kedd, szeptember 26, 2006

Kossuth tér: kik, miért és meddig?

...és akkor megszólalt Schmitt Pál. A HavasPress hűséges Olvasói tudhatják, hogy a tavaszi kampány során igen erőteljesen kritizáltam pártját, amiért az indokoltnál nagyobb szerepet szántak a függetlenségét éppen 4 éve felajánló politikusnak, hozzásegítve ezzel ellenfeleit a szavazatgyűjtéshez. Ezúttal a Kossuth téren tűnt fel, persze kizárólag mint magánember, aki a magánvéleményét mondta el. Akkor itt álljunk meg egy pillanatra! Schmitt ugyanis nemcsak a Fidesz alelnöke, de a MOB elnöke (hála a döntetlennel végződő megbuktatási kísérletnek), NOB-tag, korábbi olimpiai bajnok és európai parlamenti képviselő is. Egyfajta álláshalmozóról beszélünk tehát, aki az előbbiekből adódóan szinte sosem lehet igazán magánember. A túntetők előtti felszólalását azért tartom felelőtlennek, mert az EP tagjaként hazánk egészét képviseli Brüsszelben és így talán nem a Kossuth tér a legalkalmasabb hely arra, hogy a fehér színt divatba hozza. Az ugyanis a külföldi szemlélők számára nem egy békés elégedetlenkedői demonstrációhoz kötődik, hanem inkább a tévét megostromló tömeg gyülekezőhelyét szimbolizálja.
Ahogy korábbi cikkemben jeleztem, rövid bejáráson vettem részt a Parlament előtti téren, beszédbe elegyedtem az ott demonstrálókkal, hogy megismerjem az ott lévők motivációit a tiltakozásra. A minta nem reprezentatív, de elsőként le kell szögezni, hogy mindenki elítélte a múlt hét elején látott erőszakhullámot és kizárólag békés módszerekkel kívánja elérni a kormányfő távozását. A céljuk ugyanis közös: Gyurcsány Ferenc és kormánya távozzon a hatalomból. A magyarázatok azonban már eltérőek. Egyesek a hangfelvétel és az elismert hazugságok miatt mentek az utcára, míg mások sokkal összetettebb problémáikért okolják a miniszterelnököt.
Nehéz elhinni, de egy-két újságírói kérdésünkre hihetetlenül megnyíltak az emberek és ezzel a panaszáradat is kezdetét vette. Elsősorban csalódott, idősebb emberek, akik munkanélküliek vagy kisnyugdíjasok és komoly megélhetési problémákkal néznek szembe. Szomorú élethelyzetekkel lehet találkozni, hiszen az 50.000 forintos nyugdíjból gyakorlatilag nincs szabadon elkölthető jövedelem, illetve már a gyógyszerekre is alig jut. Ők nem morális válságról beszéltek, hanem egy olyan kormányra várnak, amelyik majd jólétet hoz számukra is. Itt a rendszerváltozás veszteseiről van szó, akik visszasírják a Kádár-kor nyújtotta biztonságot és valami hasonlót várnak a piacgazdasági körülmények közepette is. Nekik teljesen mindegy, hogy milyen
Voltak továbbá egyetemisták, akik a Gyurcsány-csomag és a tandíj ellen tüntettek, ők sokkal racionálisabb - bár megítélésem szerint téves - érvekkel támasztották alá véleményüket.
A jövővel kapcsolatban homályos elképzelésekkel találkoztam, volt, aki a "nemzeti kormány" létrehozásában bízott, akármit jelentsen is ez, míg mások a jobboldalnak adnának esélyt a kormányzásra és az Orbán Viktor által javasolt szakértői kormányt is elképzelhetőnek tartanák. Azt senki sem tudta pontosan, hogy meddig lesz a Kossuth téren, de a jelek szerint hosszabb távra terveznek.
Ami mindenképpen pozitívum, hogy a vandalizmus teljesen eltűnt az utcákról, így demokratikus keretek között lehet folytatni a reformokat, illetve lebonyolítani a választásokat október elsején.
Azt mindenképp fontos megjegyezni, hogy nagyon felelőtlen az a politikai kommunikáció, amely azt sugallja a nem túlságosan tájékozott tüntetőknek, hogy a Kossuth tér "kisajátításával" reálisan hozzájárulnak a kormány megbuktatásához. Aki ilyet állít, az nem mond igazat!

