosítható, bár feltehetően minden választó találna neki szóló intézkedést.
A pártkampány egy további pillére maga a miniszterelnök személye volt. A baloldal Orbánja, ellenfelei szemében a bulvárkormányfő, aki sűrűn előforduló elszólásai dacára nagyon hatékony kommunikációs offenzívát folytatott megválasztásától kezdődően. Az ő óriásposztereivel lehetett találkozni országszerte („Van egy ország. Van egy ember. Van egy program.” és „Magyarországért. Önért.”), majd márciustól a rendkívül igényes tv-reklámban is, amelyben a fent említett vízióját magyarázza. Ez a reklám érzékelhetően a bizonytalanokat célozta és azt a szűknek mondható réteget, melynek pártválasztásában az ideológiák komoly szerepet játszanak. A magyar választókra oly jellemző leváltó szándékot azzal próbálták leszerelni, hogy ők maguk (különösen a kormányfő) további teendőkről és változásokról beszéltek, ezzel hallgatólagosan elismerték, hogy az elmúlt 4 év kormányzati politikája nem nevezhető hibátlannak.
Összességében a szocialisták jól vegyítették a negatív kampány, a múlt sikereinek bemutatása és a jövőre vonatkozó tervek elemeit és így érték el a szavazókat. Ami hibaként felróható, az Gyurcsány személyének túlhangsúlyozása, hiszen a kampányban szinte kikoptak mellőle a baloldali politikusok (Lendvai, Hiller, stb.), ez visszaüthetett volna. Kritikaként megfogalmazható még, hogy túl sok üzenetet, szlogent próbáltak eljuttatni a választókhoz, így jelentős részük feltehetően nem ért célba, mert nem kapott elegendő médiafelületet. Ennek jó példája a Fiatal Baloldal legtöbb kezdeményezése (pl. szélkakas, konzervjövő), melyek vélhetően még a célcsoportot sem érte el megfelelő mennyiségben. Azt viszont sikeresen kihasználták, hogy ellenfelük programját csak röviddel a választások előtt fogadta el, ez tehát egy jól kommunikálható különbség volt a két nagy párt között.

hétfő, április 10, 2006

Választott az ország: gyorselemzés

A választópolgárok több mint kétharmada elment szavazni, ez nagyon jó, bár kissé alacsonyabb, mint 4 évvel ezelőtt és végül is 4 párt lépte át az 5 százalékos küszöböt. Ennek megfelelően a mostani fordulónak 3 győztese és 1 vesztese van véleményem szerint. Először is a szocialista párt, amiért több mint 1 százalék előnnyel a legtöbb szavazatot kapta, ők a hagyományos értelemben vett győztesek. Azonban minden dícséretet megérdemel az SZDSZ, amely jelentősen javítani tudott 2002-höz képest és közel 6,4 százalékot szerzett, valamint a szinte mindenkinek meglepetést okozó MDF, amely ha csak hajszálnyival is, de bejutott a parlamentbe. Ha valaki a részletes eredmények iránt érdeklődik, ajánlom az OVB honlapját. Ebben a bejegyzésben a második fordulóra vonatkozó gyorselemzésemet közlöm.
109 körzet maradt állva, a legtöbb Budapesten (20) és Pest megyében (15), a legkevesebb Csongrádban (2) és Vasban (1). Az összes körzet eredményét átnéztem szakértő kollégám segítségével és ezek alapján a következőkre jutottunk:
Budapesten 16 körzetben koalíciós győzelmet várunk, 4 helyen a Fidesz jelöltje fog bejutni. Utóbbiak: Nagy Gábor Tamás, Balsai István, Deák András és Pokorni Zoltán. Ez azt jelenti, hogy megítélésünk szerint sok körzetben fordítanak a koalíciós jelöltek a visszalépések után.
Baranyában 2-2 MSZP-s és fideszes jelölt fog bejutni, Bókay Endre és Paizs József az egyik, Hargitai János és Kékkői Zoltán a másik oldalon.
Bács-Kiskunban 2 koalíciós és 4 jobboldali körzet mellett a kecskeméti 1. választókörzetet túl szorosnak ítéltük, itt a Balogy László-Nyitray András párharc kimenetele bizonytalan. A 2 koalíciós jelölt, aki vélhetően nyerni fog: Szécsi Gábor kecskeméti polgármester és Garai István Levente (ő Endre Sándor ellen fog fordítani Kiskunfélegyházán).
Békés megyében nehéz határozottan állást foglalni, 2 baloldali és 1 fideszes befutó mellett 3 körzetben nagyon szoros lesz a végeredmény. A békéscsabai, gyulai és orosházi körzetek bizonytalanok (egy gyulai informátorom szerint abban a körzetben kiváló esélyei vannak a gyulai illetőségű szocialista jelöltnek a sarkadi riválissal szemben, mert a helyi kötődés sokat számít és a versenyből kiesők is Gyuláról származnak). Erdős Norbert a békési körzetben szerzi meg a jobboldalnak a mandátumot, míg Karsai József és Veress József az MSZP frakcióba vált "belépőt".
Borsodban sok körzet már eldőlt, a maradékból Sátoraljaújhelyen Hörcsik Richárd fideszes, Szerencsen Szabó György szocialista jelölt nyer, míg az edelényi körzet bizonytalan (Gúr Nándor-Molnár Oszkár).
Csongrádban a második fordulóban két jobboldali befutót várunk, Szegeden Balogh László fordít Sándor Klára ellen, míg Hódmezővásárhelyen Lázár János szerzi meg a mandátumot.
Fejér megyében 2 szocialista és 3 fideszes győzelmet prognosztizálunk. Dunaújvárosban Kálmán András, Gárdonyban Ecsődi László szerez mandátumot az MSZP-nek, míg Gógl Árpád, Lengyel Zoltán és Kelemen András a Fidesznek.
Győr-Moson-Sopron megyében 2 biztos jobboldali befutó (Szakács Imre és Firtl Mátyás) mellett 2 bizonytalan körzet is van, a győri 3. számú, ahol Szijjártó Péter ellenfele Balogh László polgármester, illetve Mosonmagyaróváron Tóth Tiborné (MSZP) riválisa Pap János.
Hajdú-Biharban 2-2 szocialista (Tóth József, Gyula Ferencné) és fideszes (Tasó László, Kiss Attila) mellett a püspökladányi körzet bizonytalan.
Heves megye egyértelműen "piros", ott ugyanis az összes körzetben szocialista győzelem várható.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében 3 szocialista (Gedei József, Botka Lajosné, Iváncsik Imre) mellett 2 "billegő" körzet, mindkettőben a baloldal tűnik esélyesebbnek, vagyis Szekeres Imre és Herbály Imre.
Komárom-Esztergom megyében mindhárom körzetben az MSZP-s jelölt győzelme valószínűsíthető, vagyis Tatai-Tóth András (ő fordít Michl József ellen), Zatykó János és Tittmann János.
Nógrádban döntetlen várható, vagyis Boldvai László és Juhász Gábor révén két mandátumot szereznek a szocialisták és Nagy Andor és Balla Mihály révén ugyanennyit a Fidesz.
Pest megyében Harrach Péter, Gémesi György, Czerván György, Gulyás Dénes, Hadházy Sándor, Földi László és Czira Szabolcs révén a Fidesz szerez további 7 mandátumot, Bóth János, Tóth András, Jánosi György, Keller László, Varju László (vagy Kuncze Gábor?) és Végh Tibor a koalíciós pártok frakcióiba ülhet, míg Monor és Aszód billegő.
Somogyban Kolber István (MSZP) mellett két fideszes, Gruber Attila és Móring József nyer, míg a nagyatádi körzetben várhatóan a Somogyért Egyesület jelöltje, Gyenesei István lehet az egyetlen független képviselő az Országgyűlésben.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a még eldöntetlen helyeken véleményünk szerint igazságosan megosztoznak a "nagyok", vagyis 3-3 MSZP-s (Gazda László, Veres János, Szép Béla) és jobboldali (Fülöp István, Tilki Attila és Tóth András vagy az MDF-es Juhász Zoltán) képviselő lesz.
Tolnában Tóth Gyula révén a szocialisták jutnak mandátumhoz, míg Tóth Ferenc és Hirt Ferenc a Fidesz padsoraiban foglal majd helyet. A szekszárdi körzet bizonytalan.
Vas megyében a két szombathelyi körzet kiadó még, az egyikben Hankó-Faragó Miklós (SZDSZ-MSZP), a másikban Hende Csaba (Fidesz) fog nyerni.
Veszprém megyében a szocialista Deák Istvánné és Pál Béla mellett a fideszes Horváth Balázs jut mandátumhoz, míg az ajkai körzet bizonytalan.
Zalában Göndör István továbbra is a szocialista frakció tagja lesz, míg Gyimesi Endre és Vígh László a jobboldal nagyobbik pártjának mandátumait szaporítja.
Számításaink szerint ez összesen 54 MSZP-s, 41 fideszes biztos bejutót jelent, van továbbá 1 körzet, ahol a Somogyért Egyesület jelöltje nyer, és összesen 14 körzetre lehet ráaggatni az amerikai elnökválasztásról ismert "too close to call"-cimkét.
Ha bármilyen jelentős fordulat következne be valamely körzetben, a HavasPress természetesen beszámol róla.

