hétfő, február 27, 2006

Oltogat az Omninvest

Az alábbi cikk a madárinfluenzával és egy ahhoz szorosan kapcsolódó érdekességgel foglalkozik. A cikk szerzője adm, köszönet érte!

Köszöni szépen az egész bütykös hattyú állomány, hogy több hete stresszeli őket a H5N1 vírus. Most már mindenki minimum valami halálhozó démont lát a Balaton örök sztárjaiban.
De ugyanígy megköszönik a csirkék, pulykák, kacsák is, hogy pillanatok alatt az egész magyar baromfiiparral is kitoszott a H5NI. Az unió tagállamaiban már most súlyos gazdasági következményei vannak a madárinfluenza terjedésének. Bizonyos országokban 40-70 százalékkal esett vissza a baromfitermékek értékesítése, és lassan már mindenhol érezhetőek lesznek a veszteségek.
Megköszönhetik az érintett országokban élő emberek is, hogy ismét felütötte a fejét egy ügyeletes hisztéria, amitől lehet rettegni. Egy brit szociológus szerint, a társadalmi szinten jelentkező félelem és a közvetlen tapasztalat között megszűnt a kapcsolat. Ma mindentől félünk, amit a televízió kellő intenzitással sulykol - legyen az SARS, Y2K vagy madárinfluenza. Ennek következtében felpörög a „félelemipar” - a politika, a média, a gyógyszergyártók, mind ebben a rendszerben építik fel funkciójukat és anyagi forrásaikat.
Lássuk be nincs ez másként nálunk sem. Kissé cinikusan azt mondhatnánk, hogy az egész riadalom nagy nyertese az Omninvest Oltóanyag-termelő Kft.
A szemetszúróan kis méretű, pilisborosjenői gyárnak ezek a nagy pillanatai.
Panaszra azért eddig sem volt okuk, hiszen már több mint tíz éve kotyvasztanak a jenői gyárukban, mivel hazánkban ők az egyedüli termelői, többek között, a mezei influenza elleni oltóanyagnak is.
Azért az kissé furcsa, hogy egy ilyen fontos feladattal megbízott cégről semmit sem tud az egészségügy vezetősége, illetve ismereteiket nem kívánják nyilvánosságra hozni. Annyit tudhatunk, hogy a cég 1995-ben jött létre, vakcina előállítása céljából.
Első körben még pályázatot írtak ki az influenza elleni oltóanyag előállítására és legyártására, ám azt a frissen alapított cég nyerte, maga mögé utasítva jelentős külföldi gyógyszergyártó óriásokat, még akkor is, ha azok jóval olcsóbban kínálták a szérumot. Egy köztisztviselő szerint, akkoriban stratégiai célt szolgált a vakcinagyártás hazai kézben tartása. Aztán ahogy teltek az évek, leszoktak a pályázatosdiról és szépen az Omninvest udvari beszállítóvá vált.
Mindeközben az őt 90 százalékban birtokló, Cipruson bejegyzett, Sumpter Ltd-ről, továbbra sem tudunk semmit, versenytársuk, a milliárdos állami megrendelésre, azóta sem akad.
A napokban újra a cégre irányult a figyelem. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal két milliárd forintos megpályázható összeget írt ki melyet, versenytárs nem lévén, az Omninvest nyert meg, vissza nem térítendő támogatás címen.
Nem sokkal rá Kóka János bejelentette, hogy kísérleti oltóanyaggyártásra és kapacitásbővítésre további két milliárdot kap, ezúttal hitel formájában, a Magyar Fejlesztési Banktól.
Nagyjából ez minden, amit tudni lehet az Omninvestről.
A madarak meg köszönik szépen, jól vannak, és üzenik, hogy a H5N1 egyelőre állati, nem pedig humán kór, meg amúgy is, a jól átsütött csirkemell és rántotta nem okozhat vírusfertőzést.

adm

Új szolgáltatások a HavasPresstől

Új szolgáltatással bővült a HavasPress kínálata, miután elindult HavasGallery, egy fotóblog. Tegye mindenki a Kedvencei közé és jó szórakozást hozzá!
A cím mégegyszer: HavasGallery.blogspot.com
További újdonság, hogy a bejegyzésekhez ezentúl bárki, akár anonim módon is hozzászólhat, úgyhogy erre biztatnám az Olvasókat!