péntek, szeptember 22, 2006

Butaságözön Budapesten

Az elmúlt napok feszültsége úgy tűnik, negatív hatással volt egyes közéleti szereplők gondolkodására. Ennek tudom be, hogy sületlenségek egész sorával lehet találkozni a médiában. Néhányat kiválasztottam ezek közül és megpróbálok rávilagítani az értelmetlenségükre.
Elsőként egy szélsőjobbos provokátorral, Toroczkai Lászlóval foglalkozom, akit egyesek szerint már régen gyanúsítottként kellett volna kihallgatni a tévészékház ostroma miatt. Azt találta mondani, hogy senki ne fizessen adót (sőt, BKV-jegyet se vegyenek), ha a kormány nem mond le. Hasonlóan nyilatkozott Császár Antal fideszes képviselő (a Vállalkozók Pártja elnöke) is. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezekkel a felhívásokkal vajon bűncselekményt követnek-e el. Mindenesetre a szerző azt javasolja mindenkinek, hogy tartsa tiszteletben a szabályokat, ugyanis sem Toroczkai, sem Császár nem fogja mások helyett kifizetni a büntetést.
Orbán Viktor sajnos olyan helyzetbe jutott, hogy gyakorlatilag minden megszólalásában találni logikailag értelmezhetetlen gondolatokat. Sokan ismétlik a szavait, így például mind többen nevezik illegitimnek a kormányt. Ez az utóbbi napok egyik legkomolyabb tévedése. A kormány legitimitása abból adódik, hogy a szabályosan megrendezett választásokat megnyerték, így többségbe kerültek a parlamentben. Aki mást mond, az nem mond igazat. Se reggel, se éjjel, se este.
Szintén az egykori miniszterelnök nyilatkozott úgy, hogy az október elsejei önkormányzati választás egyben népszavazás a kormány politikájáról. Ez az állítás nem igaz, kizárólag arról döntünk jövő vasárnap, ki lesz a polgármester, önkormányzati és megyei képviselő. Nagyon sok ember van, aki nem ismeri a politikai rendszert, így ők hajlamosabbak elhinni ezeket a fals, félrevezető állításokat.
Orbán könnyű helyzetben van, mert egészen könnyedén kerül majd ki győztesként a választásból. Ennek oka, hogy 4 éve tönkreverték őket az akkor a 100 napos program miatt népszerűségük csúcsán lévő szocialisták.
A "korlátozott felhatalmazású szakértői kormány" kinevezésének gondolatát már több ellenzéki képviselőtől lehetett hallani, akik közül én elsődlegesen Navracsics Tibort sajnálom, hiszen ő egy értelmes politológus és politikus, akinek kínos lehet, hogy főnöke nevetséges ötleteit kell szajkóznia. A korlátozott felhatalmazás teljes nonszensz, ráadásul szükségtelen, hiszen pillanatnyilag van egy teljes felhatalmazású kormánya az országnak.
Ami azonban a legszomorúbb, hogy a Fidesz elnöke a Gyurcsány-csomag visszavonását követeli, aminek megjelenése miatt kezdett erősödni a nemzetközi pénzügyi befektetők kormányba vetett bizalma. Ráadásul Orbán 3 pontból álló intézkedési terve továbbra is hatástalan látszatintézkedéseket tartalmaz, melyekkel felelős politikus nem lépne a nyilvánosság elé. Politikai, jogi és pénzügyi felelősségre vonás? Jó ötlet, de ettől még nem csökken az államadósság. Olyan reformok bevezetése, melyeket az egész társadalommal átbeszéltek? Ez volna a tökéletes módja annak, hogy minden reformot megakadályozzanak, hiszen az emberek a jelek szerint még mindig nem hajlandók elfogadni, hogy a saját boldogulásukért nekik kell a legtöbbet tenniük és nem az államtól kell várni a megoldást minden egyes problémára.
A napok óta nagy tömegben (és a Kossuth téren teljesen legálisan) tüntetőkről feltételezem, hogy a jobboldali pártokat támogatják. Ha így tettek már áprilisban is, akkor az volna a kérdésem minden demonstráló felé, hogy mivel ők már korábban is "átláttak a szitán", biztos, hogy nekik kellene felháborodniuk? Nem inkább azoknak, akik elhitték a szocialisták ígéreteit és ezért szavaztak rájuk?
A mai nap során ellátogattam a Kossuth térre, ahol kollégámmal interjút készítettünk néhány tüntetővel. Elöljáróban annyit, hogy beigazolódni látszik a már említett sejtés, vagyis az öngondoskodás és az egyéni felelősségvállalás továbbra sincs ínyére sokaknak. Ők nem azért tüntetnek elsősorban, mert a kormányfő beismerte a hazudozást, hanem mert nem akarnak megszorítást, valamint magasabb életszínvonalat követelnek, méghozzá az államtól.
További részletek a dzsembori-jellegű tüntetésről a HavasPress következő cikkében!

