Magyarok a világűrben!

Minden szkeptikus megnyugodhat: a Liverpool FC a saját honlapján is megerősítette, hogy a következő szezontól kezdve őket erősíti két magyar labdarúgó. E hírrel kapcsolatban az első teendő a kalapemelés Németh Krisztián, Simon András, valamint az őket idáig segítő edzők előtt.
Magyarországon természetesen egy ilyen fantasztikus bejelentésre is sokan fanyalogva reagálnak, a fociszurkolók egy része a fórumokon már azon élcelődik, hogy először "csak" a tartalékcsapatban szerepelnek majd. Ez persze nem más, mint tudatlansággal kombinált düh, hiszen akik ilyeneket írnak, általában saját sikertelenségük miatt csalódottak, és ebből sok esetben egyenesen következik a szomszéd tehenére vonatkozó megállapítás. Úgy tűnik, még sokáig tart, mire eljutunk oda, hogy az irigységet elnyomja a teljesítmény megbecsülése...
A két játékos eladása nagyrészt az ő személyes sikerük, de elévülhetetlen érdemei vannak az MTK utánpótlás-nevelési filozófiájának, amely egy alaposan végiggondolt logika mentén segíti a tehetséges játékosok kibontakozását, a kiválasztástól a képzésen át egészen a versenyeztetésig. Ebbe beletartozik a Sándor Károly Akadémia is, ahol bentlakásos rendszerben képzik a játékososkat és amely ontja magából a tehetségeket, ezt MTK-szurkolóként saját szememmel tapasztalom hétről-hétre. Innen indult mindkét leendő liverpooli magyar, miután elbúcsúztak az akadémia névadójától, "Csikartól" a tegnapi mérkőzésen.
A magyar focit szeretők egyre szűkűlő köre számára ma már közhely, de talán a laikusok és közömbösek számára kevésbé ismert a vélemény, hogy a futball hazai felemelkedéséhez vezető út minden bizonnyal a fejlett edzésmódszerekkel történő utánpótlás-nevelés, amelynek kimenete egyfelől tehetséges és képzett labdarúgók kinevelése, másfelől az értékesítésükből befolyó összeg alkalmas lehet komolyabb befektetések finanszírozására. Arról nem beszélve, hogy ha valaki jól csinálja, komoly nyereséget érhet el már középtávon is. Mint Várszegi Gábor, aki megalapította és fenntartja az agárdi akadémiát. Bár hivatalos információk egyelőre nem jelentek meg az átigazolási összeggel kapcsolatban, az azért figyelemre méltó, hogy egy fiatal brazil játékosért ötmillió fontot (1,8 milliárd forintot!) fizetett a Liverpool nemrégiben.
Egy ilyen magyar siker hallatán az ember kárörvendő énje elgondolkodik, hogy vajon a magukat szakértőnek tekintő publicisták, akik legutóbb a múlt héten nyilvánították halottnak a magyar labdarúgást, vajon képesek-e arcvesztés nélkül örülni a sikernek...

A privatizációról I. - mennyit ér a családi ezüst?