vasárnap, április 09, 2006

Kampánycsendabszurd

Az Indexen megjelent egy cikk, miszerint kézzel ki kell javítani az összes szavazólapot Szabolcs-Szatmár Bereg megyében. Innentől hadd idézzem szó szerint a hírt:
A megye 5-ös számú, baktalórántházi, illetve a 10-es számú, fehérgyarmati választókerületében egy-egy egyéni jelölt lépett vissza, ezért a nevüket a szavazólapon áthúzták, mivel újra nyomtatásra már nem volt lehetőség, mondta Borbély Károly, aki a kampánycsendre tekintettel az érintett jelöltek nevét és pártját nem közölhette.

Azt hiszem, ennél nevetségesebb törvény kevés van, ráadásul ez esetben komoly károkat is okoz a dolog. Az információhoz való jog erősen sérül, és bizony az összes választó, aki az érintett jelöltekre voksolt volna, sőt, mivel egy listát is törölni kellett, a párt szabolcsi szavazói is csak a szavazóívről tudja meg, hogy az ő nevüket nem ikszelheti be.
A HavasPress utánajárt, hogy kik is ők és a választópolgárok tájékoztatása érdekében ezúttal közlöm is: Baktalórántházán Magyar Tamás Csaba, a Kereszténydemokratapárt jelöltje, míg Fehérgyarmaton Marx János, a Munkáspárt 2006 jelöltje lépett vissza. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a Munkáspárt 2006 területi listája sem érvényes.
Ha valaki ezeket az információkat kampánycsendsértőnek érzi, tegye meg a szükséges lépéseket és nyújtson be kifogást az OVB-hez! Miután az információk tőlük származnak, kíváncsi lennek az eredményre...