szerda, szeptember 20, 2006

Huligánok, felelősök

Előző bejegyzésem címében idézőjelben szerepelt a forradalom szó. Ha ez esetleg nem lett volna egyértelmű: a hétfő éjszaka történteknek az égvilágon semmi közük sincs '56-hoz, ez nem volt más, mint bűnözők vandalizmusa. A hírek szerint fradisták és újpestiek vállvetve harcoltak a rendőrök ellen és tény, ahogy ezt már a legutóbbi postban is jeleztük, érezhető volt a helyszínen, hogy itt a futballhuligánok "kiszabadultak" a stadionokból és kedvük volt egy kis ütközethez. A debreceni tüntetés felvételei alapján is jól látható és hallható volt, hogy a helyi ultrák vitték a prímet és bár kisebb mértékben, azért ott is voltak rongálások.
A rendőrségtől azt várom el, hogy a lehető legtöbb randalírozót kapják el, tartóztassák le és ítéljék el igen hosszú időre. Vélhetően nem csak saját nevemben mondom, hogy az ilyen vandáloknak rács mögött van a helyük.
Jellemző a csőcselékre, hogy miközben a "lopós" kormányfő ellen tüntettek, a tévészékházban első útjuk a büfébe vezetett, ahol kifosztották a pénztárat, majd hazavittek mindent, ami mozdítható volt (lásd még az ásványvíztolvajt az Este című műsorban).
A vasárnap nyilvánosságra került beszéd után Gyurcsány Ferenc erkölcsi felelősségét firtattam és a lemondását szorgalmaztam, azonban a történtek következtében némileg változott az álláspontom. Bár a hazugság és annak beismerése továbbra is elítélendő, de a májusi beszéd egészének meghallgatása és a reakciók fényében úgy látom, a legkevésbé rossz megoldás a miniszterelnök maradása volna. Először is, a frakciója előtt tartott beszéd zömével egyetértek, hiszen a maga - egyébként elutasítandó - stílusában a reformok szükségességéről beszélt hosszasan. Másrészt a pénzügyi világ számára Gyurcsány neve jelent garanciát az államháztartás rendbetételére, bármilyen furcsán hangozzék is ez a hangfelvételt követően. A fő indokom az, hogy nem szabad engedni annak a szűk, primitív csoportnak, amelyik bűncselekmények sorozatával próbálja elérni célját. A tüntetőket hergelik a szélsőjobboldali erők (Jobbik, MIÉP, Hatvannégy Vármegye) és kétértelmű nyilatkozatok sorozatát hallhattuk a Fidesztől is. Orbán Viktor képtelen felelős államférfiként viselkedni, ezt jól mutatja, hogy nem mondta le a 23-ára tervezett gyűlésüket. Ugyanő minden felelősséget a kormányfőre hárított és azt mondta, hogy "az emberek nem hajlandók egy beteges hazudozó dilettáns csomagját elfogadni". Ilyen körülmények között talán nem kéne olajat önteni a tűzre, pláne nem egy olyan embernek, aki leginkább a nagyotmondásról híres, no meg arról, hogy a gazdasághoz egyáltalán nem ért, mondhatni, dilettáns. A mai napig szajkózott gazdasági programjáról pedig minden makroszakember pontosan tudja, hogy egy populista blöff, vagyis az idézett mondatot akár rá is vonatkoztathatjuk.
Amit Wittner Mária művelt, az csak azok számára meglepő, akik nem ismerik korábbi "munkásságát". Sokat elmond egy magát mértékadónak tartó pártról, ha őt országos listájának ötödik helyére teszi.
Petrétei József rendészeti miniszter viselkedéséről is érdemes említést tenni, hiszen ő - és ez kevesekről mondható el - úgy viselkedett, mint egy civilizált európai politikus. Felajánlotta lemondását, felvállalva ezzel a politikai felelősséget. Nem sok, de ez is valami...
Miután kedd este folytatódtak az összecsapások, ezúttal a rendőrség sokkal hatékonyabb fellépésével, lassan ideje volna az elsöprő többségnek valamilyen jelzést adnia arról, hogy nincs ínyére a főváros számos pontján rongáló, gyújtogató csürhe ámokfutása.
Az eseményeket látva sajnos úgy tűnik, még korántsincs vége...