Az utóbbi napokban újból felmelegedni látszik a vita arról, hogy mely társaságok maradjanak tartósan állami tulajdonban és melyeket lehet részben vagy egészben értékesíteni. Ahogy nyilvánosságra került az állami vagyonról szóló törvény tervezete, a két nagy párt azon nyomban elővette az etatista szókincsgyűjteményét, és élesen támadni kezdte a javaslatot.
Ellenzéki oldalról már-már elvárható egy, "a kormány végleg kisemmizi Magyarországot"-jellegű nyilatkozat, melynek jelen helyzetben nincs sokkal több relevanciája, mint egy zsák nulláslisztnek. Miután az indítvány a Pénzügyminisztériumban készült, az már sokkal meglepőbb volt, hogy a szocialisták egyik képviselője is rögvest kijelentette, hogy ellenzik néhány, a tervezetben szereplő vállalat privatizációját.
A legfogósabb kérdés nyilvánvalóan a Szerencsejáték Zrt. eladása lehet, hiszen ez a vállalat (állami tulajdonban lévő cégek esetében meglepő módon) stabil és jelentős nyereséget termel. Ilyenkor sokan teszik fel a kérdést: minek levágni az aranytojást tojó tyúkot?
Ez a bejegyzés az első része annak a sorozatnak, amely a magánosítás mellett érvel, ha már jelenleg a hazai politikai mainstream ezzel teljesen ellentétes álláspontot képvisel.
Elsőként nézzük leegyszerűsítve, milyen árat kínál egy cég, mikor fel akar vásárolni egy másikat! Mikor például a Google felvásárolta a YouTube-ot, akkor másfél milliárd dollárt fizetett egy olyan cégért, amely addig veszteséges volt. Mindezt azért, mert felmérték, hogy a cég mekkora jövedelmet tud a jövőben termelni, ebbe belekalkulálták a két társaság közti együttműködésből fakadó előnyöket, illetve költségeket, valamint az akvizíció kockázatait. Ezen összegeket úgynevezett diszkontálással átszámították mai dollárra és ez alapján ajánlották meg a vételárat. Félreértés ne essék, minden vállalat vagy projekt értékelése lényegében e metódus, vagyis a jövőben várható pénzáramlások jelenértéke alapján történik.
Miért érdekes ez számunkra? Ha kiírnának egy nyílt eljárást a Szerencsejáték Zrt. eladására, akkor a pályázók megpróbálnák felmérni, hogy a jelenlegi nyereség (amely 2004-ben és 2005-ben évi 4,5 milliárd Ft körül alakult) mennyire növelhető, majd ezt diszkontálnák mai értékre.
Ha most valaki ajánlana 45 milliárdot a cégért, akkor erre rögtön azt mondhatnánk, hogy ez olyan, mintha a következő 10 évi nyereséget előre odaadnák, de mi lesz utána? Nos, ez a logika téves, méghozzá a pénz időértéke miatt. Ráadásul az ajánlott árban jellemzően beáraznak egy olyan prémiumot is, amelyet állami tulajdonban a cég nem tudna realizálni, például a hatékonyabb működés miatt (erről a sorozat későbbi részeiben).
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy létezik olyan ár, ami mindkét fél számára kedvezőnek nevezhető, és míg a vevő úgy érzi, jó üzletet kötött, addig az állam (és persze közvetve az adófizetők) is úgy érezhetik, hogy nem kótyavetyélték el a társaságot, hanem kedvező feltételekkel adták el.
A második részben néhány érvet vizsgálunk meg a magánosítás mellett és ellen.

A fapados nemzedék visszaszól

Akkor most mindenki kapcsolja le egy kicsit a kormányzati villanymenedzsert, és figyeljünk a Fidesz örökös elnökének szavaira! Tanulságos végighallgatni, hogy mennyi fennkölt és mennyi értelmetlen képet, szóvirágot tud valaki összegyűjteni egy tömörnek éppenséggel nem nevezhető beszédben. Még érdekesebb, hogy valaki képes néhány perc eltéréssel ellentmondani önmagának.
Ahogy Trianon kapcsán a pártelnök megjegyezte: lesz még egyszer ünnep ezen a világon. És hogy egy multit idézzünk: akkor lesz hülye, aki nem ünnepel. Bocsánat, multit ne idézzünk, mert azt nem szabad, hiszen azok megrontják, megalázzák a magyarságot. Igaz, közben munkát adnak nekünk és kiszolgálnak minket, de mint az egykori kormányfőtől tudjuk, a profitorientált viselkedés elítélendő. Nagyjából itt süllyedt a beszéd Chávez elnök szintjére, hiszen Orbán egyenlőségjelet tett a haszonelvűség és a kapzsiság közé, majd jópárezer nála sokkal okosabb embert, no meg a piacgazdaságot tagadta meg, mikor azt mondta:

"az egyetlen láthatatlan kéz a tolvajok keze"