csütörtök, február 23, 2006

"Budapeszt", te csodás

Elég sokat hallani mostanában Budapestről, hogy mennyire élhetetlen és koszos. Sok embertől hallottam már, hogy nem szeret a fővárosban élni, annyi baja van vele, a közlekedésével, a kátyúkkal, és így tovább. Itt nem kizárólag a vészmadár szerepében tetszelgő politikusokra gondolok, hanem átlagemberekre is. Ebben a bejegyzésben nem velük akarok vitatkozni, csak a rengeteg külföldivel való találkozás tapasztalatait osztom meg az Olvasókkal.
Nagyon sok külföldi, amint meghallja, hogy Budapestről érkeztem, rögtön úgy reagál, hogy milyen fantasztikus és gyönyörű a város. Sokan jártak már ott és imádják a Hősök terét éppúgy, mint a belvárosi romkocsmákat vagy a fürdőket. Miután egyetértek velük, nem mesélek nekik azokról az emberekről, akik értetlenkedve tudakolják, hogy a különböző nemzetközi összehasonlításokban miért szerepel olyan előkelő helyen a város.
Tudom, hogy sok komoly problémája van Budapestnek, és egyértelmű, hogy ezek nagy részével nem találkozik a hazánkba érkező turista. Azonban amikor mi, magyarok Prágába látogatunk, szintén csak a turistaközpontú belvárosban töltjük el az időt (apropó, egy kanadai összehasonlító elemzése: Prága túl mű, túlságosan a turistákra szabták, ezzel szemben Budapesten látszik, hogy ott tényleg élnek emberek).
1000 kilométeres távolságból sokkal jobban becsüli az ember Budapestet és értékeit (melyek egy részét épp most rombolják le) és látja, hogy a nyugat-európai emberek nem mindig másokat tesznek felelőssé, hanem azt keresik, hogy ők hogy tehetnének a környezetükért és a városukért.

szerda, február 22, 2006

El a kezekkel a Budapest Airporttól!

Orbán Viktor nyilatkozik, ezúttal a Heti Válasznak. Ez általában azt jelenti, hogy mond valami közgazdaságilag értelmezhetetlen butaságot ("Az inflációnál jobban nőnek az árak" és társai), esetleg elígér pártucatmilliárd forintot egy bizonytalan vagy meggyőzendő rétegnek. Ezúttal azonban kedves témájához, a privatizáció kérdéséhez szólt hozzá. Sok egyéb mellett azt mondta: "És ha egyszázaléknyi esély kínálkozik a reptér visszaszerzésére, kezdeményezni fogjuk a visszavételt". Aki esetleg nem tudná, a ferihegyi repülőteret üzemeltető cégről van szó, melynek 75 százalékos tulajdonrészét tavaly év végén 464 milliárd forintért értékesítették, ami a legoptimistább terveket is jelentősen meghaladó összeg.
Most azonban Orbán vissza akarja venni. Ezúttal keményebben fogalmaz, mint tavaly nyáron, akkor még csak visszakérni szerette volna a cégeket.
Nos, tisztelt pártelnök úr!
Szerencsére a privatizációs szerződés egyik pontját éppen az Ön esetleges ámokfutásának kivédésére foglalták írásba, így hihetetlen anyagi terheket jelentene a költségvetésnek, ha megpróbálná a jelenlegi kormány kevés számottevő sikerének egyikét visszacsinálni. Azonban ha bármilyen jogi eszközzel megpróbálná lelépésre kényszeríteni az új tulajdonost (sokan nem tudják: az előző Orbán-kormány idején már megtették ugyanezt!), akkor azzal Budapest és az ország egyik lehetséges sikerágazatát, az idegenforgalmat fojtaná el, hiszen kétes jogi helyzetben senki nem fektetne be jelentős összegeket a repülőtér nélkülözhetetlen fejlesztésébe. Így a gazdasági folyamatokat valamelyest ismerő emberek nevében kérem, hogy semmilyen piacellenes lépéssel vagy megnyilatkozással ne rontsa az ország megítélését a külföldi befektetők szemében!
Úgy is fogalmazhatnék, hogy kérem a magyarországi befektetésen gondolkodó cégvezetőket, ne vegyék komolyan a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét, hisz' kampány van, ilyenkor összevissza beszél...

kedd, február 21, 2006

Milyen a politikai értékrendem?