Mese a kampánycsendről

Péntek éjfél óta kampánycsend van érvényben, ahogy azt nyilván sokan tapasztalják is. Ezzel kapcsolatban egy kis amatőr jogászkodás következik, melynek talán sokak számára meglepő vége lesz. Ebben a bejegyzésben a korábban általam is jegyzett beadványt és az OVB határozatát is magyarázom.
Tehát a törvény szerint "a szavazást megelőző nap 0 órától a szavazás befejezéséig választási kampányt folytatni tilos", és ennek megsértése akkor következik be, ha valaki a választópolgárok választói akaratát befolyásolja. Néhány példa is szerepel a törvényben, így ingyenes szolgáltatásnyújtás, ajándékátadás, plakátkihelyezés, illetve "a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton". Ez a 41. §, amire a későbbiekben még visszatérek.
Szóval a mi korábban már közölt beadványunk arra épített, hogy a törvény szerint a szavazás napja az a nap, amikor szavazunk (ez elég logikusnak tűnő állítás), így a külföldön szavazók számára a múlt hétvégén kellett volna kampánycsendet tartani. Ez nem történt meg (hiszen pl. nagygyűlések is voltak, melyeket élőben lehetett követni interneten), ezért támadtuk meg a választást.
Sejtettük, hogy el fogják utasítani, hiszen beláthatatlan következményekkel járt volna, ha helyt adnak a kifogásnak, de az indoklásuk meglepően egyszerű és nem biztos, hogy jogilag helytálló. Azt írják, hogy kampánycsendre vonatkozó rendelkezés (az a bizonyos 41. §) csak a magyarországi szavazással kapcsolatban értelmezhető. Ez nem derül ki a törvényből, ezért éreztük cinikusnak az indoklást. Ennek egyetlen oka lehet, amire nem gondoltunk eredetileg, hogy a törvény területi hatálya Magyarország. Ha ez így van, akkor egy amerikai szerverre Spanyolországból feltöltött bejegyzés sem sértheti a kampánycsendet.
Ennek megfelelően engem a választási törvény nem korlátoz, így nyugodtan írhatok bármiről és ezt meg is teszem.
Tehát mégegyszer kérnek mindenkit, hogy menjen el szavazni és ha lehetőség szerint a kisebb pártokat támogassa legalábbis a listás szavazataival, mert véleményem szerint ez szolgálja az ország érdekeit. Sólyom László is ezt hangsúlyozta szombati beszédében, mármint a részvétel fontosságát.
A pénteki elemzésemhez néhány gondolatot hozzáfűznék. A 100 ezer forintos minimálbér ötletét Orbán Viktor vetette fel, ezzel véve át Thürmer Gyula egyik választási ígéretét (amely talán a legkevésbé komolytalan az összes közül, bár megvalósítása nehézkes és sokaknak fájdalmas volna). Erre a vita győztesének is nevezhető Dávid Ibolya csődbe jutó kisvállalkozások tömegét vízionálta, némileg jogosan, hiszen egy ilyen lépés nem nevezhető foglalkoztatottság-növelő intézkedésnek, és súlyos terheket róna egyes cégekre.
Ha valaki a fenti információkat a saját választói akaratának befolyásolására alkalmasnak találta, nyomatékosan kérem, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket és nyújtson be kifogást az OVB-nél! Ezzel a választási törvény hibáinak kijavítását is elősegíti.

szombat, április 08, 2006

Hala Madrid! Real Madrid-Real Sociedad 1:1

Picasso, Miró, Raúl - ez a mai nap termése. Az első kettő műveivel a gyanúsan magyaros nevű Thyssen-Bornemisza báróról elnevezett múzeumban, a harmadikkal (valamint csapattársaival) pedig a Real Madrid stadionjában találkoztam. Ma rendezték ugyanis a Real Madrid-Real Sociedad bajnoki mérkőzést, melyet élőben tekintettem meg.
Aki szereti a labdarúgást, az még akkor is elfogadja a Realt a világ legeredményesebb csapatának, ha adott esetben a Barcelonának szurkol. Ha valaki viszont épp a királyiakkal szimpatizál a spanyolok közül, annak külön öröm, hogy bejuthat egy ilyen mérkőzésre.
Az interneten 130 eurótól kezdődtek az árak, ez elég ijesztően hangzott, de katalán ismerőseim azt javasolták, hogy menjek oda és keressek olyan sociót (ez körülbelül klubtagot jelent), akinek van felesleges belépője. Ezt fejben tartva már a metrómegállóban szóba elegyedtem szurkolókkal, akik azt mondták, általában nem, de most vélhetően lehet jegyet kapni a kezdés előtt. Sorbanállás közben ajánlott valaki egy eladó jegyet, melyet némi hezitálás után elfogadtam, így a 30 eurós ár helyett 25-ért jutott belépőhöz, annak kockázatával, hogy érvénytelen tikettet vásároltam. Szerencsére erről szó sem volt, így elindulhatam felfelé a mozgólépcsőkön, egészen a negyedik szintig, majd onnan tovább gyalog még egyet, így jutottam el az ülőhelyre. Mindez több mint 1 órával a kezdés előtt, és az akkor még üres nézőtér látványa egészen bámulatos volt. 80 ezer férőhelyes a létesítmény, csak összehasonlításképpen: a Puskás Ferencről (korábbi Real-játékos!) elnevezett egykori Népstadionban jelenleg biztonsági okokból 29 ezer néző lehet. Igaz, az életveszélyes felső karéjjal együtt 68 ezer ember is befér. Ami viszont jelentős különbség, a kialakítás. A Santiago Bernabeuban a legfelső szintről is viszonylag jól lehet látni a pályát, bár ehhez nem árt ismerni a játékosokat. Remélhetőleg a jövőben a hazai stadionokat is így fogják megtervezni.
Kis híján telt ház fogadta a pályára lépő csapatokat, és a nézőtéren rengeteg turista foglalt helyet, főleg japánok. A madridi szurkolótáborról azt tartják, olyanok, mintha színházban lennének, csendesek, nem szurkolnak. Tapasztalatom szerint ez így nem igaz, bár tényleg relatíve kisszámú a kemény mag, viszont a többiek is tudnak hangosak lenni. Egyrészt mindenki fújja a magáét, pontosabban a maga dudáját, ami igen hangos tud lenni, ha néhány ezren csinálják egyszerre, másrészt a bírói ítéletek ellen is elég hangosan tüntetnek, például a mérkőzés elején, amikor igencsak kezezésgyanús eset történt a vendégcsapat büntetőterületén belül, percekig fújoltak a szurkolók. Hozzáteszem, ha mindez egy MTK-meccsen történik, kicsit erősebben fogalmaznék a szituáció kapcsán...
A mérkőzés nem volt túl színvonalas (a spanyol ligához képest), eleinte a hazaiak alakítottak ki helyzeteket a királyi együttesek összecsapásán, majd a 26. percben egy szabadrúgáskombináció végén Ronaldo szép góllal szerzett vezetést, utána azonban a Sociedad egyre többet támadott, néhány szép helyzetet is kidolgozott, igaz, Ronaldónak volt még egy 100 százalékos helyzete, de az kimaradt. A második félidőben a "Galaktikusok" visszavettek, és mikor kissé leült a meccs, a Real Sociedad kiegyenlített, ebben sokat segített a kapitálisat hibázó hazai kapus, Iker Casillas. Ezt követően a Madrid hiába próbálkozott, egy-két helyzetnél többre nem futotta erejükből, így maradt a döntetlen. Ennek alighanem Barcelonában örülnek a leginkább, így ugyanis gyakorlatilag eldőlt a bajnoki cím is.
Röviden szólok a játékvezetésről is, az ugyanis kifejezetten magyaros volt: a bíró apróságok miatt szakította meg a játékot, asszisztenseivel együtt félreértelmezték a lesszabályt és a saját tekintélyét a végsők védte, ennek esett áldozatául a kiállított Guti is. No, és elnézte az időhúzást is, és csak akkor adott sárga lapot a vendégkapusnak, mikor a nézők okosabbik fele már nem örült ennek, hiszen ezzel is másodpercek teltek el.
A bejegyzés címe egyébként annyit tesz: hajrá, Madrid! Érdemes vele óvatosan bánni, különösen katalánok társaságában.