Azért ezzel óvatosan, elnök úr! Ezzel olyasmit állít, amit nyilvánvalóan nem tud bizonyítani, ráadásul ezekkel a szavakkal belerúgott mindenkibe, aki termel, szolgáltat, elad azért, hogy profitot termeljen, például a zöldséges vagy a vízvezetékszerelő.
Lehet szapulni a neoliberális eszméket, de sokkal értelmesebb dolognak tűnik úgy támadni, hogy kínál alternatívát. Ezt Orbán megtette, hiszen teljes foglalkoztatottságot és európai béreket ígért. Az addig vezető út lépéseit sosem említi, hiszen ez egy igen összetett feladat, így ilyet ne várjunk valakitől, aki az alapvető közgazdasági fogalmakkal sincs tisztában. Mindenesetre az összes gazdasági főiskola és egyetem elkezdhet új tanterveket készíteni, mert amit most tanítanak, az a Fidesz-elnök gondolatrendszerében a lopás szinonímája.
A beszéd végén viszont újra kiáll a szabad piac és a verseny mellett, ami összezavarja a hallgatót. Az Örök Igazmondó csúsztatott volna? Lehetetlen. Netán nem ellenezné a tolvajok színrelépését? Kizárt. Ezt az ellentmondást ezúttal nem tudjuk feloldani, de van másik!
Szerencse, hogy a Fidesz a magyarok utolsó reménye, hogy kikeveredjünk a sötétségből, a reménytelenségből és a következmények nélküliségből. Hiszen ez a párt igen jó példával szolgál, miután minden elvesztett választás után levonták a szükséges konzekvenciát, majd megerősítették a vereségek legfőbb felelősét...
A gazdaságpolitikai elképzelések hiánya ismét kiütközött a beszédben, de az is kiderült, amit sokan eddig is tudtak: Orbán Viktornak fogalma sincs a világ fejlődéséről. Amikor a fapados nemzedéket említi, amit lehagynak az első osztályon utazó országok, véleményem szerint bakot lő. A fapados nemzedék az, amely nem bezárkózik és magába fordul, hanem nyit a világ felé, új kultúrákat akar megismerni, tanulni akar másoktól és nem hiszi, hogy övé a bölcsek köve. Ez a fapados nemzedék azért akar elmenni, hogy utána visszajöhessen és jobbá tehesse az országot. Azért megy el Nyugatra, mert elege van az etatista demagógiából, azért utazik, hogy kiszakadjon az önsajnálkozás és panaszkodás országából. Ez a generáció nem azt várja az államtól, hogy mindent biztosítson a számára, hanem azt, hogy ne akadályozza és ne szóljon bele az életébe. És a fapados nemzedék legfőképpen azért utazik, mert haszonelvű és szeretné magát jól érezni. Ez a nemzedék büszkén viseli a fapados cimkét és örül, hogy esélye van a nemzetközi versenyben való megmérettetésre, ahol nem csak lózung az innováció és az intelligencia.
Aki ezt nem érti meg, nem tudja használni az internetet és nem tudja, mi az iWiW, az hogy lenne képes szót érteni a mai nemzedékkel?

Helyi téma: büszke tudatlanság

Nem tudom, hányan lapozgatják a Helyi téma című ingyenes budapesti és pest megyei újságot, de talán nem annyian, mint ahány olvasót érdemelni. Ez az újság, amely minden kerületben saját mutációval jelenik meg, igen tiszteletreméltó teljesítményt produkál: képes teret adni olyan újságírók cikkeinek, akiknek felkészületlenségük miatt fogalmuk sincs arról, amiről éppen írnak. Különösen igaz ez a publicisztikákra, ahol legfeljebb egy jól definiálható politikai oldal által sulykolt lózunggyűjtemény köszön vissza, önálló gondolat csak a legritkább esetben.
Az I. kerületi verzióban legutóbb a Moszkva tér rekonstrukciója került szóba. A felvetés jogos, tényleg fontos feladat a tér rendbe rakása. De a cikk szerint haldoklik az ügy, mert a projekt kikerült a II. Nemzeti Fejlesztési Tervből, és most "csak" a Közép-magyarországi Operatív Programban (KMOP) szerepel, vagyis "régiós, illetve fővárosi projekt lett belőle".
K. Cs. újságírónak a jelek szerint nem volt ideje arra, hogy egy kicsit utánajárjon az uniós fejlesztések hátterének. Segítsünk neki! A fejlesztési terv egy átfogó stratégiai referenciakeret (ez a hivatalos neve is), amelynek konkrét elemeit tartalmazzák az OP-k, így a közép-magyarországi is. Sőt, ha K. Cs. még nem vesztette el a fonalat, akkor tájékozódhat a még több konkrétumot tartalmazó akciótervekről is.
Fővárosi projekt lett a Moszkva tér átépítése? Nem is lehetne más, hiszen őszintén szólva ez nem egy országos jelentőségű ügy, még akkor sem, ha K. Cs. és jelen sorok szerzője is örülne, ha egy felújított téren lehetne közlekedni.
A cikk szerzőjének igaza van, tényleg kikerült az NFT nagyprojektjei közül a Moszkva tér. Ennek ellenére vélhetően lesz rá forrás a KMOP-ben, így felesleges olyan írásokat megjelentetni az újságban, melyek semmi egyebet nem bizonyítanak, csak azt, hogy a zsurnaliszta félinformációk birtokában, előzetes tájékozódás nélkül írja cikkeit.
Persze egy ingyenes laptól ne várjon sokat az ember...