kedd, szeptember 19, 2006

Helyszíni jelentés a "forradalomról"

Ahogy arra vasárnap délután is számítani lehetett, a kormányfő májusi beszéde komoly viharokat kavart. No nem a pénz- és tőkepiacokon, ahol teljes nyugalommal reagáltak az őszinte monológra a hazudozásról. Ami azonban a Szabadság téren történt, az messzemenően túllép a demokratikus jogállam keretein. A HavasPress tudósítója a helyszínen járt, hogy minél pontosabb képet kaphassanak az Olvasók a történésekről.
Körülbelül 150 fő tűnt a "kemény magnak", amely kb. 5 percenként megostromolta az épületet, felgyújtotta az autókat és heccelte a többezer fős nyugodtabb tömeget, amely átvette a szlogeneket és együtt skandálták, hogy "ötvenhat", "ÁVH" és "elbuktok". Meg persze "Gyurcsány, takarodj!". Jóval kisebb intenzitással, de több alkalommal is hallani lehetett, hogy "mocskos zsidók".
A tudósító szeme láttára előbb lebontották a tér közepén lévő szovjet emlékművet körülvevő kordont, majd felmásztak rá, és elkezdték szétverni a szobrot. Többen ezt 1956-hoz és a Sztálin-szobor ledöntéséhez hasonlították.
A tüntetők célja, hogy beolvashassák petíciójukat. Nagyon sok fiatalt lehetett látni, sokuk nyilvánvalóan 18 év alatti, tehát őket talán még nem verte át oly' sokszor Gyurcsány Ferenc. Sok rigmust lehetett hallani, melyek futballmérkőzések szokásos kellékei.
Mikor a vízágyú megérkezett, a szerző már ezt a cikket írta, így csak a televízión keresztül látom a további történéseket.
Függetlenül a legutóbbi bejegyzésemtől, ahol a kormányfő erkölcsi felelősségét is felvetettem, amit az este folyamán látni lehetett, az nem más, mint bűncselekmények sorozata, a kődobálástól a szoborrongáláson át egészen az autók felgyújtásáig. Egy olyan szűk szélsőjobboldali söpredék hajtotta végre ezeket a cselekményeket, amely csak az ürügyet kereste a fellépésre, hogy "meg lehessen indulni a kormány ellen". A környéken Árpád-sávos zászlók, az autókon Nagy-Magyarországot ábrázoló matricák.
Legyünk nagyon egyértelműek: ha valakik törvénytelen tetteket hajtanak végre, erőszakosan demonstrálnak, akkor a rendőrségnek igenis rendet kell teremtenie. És a tetteseket le kell tartóztatni. A politikai felelősség kérdését csak a későbbiekben lehet és kell felvetni, akár Gyurcsány, akár Wittner Mária vagy mások esetén.
A végére egy, a közállapotokat jól jellemző kép: néhány öltönyös, elegáns fiatal elsétál az épp rombolás alatt lévő szovjet hősi emlékmű mellett, mire az egyik lány megjegyzi: azért odamehetnénk leköpni...

hétfő, szeptember 18, 2006

HavasPress újratöltve: Gyurcsánynak mennie kell?