péntek, április 07, 2006

Az utolsó szó jogán

Hivatalosan hamarosan beköszönt a kampánycsend, így egy utolsó elemzésben próbálom összefoglalni az elmúlt néhány nap történéseit, de a választások tétje, valamint a kampány egésze is szóba kerül, így ez a bejegyzés a szokásosnál (is) hosszabb lesz.
Kezdjük a vitákkal! Aki látta mindkettőt, az feltehetően egyetért a szerző véleményével, miszerint a csütörtöki négypárti műsor sokkal színvonalasabb volt. Azt gondolom, hogy ez nemcsak a tévéműsorra, hanem a parlamnentre is vonatkozik, vagyis az ország érdeke, hogy minél több (szalonképes) nézet és párt képviseltesse magát az Országgyűlésben. Ennek megfelelően azt tanácsolom az Olvasóknak, hogy a kisebb pártokat támogassák, legalább a listás szavazataikkal. Sokan félnek tőle, hogy így elvesztegetik a szavazatukat, de azt hiszem, megér ennyi kockázatot, hogy ne csak két többé-kevésbé populista tömegpárt döntsön a fontos kérdésekben.
A négypárti vitán valóban meg lehetett ismerkedni a pártok programjaival és sok érdekességet megtudtunk. Ezek egyike, hogy bizonyos kérdésekben (pl. egészségügy) a két szélsőséget az SZDSZ és a Fidesz programja képviseli, a másik két párt a köztes megoldás híve. Ezt talán semelyik Fidesz-alapító sem gondolta volna 1989-90-ben, hogy az állami szerepvállalás tekintetében ők állnak majd a legtávolabb a liberális állásponttól. Persze a párt legtöbb szavazója talán nem is tudja, hogy a fiataldemokraták eredetileg hova pozícionálták magukat.
Orbán Viktor sem az igazi már, a szerdai vitában legalábbis túl nagy pofonokat szedett be, amely az ő imázsába nem biztos, hogy belefér. Lehet, hogy ez volt a taktikájuk: legyen ő a kisemberekhez szóló politikus, aki "közülünk való", vele szemben a mindentudó, de csak a makroszámokat idéző miniszterelnökkel. Én azonban úgy vélem, ez nem vált be tökéletesen, mert bizonyos kérdésekről nem lehet konkrétumok nélkül beszélni, és erre Gyurcsány - néha igencsak keményen - rá is mutatott.
Az a Gyurcsány Ferenc, akit megválasztásakor a Fidesz lottóötösnek tartott, de kiderült, hogy ő a baloldal Orbánja. Erre a hétvégi nagygyűlések szolgáltak a legkiválóbb bizonyítékul, hiszen mindkét tömeg fanatikusként skandálta, hogy "nem hagyjuk" vagy "húzzunk bele". Ha már hétvége: akkor a miniszterelnök volt a visszafogottabb, Orbán a radikálisabb, míg a vitán fordítva. Gyurcsánynak annyiban igaza volt, hogy amit ellenfele a Kossuth téren elmondott, azt valamiért nem mondta az ő szemébe.
Kuncze Gábor nem humorizált, aminek senki nem tudja az okát, de miután vele szemben jelentősek az elvárások e téren, így sokaknak csalódást okozott. A tekintetben viszont jól oldotta meg a feladatát, hogy a liberális nézőpontot a legtöbb témakörben jól előadta, aki a tartalomra volt kíváncsi, megtudhatta, mit gondolnak a szabaddemokraták az állam szerepéről, és ez jól megkülönbözteti őket a többi párttól. Az SZDSZ a jelek szerint megugorja a küszöböt, és ha az MDF nem teszi ugyanezt, akkor megint a liberálisok lesznek a mérleg nyelve. Sokan gyűlölik őket és miután ezt gyakran hangoztatják, ezzel hatásosan aktivizálják a szavazótábort. Másképp fogalmazva: az SZDSZ bejutásában Kovács Pistin és Kóka Jánoson kívül a Mikola-Bayer-Semjén-Kövér-négyesfogatnak is komoly szerepe lesz.
A vita fő üzenete volt, hogy Dávid Ibolya és az MDF él. Az elnökasszony (vagy ahogy kicsit eufimisztikusan ők hívják: miniszterelnök-jelölt) azt is bizonyította, hogy pártjának helye van a parlamentben, mert ha nem is teljesen következetesek, de a leginkább ők képviselik a konzervatív eszmét a hazai pártok között. Bár szlogenjük szerint felnőtteknek tekintik a szavazókat, a kampányuk néhány elemét én meglehetősen gyerekesnek találtam. Mindenesetre ha valaki hisz a piacban és társadalmi kérdésekben jobboldalinak vallja magát, akkor az MDF a számára legmegfelelőbb párt a jelenlegi kínálatból.
Nem mondanám, hogy a két kis párt tökéletes volna, de mégis, ők talán képesek arra szorítani a nagyokat, hogy egy kicsit hosszabb távra is gondoljanak és belekezdjenek az elkerülhetetlen reformokba.
