Történelem- és matekóra Kambodzsában

Vannak országok, melyekhez legfeljebb egy-egy nevet, eseményt tud kötni az ember. A szerző esetében Kambodzsa ennek eklatáns példája: korábban mindössze Pol Potról és a Vörös Khmerekről hallottam. Egy röpke kétnapos siem reapi utazás segített egyfelől kontextusba helyezni a fentieket, másrészt hihetetlen élményekkel egészítette ki az országról alkotott képet.

8 tipp Balira utazóknak

Másfél Indonéziában töltött hét tapasztalatával felvértezve összeállítottuk a legfontosabb-leghasznosabb tippek szubjektív listáját.

1. Alkudni muszáj! Utcai árusnál kötelező, étteremben-szállodában meg kell próbálni. Van, hogy pofátlanul alacsony árat kell mondani, majd ahhoz tartani magunkat, nem ritkán ez is sikerre vezet. De ne legyen kétségünk, így is szép hasznot érnek el rajtunk…

2. Saját szervezés mindenek felett. Ha egy fél- vagy egynapos kiruccanást a szálloda, netán egy otthoni utazási iroda szervez, akkor az bizonyosan tartalmaz 30-70% többletköltséget nekünk, jutalékot nekik. Ha valakinek van bátorsága és szervezői vénája, egyszerűen kiiktathatja ezeket a közvetítőket: az utcán sorban állnak a privát sofőrök, akik megbízhatóak, kedvesek, mi szabjuk meg nekik az útvonalat, ráadásul jóval olcsóbbak. Feltéve persze, hogy az első pontban leírtakhoz tartottuk magunkat…

3. "Métertaxi" rövid távra. A reptéren tucatnyi sofőr ajánlja magát a gyanútlan turistáknak, hogy olcsón elviszi a szállásra. Hazudnak. Legalább 3-4-szer annyit kérnek, mint a taxiórával felszerelt (és azt be is kapcsoló) autók. A legextrémebb esetünknél 250 ezer rúpiát kértek egy útért (kb. 5.000 Ft), ami mérőórával végül 27 ezer rúpiába (540 Ft) került.

4. Vizet csak dobozból! Nem tudjuk, pontosan milyen összetevők miatt, de a helyi csapvíz európai gyomor számára nem könnyen fogyasztható. Ezért még fogat se mossunk a csapvízzel, sőt, az üdítőt kérjük jég nélkül (mi sem gondoltunk bele elsőre, de a jég is víz), továbbá tartózkodjunk azoktól mosandó gyümölcsöktől a piacokon, éttermekben. Ez azért nem tűrhetetlen: ananász, banán, dinnye szinte korlátlan mennyiségben elérhető.

5. "Open-air" fürdő: kell ez nekem? Sok szálloda ajánl szabadtéri fürdőszobát. Ezt értéknövelő tényezőnek tekintik, és biztos sokan nagyon szeretik, ahogy a fürdőszobájuk fala félig-meddig hiányzik, és így szinte a kertben zuhanyozhatnak. Ennek azonban természetes velejárója a helyi állatvilág egyes szegmenseinek közelebbről való megismerése. Ha valakinek ínyére van, hogy gyíkok-hangyák-csigák mászkálnak a fürdőjében, akkor ő nyugodtan ignorálja ezt a tippet.

6. Őrült forgalom. Sokan esküsznek a bérelt autókra és robogókra Balin, nos, ezt inkább csak módjával javasolnánk. A közlekedés baloldali, ez rögvest szokatlan lehet. Ugyanakkor a helyiek közlekedési kultúrája sokkal szabadabb, mint akár csak a magyaroké, ami már-már a káoszt súrolja. A lámpák, sávhatárok és közlekedési táblák figyelembe vétele csak igen korlátozottan működik, így akinek az idegei nem acélkötegből vannak, és a reflexe nem egy sportlövőével vetekszik, az talán jobban jár egy privát sofőrrel…

7. Minden nap ünnepnap. A balinézek vallási élete igencsak pezsgő, és a kis közösségek szintjén szerveződik. Ennek egyik eleme, hogy településenként szabják meg a főbb ünnepek időpontjait, melyek ebből adódóan gyakorlatilag nem telik el nap valamilyen vallási ünnepség nélkül. Ha van lehetőség rá, érdemes meglátogatni egy ilyen ceremóniát.

8. Barátok közt. A Balin élő emberek gyakorlatilag kivétel nélkül barátságos, mosolygós emberek. Sétáljunk a településeken, beszélgessünk a helyiekkel – folyamatosan széles mosolyban és baráti fogadtatásban lesz részünk.

A tippeken kívül mi egyebet mondhatnánk? Talán zárásképpen csak ennyit: jó nyaralást! Irigykedünk…

Pusztába kiáltott szó - levél Schmitt Pál köztársasági elnöknek

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

H. A. vagyok, 27 éves, jelenleg külföldön tanuló magyar fiatal. És magánnyugdíj-pénztári tag. Azért fordulok Önhöz, hogy a segítségét kérjem. Kérem, hogy aláírás előtt küldje el előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz a december 13-án elfogadott T/1817. számú törvényjavaslatot a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról.