Több hónappal ezelőtt, közel kétezer kilométer távolságból töltöttem fel az utolsó bejegyzésem. Akkor úgy éreztem, hogy az olvasottság jelentős csökkenése és egyéb okok miatt szükségtelen folytatnom a történések kommentálását. Azonban az utóbbi időben több olyan jelzés is érkezett, hogy mégis van fogadókészség a cikkek iránt, ráadásul a külső késztetés mellett egyfajta belső nyomás is kialakult, hiszen a mostani helyzetben nagyon sok olyan történés van, melyek megértése komoly nehézségeket okozhat azoknak, akiknek kevesebb kedvük és idejük van a hírek elemzésére. Így mától ismételten friss tartalommal jelentkezik a HavasPress Online!
Az első kommentálandó esemény nagyon aktuális és vélhetően tematizálni fogja a következő időszakban a hazai közéletet. Ez pedig nem más, mint Gyurcsány Ferenc beszéde a szocialista frakció előtt május végén, mely hangfelvétel a napokban került elő. A hangfelvétel szerint a miniszterelnök elmondta, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet", valamint hogy a 2002 és 2006 közötti időszakból semmire nem lehetnek büszkék és éppen ezért a hazudozás célja a hatalmon maradás volt.
Nagyon súlyos szavak, Gyurcsány utóbb úgy kommentálta, hogy a politikai elit egészéről beszélt és ezekkel a (néhol nem szalonképes) kifejezésekkel próbálta rávenni az MSZP-frakció tagjait a kemény intézkedések elfogadására. Ez utóbbi állítás a felvétel szerint helytálló, valóban úgy tűnt, hogy a frakciótagok meggyőzése volt a cél, csakhogy.
Több sebből vérző védekezés, hogy minden politikusról beszélt és ezzel próbálja némileg levenni a felelősség egy részét a saját válláról. Az ellenzék ugyanis minden gond nélkül hazudhat, legfeljebb a választók később megbüntetik ezért. Eközben a kormányzat arra kapott mandátumot, hogy számos fontos kérdésben döntsön és erről kötelessége tájékoztatni a lakosságot is (emlékszünk még a kormányülések hangfelvételeinek kérdésére, ugye?). A kormányerőnek minden esetben jelentős információs többlete van a társadalom minden más tagjával szemben (például a költségvetés állapotáról), amelyet szinte lehetetlen ellenőrizni. Egy demokráciában ezért a kormány köteles közölni minden lényeges információt a választókkal. Csak egy példa: a svéd miniszterelnök hivatali levelezése is nyilvánosan hozzáférhető.
Az ügy másik következménye még problémásabb: ezentúl ki hiszi el, hogy a kormány igazat mond? Milyen alapon áll majd ki sajtótájékoztatót tartani egy MSZP-s arról, hogy a Fidesz éppen milyen lehetetlen ötlettel állt elő? Még folytathatnánk a sort, a lényeg ugyanaz: a kormány mostanában kezdte visszaszerezni hitelességét számos, helyes irányba mutató lépéssel, ezt most egycsapásra elbukta a kormányfő.
Mit lehet ilyenkor tenni? A címben feltett kérdésre nehéz elsőre választ adni, hiszen a szerző az egyik legtehetségesebb mai politikusnak tartja a miniszterelnököt. A jobboldali publicisták gyakran kettős mércével vádolják a baloldali-liberális sajtót. Nézzük meg akkor fordított helyzetben is a történteket: ha Orbán Viktor kijelentette volna, hogy kormányzásuk utolsó két évét végighazudták, a másnapi lapokban a mértékadó publicisták azonnal lemondásra szólították volna fel.
Így tehát a válasz az, hogy igen, Gyurcsány Ferencnek fel kellene ajánlania lemondását. Nem azért, mert hazudott (a közvélekedés szerint minden politikus azt teszi), hanem mert ezt nyilvánosan vállalta. Ezzel pedig elszállt a hitelessége, amely egy kormányfő esetében talán a legfontosabb.
Hogy egy kicsit segítsek a miniszterelnökön, néhány intézkedés, amiért nem kell szégyenkezni: sorkatonaság eltörlése, lakáshitel-támogatások megváltoztatása, a Postabank és a Budapest Airport privatizációja, külpolitikai kapcsolatok fejlesztése (Oroszország, USA, szomszédos államok). Nem sok, de ennyiben kiegészíteném Gyurcsány beszédét.
Érdekes lesz megfigyelni az MSZP, a Fidesz és különösen az SZDSZ reakcióit. Utóbbit azért, mert a helyzet véleményem szerint hasonló Medgyessy Péter ügynökügyéhez, ahol nem volt elég határozott a liberális párt.
Folytatjuk...