A viták, illetve az utolsó hetek kampánya részben arról szólt, hogy melyik kormány teljesített jobban, az Orbán vezette, vagy a mostani. Amíg Gyurcsány a kormány munkájának folytatására kér mandátumot ("hogy folytathassuk, amit elkezdtünk"), addig fő ellenfele a saját érájának jó teljesítményére hivatkozik (pl. Új Széchenyi Terv). Ki-ki döntse el, hogy melyik időszak kormányzati politikáját tartja a maga számára előnyösebbnek, majd a fenti tanácsom alapján válassza a kisebbek partnert. Külpolitikában egyértelműen az utóbbi 4 év az eredményesebb, a gazdaságpolitika véleményes (szerintem egyik sem túl jó), a többit az Olvasóra bízom.
Ami azonban mindkét nagy párt programját összeköti: egyik sem fogja betartani. Legalábbis ebben bízom, mégpedig az ország érdekében. Beláthatatlan következményei lennének, ha végrehajtják az elképesztő ígéreteiket, ugyanis a költségvetési hiány így is már-már kezelhetetlenül magas, ezt dobnák meg az új intézkedések.
A választás tétje elég nagy, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon futunk neki az Európai Unió 2007-ben kezdődő költségvetési ciklusának, és az akkortól érkező uniós forrásoknak, pályázatoknak. Ha nincsenek prioritások, akkor a pénz nem hasznosul megfelelően, és nem sikerül jelentősen csökkenteni a lemaradásunkat Nyugat-Európától. E téren a jelenlegi kormány felkészültebbnek tűnik, de könnyebb helyzetben vannak, hiszen például Gyurcsány gond nélkül átvehette (legalább részben) a II. Nemzeti Fejlesztési Terv elemeit saját programjába. Az általuk kijelölt célterületekkel egyetértek, sajnálom, hogy hozzám nem jutottak el az ellenzék nagyobbik pártjának hasonló elképzelései.
Fontos, központi elemmé vált a munkahelyteremtés kérdése. Erre a pártok különböző megoldásokkal rukkoltak elő, melyek közül a Fideszé kétségkívül a leglátványosabb, és egyben a legkockázatosabb is. Sajnos, rossz hírem van: ez a probléma egész Európában megoldatlan és bár sok helyen próbálkoznak, az eredmények eddig nem elég meggyőzőek.
A kampányok is különbözőek voltak, ezek marketingszempontból történő elemzésére biztosan sor fog kerülni a két forduló között, illetve a második után, hiszen ez esetben nagyon jól mérhetőek az eredmények.
Amit minden Olvasótól kérek: menjenek el szavazni! Sok jelölt és párt is van, de végső esetben akár érvénytelen szavazatot is le lehet adni, de szemben néhány publicistával, nekem erős meggyőződésem, hogy az állampolgársághoz kötödő fontos kötelesség a szavazáson való részvétel. Nem tartom jó döntésnek, ha valaki nem megy el szavazni, és bár megteheti, ezzel a saját sorsáról való döntést is átadja másoknak.

csütörtök, április 06, 2006

Hola, Madrid!

A HavasPress ezúttal Spanyolországból jelentkezik, először Madrid, majd Barcelona kerül sorra. Ez természetesen azt jelenti, hogy hamarosan a fenti városokról szóló bejegyzések lesznek olvashatóak. A körülmények függvényében elképzelhető, hogy a szokottnál ritkábban kerül friss tartalom a blogra, ezért az Olvasók elnézését kérem.
Ha minden igaz, akkor az ország most az Orbán-Gyurcsány-vitát elemzi, másodlagos források szerint semmi radikális változást nem hozott a kampány menetében, mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy Tölgyessy Péter a jelenlegi miniszterelnököt hozta ki győztesnek.
Néhány érdekesség: Orbán Budapest-fejlesztési minisztériumot akar, ami nem illik bele az "új politika"-szlogenbe, Gyurcsány szocialista oktatási minisztert szeretne, vagyis bárki maradjon is hatalmon, fenntartja a versenyképtelen falusi alsó tagozatos iskolákat és Orbán 100 ezer forint fölé vinné a minimálbért, amely lépés várhatóan sokkalta nagyobb károkat okozna számos cégnek, mint amekkora előnyük származhat a járulékcsökkentésből.

kedd, április 04, 2006

Breaking news: OVB-elutasítás!

Megérkezett az OVB határozata, melyben elutasítják a kifogásunkat. A benyújtók még nem döntöttek, de miután az indoklás meglehetősen cinikus és megítélésünk szerint nem megalapozott, így könnyen előfordulhat, hogy felülvizsgálati kérelemmel fodulunk a Legfelsőbb Bírósághoz. Ennek okáról egy későbbi bejegyzésben. Íme a határozat:

Az Országos Választási Bizottság
146/2006. (IV. 4.) határozata

Az Országos Választási Bizottság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 90/A. § (4) bekezdésének d) pontjában megállapított hatáskörében eljárva a H. A. és H. P. G. által benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Országos Választási Bizottság a kifogást elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet lehet az Országos Választási Bizottságnál benyújtani. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2006. április 7-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat.

