Keserű a narancs

Nem tudom megállni, hogy ne foglalkozzak a magánnyugdíj-pénztárak ügyével. Ezúttal más tollával ékeskedem, egy Fidesz-szavazó barátom által a kerületi képviselőjének írt e-mailjét közlöm. Hamarosan pedig összegyűjtöm az érveket, hogy miért érdemes elkerülni az állami rendszerbe való átlépést.


Tisztelt Képviselő úr!

Mint az Ön egyéni választókerületében élő, és szavazatával a Fidesz-KDNP pártszövetséget 8 éve következetesen támogató választópolgár arra szeretném kérni Önt, hogy szavazzon T/1817. számú a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat elfogadása ellen.

Érveim, egészen röviden:

1. A törvényjavaslat ellehetetleníti a magánnyugdíjpénztárak működését, amelyek pedig hosszú távon hozzájárulhattak volna az öngondoskodás kultúrájának az elterjesztéséhez, és csökkenthették volna az állam túlburjánzó szerepvállalását. Gondoljon csak arra, hogy 2002-ben a Fidesz éppen az MSZP által a nyugdíjasoknak tett felelőtlen ígéretek miatt vesztette el az országgyűlési választásokat - ha már akkor is magánnyugdíjpénztári rendszerben lett volna a nyugdíjasok többsége, erre egyszerűen nem kerülhetett volna sor.

2. Méltánytalan és megalázó, hogy a nemzetgazdasági miniszter azzal fenyeget engem, hogy kizárom magam a nemzeti szolidaritás közösségéből, ha meg akarom tartani a magánnyugdíjpénztári számlámat - az elmúlt években adó- és járulékforintok százezreivel járultam hozzá a nemzeti szolidaritáshoz, és döntésemtől függetlenül ezt fogom tenni a jövőben is.

3. Mivel a következő hónapokban külföldön és ráadásul egy olyan városban tartózkodom, ahonnan a legközelebbi magyar külképviselet kb. 12 óra autóútra van, a törvényjavaslat szövege szerint két napomat utazással kellene töltenem, hogy rendelkezhessek a magánnyugdíjpénztéri számlám megtartásáról. Ez a rendelkezés szintén méltánytalan és aránytalan.

4. Közkeletű bölcsesség, hogy sem egyéni, sem közösségi szinten nem célszerű felélni a megtakarításainkat - a kormány pedig éppen ezt tervezi tenni az állampolgároktól elsarcolt milliárdokkal. Ennek a következményeit persze majd évekkel és évtizedekkel később az egész országnak viselnie kell.

Képviselő úr, bízom benne, hogy a törvényjavaslatról folytatott szavazás pillanatában nem a frakciófegyelem, hanem a szavazópolgárok és a jövő iránt viselt felelősség fogja vezetni a kezét.

Köszönöm a figyelmét.

Az ígéret szép szó...

Szándékosan nem akartam a témával tízezer kilométer távolságból foglalkozni. Egyelőre nem is teszem, csak néhány mondatot idézek:

Egy nemzet ereje tagjai szabadságából és e szabadságon alapuló együttműködésből fakad.

Megteremtjük a biztonság primátusát a kiszámíthatatlansággal és a kormányzati káosszal szemben, a gazdasági felemelkedés primátusát az eladósodással és kiszolgáltatottsággal szemben.

 Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíj-pénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek.

(minden idézet forrása a Nemzeti Együttműködés Programja)
Hamarosan bemutatjuk a szingapúri nyugdíjrendszert...

Muay és pad thai - hétvége Bangkokban (2. rész)

Az előző posztban áttekintettük, hogy a teljes bangkoki turizmusipar az átverésre épül, ugyanakkor ha ettől eltekintünk, fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk – akár 36 óra leforgása alatt.

Szemben sok környékbeli országgal, Thaiföldre ingyenes a belépés, a vízumért nem kell fizetni. Ellenben sorba kell állni egy jó darabig, de ez csak megerősíti bennünk a kétsebességes Európa meglétét (csak az új uniós tagországoknak kell vízum, a régieknek nem). Egy visszajelzési kérdőív formájában olyan lehetőség áll a reptéren a beutazók rendelkezésére, melyet jelen sorok szerzője nem tudott kihasználatlanul hagyni… Ezután viszont irány a város, első lépésben a vallási-történelmi emlékek. A királyi palota, és minden egyes Buddha-szobor jelzi: ha a vallásról van szó, a thaiok sosem spóroltak az arannyal.

Itt minden arany, ami fénylik

Lopnak, csalnak, hazudnak – Hétvége Bangkokban (1. rész)

Alaptétel, hogy a turistákat mindenhol megpróbálják átverni. Prága, Budapest, vagy éppen az olasz városok – bármerre járjon az ember, ez mindig benne van a pakliban. Bangkok azonban más: 2 intenzív napot töltöttünk Thaiföld fővárosában, és gyakorlatilag megállás nélkül azon kaptuk magunkat, hogy meg akarnak minket károsítani.

Mivel nem elszigetelt esetekről van szó, ezért ezt a bejegyzést az átveréseknek szentelem, minden egyéb történés a második részben. Az okos emberek figyeljenek, itt most mások kárán lehet tanulni: kézikönyv Bangkok túléléséhez a kattintás után! 

Hamupipőke Szingapúrban

Az elmúlt hetekben kevés cikkel jelentkeztünk, ennek fő oka az élménygyűjtés volt, három ország négy városáról készül beszámoló hamarosan. Másfelől pedig az iskolában az első periódus végeztével vizsgaidőszak volt, méghozzá meglehetősen tömény változatban: 3 nap alatt 5 darab, egyenként 3 órás vizsga, előtte egy hétvége felkészülési idő.
Egy markáns programpont minden diák életében a perióduszáró "Champagne Party". Ez egy buli, ahol pezsgő és mindenféle más szeszes ital szinte korlátlanul áll a résztvevők rendelkezésére. Ezt a bulit - ellentétben sok egyéb rendezvénnyel - nem valamely nagyvonalú cég szponzorálja, hanem a diákok maguk finanszírozzák. Kattintás után kiderül, hogy ennél érdekesebb a helyzet!