A Fidesz-kongresszus elé

Furcsa dolog, mikor a jelenleg legnépszerűbb párt kongresszusának legnagyobb kérdése, hogy Schmitt Pál vagy Pelczné Gáll Ildikó maradhat-e alelnök. A szerző nem küldött, ha az lenne, a két említett jelölt helyett a votos en blanco mellé tenné az ikszet. A HavasPress hűséges olvasói már sokszor találkozhattak a korábbi sportdiplomatáról szóló kritikákkal.
Az illendőség kedvéért jegyezzük meg a másik jelöltről, hogy a Miskolci Egyetem Üzleti vállalkozási tanszékének vezetője az év elején az Echo TV vendége volt, és reményének adott hangot, hogy a pártok "hamarosan képesek lesznek megtalálni a legkisebb közös nevezőt". Segítünk: az 1 lesz az!
A fenti két személy egyikét Kósa Lajos fogja kiszorítani a vezetésből, aki továbbra sem hajlandó válaszolni e sorok írójának hozzá címzett levelére. Reméljük, nem azért, mert jelentéktelennek tartja a jogsértést, ha nem vele vagy pártjával szemben követik el...
A kongresszus talán lehetőséget ad arra, hogy egy koherens, szakértők által is vállalható gazdaságpolitka körvonalazódjon a pártban. Ennek mottója származhatna Hamecz Istvántól, az MNB nemrég távozott igazgatójától:

A konzervatívok a versenyt tartják kulcsszereplőnek, miközben az államra gyanakvással tekintenek, illetve károsnak tartják a piaci és állami monopóliumok kialakulását.

Update: Schmitt Pál visszalépett a jelöltségtől, így aztán a világon semmi izgalom nem történik a kongresszuson, legfeljebb Kövér László radikális mondatai. Mintha a párt(vezető) irtózna a versenytől...

Rasszizmus a stadionban: stand up, speak up!

Régóta érett a döntés: az Újpest első osztályú labdarúgócsapatától 3 pontot levontak, a Debrecen elleni mérkőzésükön tapasztalt rasszista megnyilvánulások miatt. A hazai bajnokságot kevésbé követők számára talán nem ismert, hogy az Újpest visszaeső e kérdésben, így meglepőnek csak azért nevezhető a pontlevonás, mert eddig nem volt az MLSZ ilyen bátor. Az előző szezonban például egy pályára beszaladó néző egészen a játékvezető lökdöséséig jutott. Ha valaki a kákán is csomót akar keresni, akkor megemlíthető, hogy az újpestiek számára ez a 3 pont immár nem oszt, nem szoroz, ugyanis a büntetés előtti mérkőzésen elvesztették minden esélyüket a nemzetközi kupában való indulásra.
Ami igazán meglepő és teljesen pozitív volt, az a lila-fehér csapat ügyvezetőjének (Dányi Szilárd) nyilatkozata, aki elfogadta a büntetés tényét (nem is fellebbeznek ellene) és arról elmélkedett, hogy vajon igazi szurkoló-e az, aki kárt okoz saját csapatának. Bár a kérdés költői, sok drukker azt hiszi, hogy ők bármit megengedhetnek maguknak. Az újpestiekről tudni kell, hogy a mérközéseikre kijáró emberek szignifikáns része beleillik a huligán kategóriába és nem áll messze tőlük a gyűlölködés, és akkor nagyon finoman fogalmaztunk.
A csapat tulajdonosai alighanem értenek a figyelmeztetésből, és várhatóan a közeljövőben elindul egy folyamat, amelynek célja a rasszista söpredék eltakarítása a Szusza-stadionból. Remélhetőleg a többi érintett csapat is ért a figyelmeztetésből.
Persze a butaság ragályos, így aztán nem meglepő, hogy a sportnapilap publicistája viccesnek szánt, ám szánalmasra sikeredett eszmefuttatásában a politikai motívumokat keresi. S. Tóth János azonban csak annyit bizonyít, hogy fogalma sincs a rasszizmus európai megítéléséről, ezért javaslom neki, hogy olvasson el az UEFA korábbi hasonló döntései közül néhányat. Persze egyszerűbb sületlenségekkel vagdalkozni, mint értelmesen gondolkodni...
Bár több csapat is hasonló büntetéseket érdemelne, a szövetség megtette az első lépést azon az úton, amely a tömött lelátók felé vezet. Folytassa, MLSZ!