Indokolás

I.

H. A. és H. P. G. 2006. április 3-án nyújtott be kifogást az Országos Választási Bizottsághoz, amelyben kérte a kampánycsend megsértésének megállapítását. Indokolásként előadták, hogy külföldön, a szavazás napja - 2006. április 2. - előtti nap 0 órától egészen a külföldön szavazás lezárásáig számos a választópolgárok akaratának befolyásolására alkalmas, így kampánycsendsértő információ volt elérhető. Bizonyítékként több jelölő szervezet honlapját megjelölték.

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a Ve. 41. §-ában foglalt, a kampánycsendre vonatkozó rendelkezése csak a magyarországi szavazással kapcsolatban értelmezhető. A Magyar Köztársaság külképviseletein tartott szavazás, illetve a külföldön megismerhető - választói akarat befolyásolására alkalmas - információk megismerése tekintetében a Ve. kampánycsendre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.

A fentiek alapján az Országos Választási Bizottság a kifogást elutasította.

II.

A határozat a Ve. 41. §-án, 77. §-án, a jogorvoslatról való tájékoztatás a Ve. 82. §-ának (1) bekezdésén, 83. §-ának (1), (2) és (7) bekezdésein, valamint 84. §-ának (1) bekezdésén alapul.


Budapest, 2006. április 4.

Dr. Szigeti Péter
az Országos Választási Bizottság
elnöke

Az egyik elsején, a másik másodikán

Néhány nap késéssel azért röviden reflektálnék a nagygyűlések hétvégéjére, pontosabban néhány ott elhangzott gondolatra.
"Magyarországon baloldali politikus ilyet régen látott"
- kezdte mondandóját Gyurcsány Ferenc. Nos, igen, de nem biztos, hogy ezt az időszakot érdemes volna visszaidézni, mert akkortájt soha nem a köztársaság védelmében gyűltek össze az emberek, miután egy "nép"-pel több volt az államforma. A tudósításokban nem szerepelt, de a miniszterelnök beszédében megismételte társadalomképét, amely az elit és a legalsó réteg támogatásán alapul. Ez egy markáns különbség a Fidesz (és az MDF) programjához képest, ez utóbbiak inkább a középosztály segítésén keresztül remélik az ország helyzetének javulását.
Őszintén szólva számomra kissé erős, hogy Gyurcsány szerint a magyar baloldal által van újra remény Magyarországon és remélem, soha nem jön el az a helyzet, hogy egy párttól várják a reményt az emberek. Ha igen (és sajnos bizonyos jelek szerint most ez a helyzet Magyarországon), akkor az etatista gazdaságpolitika, az osztogatás demagóg és felelőtlen ígérete lehet a nyerő.
A beszéd egy része a köztársaság fogalmára visszavezetve arról szól, hogy a kormányzat mit tett egyes csoportokért (családok, vidékiek), ez úgyszintén vitatható, de számomra még érdekesebb kérdés, hogy vajon a megszólítottak értették-e a kódolt üzenetet. Egyébként a szöveg írott változata alapján egy nyugodt, békés hangvételű beszéd volt, persze némi populizmussal vegyítve, amelynek legfőbb jele az volt, hogy Gyurcsány a beszéd végén a gátakra indult.
"Ma minden magyar embernek több mint 1 millió 300 ezermillió forint nyomja a vállát"
- mondta Orbán Viktor vasárnap a Kossuth téren (elérhető a Fidesz honlapján). Ezen hasábokon is sokszor kritizáltam már a korábbi miniszterelnököt, amiért nem ért a gazdasághoz, a fenti tévesztést írjuk az idegesség számlájára. A videófelvétel alapján elég dühös beszédet mondott, és - ahogy arra egy hozzászóló felhívta a figyelmem - mindvégig a papírjába temetkezett, onnan olvasta. Ez eddig nem volt rá jellemző, pláne nem saját hívei táborában.
Az érzékletes képek után a nagyobbik ellenzéki párt vezetője a hitvány minőségű árukról beszél, de ez ügyben jelezném, hogy többek között az ő részvételével is tért át Magyarország a piacgazdaságra, amelyben a fogyasztóvédelem egy (hol így, hol úgy) működő dolog: ha rossz a termék, vissza lehet vinni. Most mégis úgy tűnik, hogy sokan divatosnak találják a piros ruhát, és nem azt nézik, hogy újracsomagolt, hanem azt, hogy évek óta használják és még mindig kényelmes...
Ami ezután következik: tipikusan a tömeg provokálására szolgáló hasonlatok, Sztálintól Kim Ir Szenig (egy felmérésre kíváncsi volnék, hogy a jelenlévők mekkora hányada hallott ez utóbbiról) és persze a démonizált papírszobor. Hatásos dolgokat mondott, ezzel az eszköztárral Silvio Berlusconi szokott kampányolni ("a baloldal, melynek 70 százaléka volt kommunistákból áll"), no persze a Hajrá, Magyarország és a Forza Italia között is felfedezhető némi hasonlóság.
Gyurcsány mint "Kádár Újratöltve" jelenik meg a beszédben, aki ráadásul még antidemokratikus is és jön vissza a szoborparkból (miután a legnagyobb poszter Pesten van, talán nem érdektelen a felvetés: melyik hídon kelt át?). Elcsépelt dolog Pozsgayval és Szűrössel előhozakodni, így csak idézném egy lengyel ismerősömet: "nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy a jobboldali pártokban korábbi kommunisták legyenek".
Eddig a szónoki fordulatok, de sajnos Orbán ezután ismét darázsfészekbe nyúlt, ugyanis megint a gazdaságról kezdett beszélni, és a nagyon jól hangzó spekulánsellenességgel ismét ugrott egyet a demagógiamérő. Leendő közgazdászként is kérdem: milyen példákkal tudja a volt miniszterelnök igazolni, hogy az általa elképzelt "saját lábán álló" gazdasági modell sikeres tud lenni egy kis, ennyire nyitott országban? Én ezzel szemben igenis a külföldi befektetők vonzására helyezném a hangsúlyt, ugyanis a kis- és középvállalkozások számára nem állami mentőöv kell (amit egyesek Új Széchenyi Tervnek hívnak), hanem megrendelők. És ha már "a szánk széléig ér" az adósság, akkor talán pont az úgynevezett nem-adóssággeneráló befektetéseket kellene propagálni, nem?
A minden dolgozni akaró magyarnak munkát adó gazdaság egy szép álom, ha valaki ezzel választást tud nyerni, akkor megérdemli a hatalmat. Utána a már jólismert harc a világpiaci árakkal (gáz, villany), meg a luxusprofittal. Egyszer valaki magyarázza el Orbánnak a mikroökonómia egyik első tételét: nincs ingyenebéd.
A végén előjött a nacionalista országépítő is az ellenzék vezéréből, de nyilván gesztust kellett tennie a nagy számban jelen lévő polgári körösöknek. Így összességében egy erős hangvételű, itt-ott elég radikális beszéd kerekedett a dologból, melynek lényege, hogy a kommunista hazaárulóktól meg kell védeni az országot, ez a négy év is elég komoly szenvedés volt sokaknak. Én legalábbis így értelmeztem a beszédet.
Ami tanulságos, ez a két ember, Orbán és Gyurcsány jelentős tömegeket tud mozgósítani, kétségtelenül előbbi nagyobb létszámban. Talán nem túlzás fanatikusoknak nevezni az ilyen tüntetések résztvevőit, legalábbis egy részüket. Ami igazán kíváncsivá tesz, hogy vajon van-e olyan erő a Fideszben, amely egy esetleges vereség után ténylegesen felveti a pártelnök felelősségét vagy a fanatizmus és a centralizált vezetés miatt a párt elnöke olyanná vált, mint akiknek visszajövetelétől féltette az országot?


