Utazni jó?!

Tehát kezdjük az utazással.
Az első benyomás: jó hosszú a repülőút, Frankfurtból kb. 11 óra (+6 az időeltolódás). Az első osztályon vízszintesen lehet utazni, nekünk sajnos ebben nem volt részünk... Persze van, ki képes a Szigetről hazafelé sétálás közben is elaludni, szóval egy Jumbo Jet ülése sem lehet akadály.

Viszont a csomagok nem jöttek meg, csak 1 nap késéssel, ezt huszonpárezer forinttal kompenzálta a légitársaság. Másnapra hiánytalanul leszállították a lemaradt tételeket. Apropó: a Lufthansa egy 20 kg-os csomagot enged feladni, a túlsúlyért elég magas felárat kell fizetni. Nos, nekem két csomagban kb. 37 kg jött össze, de valami nehezen érthető ügymenet révén ezt is felengedték némi hezitálás után. Egyébként még egy sífelszerelést is felengednek, de azt valahogy nem érzi adekvátnak az embert az Egyenlítőtől néhányszáz kilométernyire...
Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Ferihegy döbbenetesen szervezetlennek tűnt, a check-innél nincs egyértelmű sor, a biztonsági ellenőrzésnél meg van, csak éppen nagyon lassan halad. Biztos most akarjuk visszanyerni a "civilizált ország" minősítést, és ezért szigorúbb az ellenőrzés, ami teljesen jogos, kár, hogy több szalag ki volt vonva a forgalomból.

Megérkezésünk után a mi kis kompániánk rögvest belevetette magát a lakáskeresésbe, a helyi ingatlanpiac áttekintése azonban összetettség folytán külön posztot indokol.

Újra távol

Jópár év eltelt, és ismét olyan élethelyzetben vagyok, hogy érdemes folytatnom a blogírást. Elsősorban barátoknak, ismerősöknek szól, másodsorban minden érdeklődőnek (ha van ilyen...), de egy blognak sokszor az is célja, hogy valamelyest saját magunk számára is dokumentáljuk, mik történtek velünk a múltban.
Így volt ez 2006 tavaszán, mikor Belgiumban töltöttem egy szemesztert cserediákként, és így van ez most is, mikor egy kicsit hosszabb időre, egy kicsit távolabbra vettem az irányt: a következő szűk egy évet Szingapúrban töltöm, ahol az Insead nevű iskolában fogok tanulni. Illetve emellett utazni, világot és kultúrát látni, új emberekkel találkozni, másokat jobban megismerni.
A készülődés során meglepő volt tapasztalni, hogy milyen sokan jártak már ebben a kis, de igen messze lévő országban. A következő időszakban lesz lehetőségem összevetni a hallottakat a valósággal, és igyekszem majd egyfajta útmutatót adni azoknak, akik a későbbiekben Dél-Kelet-Ázsiába szeretnének látogatni.

Beköszöntőnek ennyi is megteszi, és nem kizárt, hogy egy szerzőtárs fogja segíteni a blog elkészültét...