Úgy érzem, hogy tisztességtelen elbánásban részesülök. Én, és további 3 millió ember, akiknek a Parlament korrekt választás helyett ultimátumot adott. Vagy átadom nekik az elmúlt években gyűjtögetett nyugdíjcélú megtakarításomat, vagy "szerződjek ki" az állami nyugdíjrendszerből, hogy aztán a befizetett járulék ellenére se részesüljek az állami nyugdíjból. Ez a döntés nem rólam, a jövő nyugdíjasáról szól, hanem a pénzem elvételéről. Amit most elvesznek, azt 40 év múlva én kapnám meg, miután minden fillérért megdolgoztam. Ehelyett a jelen költségvetésének hiányát pótolja.

Ön sportoló és sportvezető is volt, én csak egy sportot kedvelő ember vagyok. Emlékszem, hogy MOB-elnökként mindig is kiemelt fontosságot tulajdonított a fair playnek. Én – sok korombeli ismerősömmel egyetemben – úgy érzem, hogy itt nem teljesül a fair play. Sőt, a törvény diszkriminálja azokat, akik nem hajlandóak feláldozni a magántulajdonukat. Azonban én nem vagyok jogász, ezért a fentieket csak vélem, érzem és gondolom, de nem tudom biztosan. Éppen ezért írok Önnek, mert Ön még a kihirdetés előtt ki tudja kérni az Alkotmányt legmélyebben értők véleményét. Az Alkotmánybíróság határozata azután mindenki számára egyértelművé és megnyugtatóvá teszi, hogy csak a demokratikus berendezkedésünkhöz illeszkedő törvény kerül elfogadásra.

Ha Ön normakontroll nélkül aláírja, sokan biztosan meg fogják támadni a javaslatot az Alkotmánybíróságnál. Ez azonban nem változtat a helyzeten, hogy ezek a visszafordíthatatlan változások megindulnak. Választóként azt gondolom, hogy az Ön államfői feladata, hogy csak olyan jogszabályt hirdessen ki, amelynek alkotmányosságáról teljes mértékig meg van győződve. Én a mostani törvény kapcsán erről nem vagyok meggyőződve, és remélem, hogy Ön sem.

Nyilvánvalóan hatalmas nyomás nehezedik Önre a kormányzat részéről, hogy mielőbb kihirdesse a törvényt. Azonban hiszek az Ön belátásában és abban, amit a hivatalba lépésekor mondott: az egyensúly szerepét kívánja betölteni a pártok és a nemzet különböző csoportjai között. Ez egy olyan pillanat, mikor a nemzet egy nem jelentéktelen csoportja, a pénztári tagok számottevő része úgy érzi, hogy sérül a szabadságuk és méltóságuk. Kérem, segítsen nekünk eloszlatni a kételyeinket!

Mély tisztelettel:

H.A.

Szingapúr, 2010. december 22.

Balit látni és...

Karácsony és szilveszter környékén a repülőjegyárak többszöröződnek. Ha tehát valami mindenkor drága mint a Szingapúr-Budapest útvonal, akkor diákbüdzséből nehezen finanszírozható a hazaút, így aztán valahol a környéken kellett alternatívát keresnünk. Balira esett a választás, talán mert még Szingapúrnál is délebbre van, talán mert azt mondják róla, oda egyszer mindenképp menjen el, aki teheti, talán mert a szörfösök (egyik?) Mekkájáról van szó. Uszkve 35-40 ezer forintért közvetlen járattal és szűk háromórás úttal elérhető Bali, már csak a nyaralás többi részletét kell kitalálni.

Hova menjünk: Kutára, ahol turistatömeg van? Seminyakba, ahová a gazdagok járnak? Ubudba, a kulturális fővárosba? Netán a hegyekhez  a sziget közepén, Lovinába Északon, a kevésbé frekventált nyugati részre? Vagy túllépve Balin: Lembongan-szigetre, Lombokra, netán a búvárkodni vágyóknak a Gili-szigetekre? Javaslok egy jó útikönyvet, és azt, hogy ne tervezze meg az ember az összes programját előre, inkább sodródjon arra, amerre jól érzi magát.

A szó veszélyes fegyver

Új év, új remények – a legjobb egy méretes közhellyel kezdeni 2011-et. Hogy az emberek átlagban hány újévi fogadalmat tesznek szilveszterkor, majd abból hányat felejtenek el az év első 8-10 napjában, nos, ezt viszonylag nehézkes nyomon követni. De ezúttal egy, a napokban megfogalmazódott elhatározásomat tárom az Olvasó elé: 2011-ben sokkal nagyobb gyakorisággal fogom vezetni e blogot.

A cél, hogy júliusra egy komplett dél-kelet-ázsiai útleírás-gyűjtemény álljon össze. Ehhez jelentős lemaradást kell behozni a következő hetekben-hónapokban: Makaó, Hong Kong, Ko Phi Phi, a Fülöp-szigetek, valamint Bali és számos egyéb indonéz sziget vár arra, hogy a HavasPress hasábjain szerepelhessen. Tehát mostantól övék a terep, kiegészítve szingapúri és magyarországi reflexiókkal.

Boldog új évet!