hétfő, április 03, 2006

Ki fog nyerni?

Ahogy előző bejegyzésemben jeleztem, most közlöm tippjeimet a választásokkal kapcsolatban. Még februárban az alábbi eredményeket jósoltam április 9-ére, a listás szavazatokra vonatkozóan:
MSZP 42,8 %
Fidesz 41,2 %
SZDSZ 6,3 %
MDF 3,9 %
Harmadik Út 2,9 %
Centrum 1,5 %
Munkáspárt (MKMP) 1 %


Bár a HavasPress elemzései talán felkeltették néhány Olvasó figyelmét szakszerűségükkel, vagy éppen elfogultságukkal, ettől függetlenül ez a tippelés nem több egyszerű játéknál, melyre ezúttal felkérem az oldal látogatóit is, hogy ők is tippeljenek a cikk kommentjében.
Következő alkalommal a hétvégi nagygyűlésekről mondok véleményt.

vasárnap, április 02, 2006

Választási csalás: különbusszal szállított szavazók

I think you have a problem! - mondta a buszvezető, miután elért a végállomásra és már csak 3, a brüsszeli magyar nagykövetséget kereső, szavazásni igyekvő egyetemista ült ott. Bár a sofőr jól beszélt angolul, amikor a választói jogukkal élni kívánok megmutatták neki a térképet, azt mondta, persze, ez a jó járat. Mikor a fenti mondat elhangzott, akkor már úgy finomított: a busz száma az jó, csak a másik irányba kell menni.
És ezt miért nem mondta rögtön a felszállásnál? - kérdeztük talán nem ok nélkül. A válasz meglehetősen érdekes volt ("ilyen nevű utca bárhol lehet"), azonban ezt ő is érezte, így felajánlotta, hogy visszavisz minket a pályaudvarra, mindezt szolgálaton kívül és persze ingyen. A végén azért megkért minket, hogy hajoljunk le, hátha ellenőrzés lesz, amely végül elmaradt. Remélhetőleg senki sem fog emiatt bejelentést tenni, bár kétségtelenül nem tudjuk bizonyítani, hogy nem egy párt bérelte számunkra a buszt.
Innen már könnyen el lehet jutni a követség épületéig, amelynek elhelyezése jó példával szolgál egy esetleges államigazgatási reformhoz. A belvárostól távoli csendes környéken található az épület, így nyilván jóval olcsóbb, mint ha a Grand Place közelében lenne. Budapestre vonatkoztatva: a minisztériumi épületek a Roosevelt tér-Kossuth tér környékéről átkerülnének egy külső pesti kerületbe. Persze ismerve a hazai viszonyokat ez irreális.
A keresett utcában már lehetett érezni, hogy valamiféle magyar összeesküvés készülődik, ugyanis az utcában szinte kizárólag hazai rendszámú autók parkoltak. A követségi épület ajtaján kívül ért véget a sor, és a pletykák arról szóltak, hogy másfél-két órát kell várni. Ennek oka, hogy itt egy speciális jegyzőkönyvet is alá kell írnia mindenkinek és ha valaki nem nézett utána a vonatkozó eljárásnak, akkor furcsálhatta, hogy a szavazatát tartalmazó boríték bekerült a személyes adatai mellé egy nagyobb borítékba, és ez utóbbit kellett bedobni az urnába. A nagykövettel hosszasan beszélgetve megtudtuk, hogy ő már előre látta, a lassú ügymenetből problémák lesznek, de a helyi választási bizottság tagjai nagyon szigorúan ragaszkodtak a szabályokhoz, nehogy megtámadják az eredményt. Egyedül annyit tudott elérni előzetesen, hogy a tervezett 2 helyett 4 embert küldtek a szavazás lebonyolítására. Ahogy az előző bejegyzésemben jeleztem, mi már a szavazás előtt kifogással éltünk a szavazás kapcsán.
Másfél órás várakozás után lehetett bejutni a fülkébe, illetve a szerző - a gyorsabb haladás érdekében - a szavazólapokat azon kívül töltötte ki, melyre az engedélyt megadta a bizottság elnöke, bár a vonatkozó szabályok szerint erre nem is volt szükség. Egy rövid jogértelmezési diskurzust folytattam a lebonyolítást végzők egyikével, melynek konklúziójaként az illető úgy fogalmazott:
"Jogászként mondom, ez a törvény ezer sebből vérzik."

Rajtam kívül más publicista is sorbanállással töltötte a vasárnap délutánját, a sokak által ismert Lovas István várakozott néhány méterrel lemaradva mögöttem. Őszintén remélem, hogy e blog Olvasói semmi egyéb tekintetben nem találnak hasonlóságot a két szerző között.
Miután a HavasPress Online célja a látogatók igényeinek megfelelő tartalom közlése, a következő bejegyzésben a választásokra vonatkozó tippjeimet teszem közzé.
Amerikai közgazdászok már korábban kiszámolták, hogy nagyobb annak az esélye, hogy valakit baleset ér a szavazásra menet, mint hogy az ő voksa dönti el a választást, így a racionális döntés nem elmenni. A szerzőnek összesen 8 eurójába és 5 órájába került a részvétel, így talán nem képmutatás mindenkinek felhívni a figyelmét most és a következő napokban is:
A szavazás állampolgári jog és erkölcsi kötelesség!

Kampánycsendsértés?

Megkezdődtek az országgyűlési választások - legalábbis a külföldön szavazók számára. Ez a szerzőt is érinti és ennek kapcsán egy érdekes problémára lettünk figyelmesek. A törvény nem pontosan fogalmaz a kampánycsend fogalmát illetően, így ha az értelmezésünk helyes, akkor a hétvégén minden médium és párt, amelyik az interneten új hírt tett fel, megsértette a külképviseleten szavazók kampánycsendjét.
A kérdés tisztázására kifogást nyújtottunk be az Országos Választási Bizottsághoz, melynek szövege itt olvasható. A válaszról természetesen első kézből értesülhetnek a HavasPress Online olvasói.

Kifogás

A fent jelzett benyújtók az Országos Választási Bizottsághoz kifogást nyújtanak be a választási eljárásról szóló, 1997. évi C. törvény 40. § megsértése okán.


Indokolás


Az említett jogszabály 40. § (1) alapján a választási kampány a választás kitűzésétől a szavazást megelőző nap 0 óráig tart. A (2) szerint a szavazást megelőző nap 0 órától a szavazás befejezéséig választási kampányt folytatni tilos, ugyanis ez idő alatt a törvény megfogalmazása alapján kampánycsend van.

A kifogás benyújtói kérelmezték felvételüket a külképviseleti névjegyzékbe, így választójogukat a 1997. évi C. törvény 20/A. § alapján a brüsszeli külképviseleten fogják gyakorolni, melyre a 3/2006 (I. 19.) BM rendelet 5. § (2) szerint 2006. április 2-án van mód. A választási eljárásról szóló tv. 61. § (1) kimondja, hogy szavazni a szavazás napján 6 órától 19 óráig lehet. Márpedig esetünkben ez azt jelenti, hogy a szavazás napja 2006. április 2-a. Így, ha bármely, a választói akarat befolyásolására alkalmas információk [1997. évi C. tv., 41. §] érnek minket 2006. április 1-jén 0 órától április 2-án 19 óráig, az véleményünk szerint a fentebb említett rendelkezések alapján kimeríti a kampánycsend megsértésének fogalmát és a választási eljárás alapelveibe [1997. évi C. tv., 3. §} ütközik.

Az általunk vélt bizonyítékok:

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség: a www.fidesz.hu címen, hírek menüpont: „ A Fidesz 2002 óta mindig nyer”, kelt: 2006. április 1.

Magyar Demokrata Fórum: a www.mdf.hu címen, hírek menüpontban: „Gyurcsány Ferenc nem szólt a korrupcióról és a középosztályról”, kelt: 2006. április 1.

Magyar Szocialista Párt: a www.mszp.hu portálon, a hírek menüpontban: „Több mint háromszázezren voltak”, kelt: 2006. április 1.

Szabad Demokraták Szövetsége – Magyar Liberális Párt: www.szdsz.hu címen, a hírek menüpontban: „Petárdával próbálták ijesztgetni a liberálisokat”, kelt: 2006. április 1.


Felhívnánk figyelmüket az Országos Választási Bizottság 142/2006 (III. 31.) határozatára, amely megállapítja, „hogy Mikola István 2006. március 19-én a Fidesz-MPSZ kongresszusán tett, a Hír Televízió által élő műsorban közvetített kijelentéseivel megsértette a szentendrei időközi polgármester-választás kampánycsendjét és megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárás alapelvét”. Jelentős hasonlóságokat véltünk felfedezni ezen megállapítás és a benyújtott kifogásunk között.


Megjegyzés


A kifogás benyújtásának célja, hogy felhívjuk a figyelmet a választási eljárásról szóló törvény hiányosságaira és esetenkénti konzisztenciahiányára. A bizonyítékainkat szándékosan a négy parlamenti pártra fogalmaztuk meg, de a kampánycsend megsértése fennállhat az összes olyan párt és médium esetében, melyek a külképviseleteken szavazó állampolgárok befolyásolására alkalmas információkat közölnek, például internet, televízió, külföldön is megjelenő nyomtatott sajtó.


Louvain-la-Neuve (Belgium), 2006. április 2.