Hadd ajánljam az Olvasók figyelmébe a Népszabadság Online Politográfját, amely 20 rövid kérdés segítségével megpróbálja elhelyezni a gazdasági-társadalmi értékek koordinátarendszerében. Ez nem azt mondja meg, hogy kire szavazzon a kérdőív kitöltője, mert a magyarországi pártok programjai nem minden esetben kompatibilisek az általuk hangoztatott értékrenddel. Mindenkinek javaslom, hogy töltse ki, mert ezáltal nagyjából el tudja helyezni magát a liberális-konzervatív, valamint a gazdasági jobboldal-baloldal törésvonalak mentén. És ha valaki tudatos választónak tartja magát, akkor a kapott eredmények tudatában érdemes belemerülnie a pártok programjaiba, hogy meglelje, mely párt ad szimpatikus válaszokat az illetőt érdeklő kérdésekre.



péntek, február 17, 2006

A mázlista nyugdíjasok

Ha valaki azt akarja, hogy a pártok minden kedvezményt megígérjenek neki és a hozzá hasonlóknak, akkor egyszerűen szerveznie kell egy hatalmas tömeget, amelyik fegyelmezetten részt vesz a választásokon. A nyugdíjasok ugyanis ilyenek, sokkal nagyobb a részvételi hajlandóságuk, mint sok más társadalmi csoporté, ennek következtében minden kampányban kiemelt figyelmet szentelnek nekik a pártok. 4 éve a szocialisták a 13. havi nyugdíj ígéretével kampányoltak, majd ezt be is váltották, míg idén a Fidesz a tb-járulékcsökkentési ötletét kötötte össze a 14. havi nyugdíj bevezetésének ígéretével. Remélem, legalább a kitalálók tudják, hogy azt ígérik, kevesebb pénzből fognak többet kifizetni. Vagyis máshonnan kell forrásokat elvenni, amely lehet például az egészségügy vagy az oktatás.
A gyurcsányi válasz sem késett sokat, a kormány a már tavaly nyáron bejelentett nyugdíjfelzárkóztatási programot vette elő ismét, amely annyiban jobb, hogy figyelembe veszi az esetleges méltánytalanságot is.
Azonban ami figyelmeztető lehet mindenki számára, aki a nyugdíjakat akarja az egekbe emelni: az Európai Unió egyik jelentése szerint mielőbb végre kell hajtani a terület piacosítását, ugyanis a jelenleg működő felosztó-kiróvó rendszer hosszú távon fenntarthatatlan.
Tehát aki most jelentős nyugdíjemeléseket ígér, az egyszerűen populista, aki a mostani fiatalok pénzét költi az idősebbekre, a következmények ismerete nélkül. Persze érthető, hiszen a gyerekek még nem szavazhatnak.
A megoldás: minden 18-30 év közöttinek el kell mennie szavazni és olyan pártokat választani, amelyek nem az idősek megvásárlásával kampányolnak!

csütörtök, február 16, 2006

Bruges















A korábbi bejegyzésekben sokat kritizáltam Belgiumot, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyes városok hihetetlenül szépek. Ez utóbbiak közé tartozik Bruges és Gent is, előbbi néhány nevezetes pontjáról készült fényképeket mellékelek ehhez a posthoz. A város Belgium gazdagabb, flamand részén fekszik és korábban, mikor még jelentős kikötőváros volt, hihetetlen gazdagság jellemezte. Az épületek a mai napig ezt tükrözik, bár ma már a turizmus az egyik fő ágazatuk. A gazdagságra jó példa, hogy Michelangelo művei közül csak egy hagyta el Olaszországot a művész élete során, nos, ez a bruges-i templomban található.











kedd, február 14, 2006

Pirosvirág-gate

A hír: ismeretlenek adatokat loptak el az MSZP szerveréről és ezen támadások egy része jelen állás szerint a Fidesz számítógépeiről indult. Erről nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye, így Tóta W. Árpád az Indexen a szánalmas pirosvirag jelszót kritizálja, amivel teljesen egyet lehet érteni és pontosan mutatja pártjaink felkészültségét. A belinkelt hír azonban szerintem sokkal komolyabb, mint a kiinduló történet.
Áder János ugyanis azt nyilatkozta, hogy "az egész vihar egy kanál vízben" és próbálta bagatellizálni a kérdést.
Namármost, tisztelt frakcióvezető úr! Nem szeretnék olyan vezetőket az országomban, akik szerint egy számítógép adataihoz való illegális hozzáférés nem több, mint egy kis ingyenreklám a riválisnak. És mi a következő? Az állampolgárok gépein lévő adatokat is fel fogják használni a pártok? De akkor lépjünk túl a számítógépeken: hadd vihessék el egy körre az autóinkat a kampányaktivisták!
Áder úr! Ha komolyan gondolja, hogy nem gond, ha valaki jogtalanul megszerez egy jelszót, majd visszaél vele, akkor tisztelettel kérem, hogy távozzon a közéletből, mert így Ön egy törvénytelenséget próbál legitimizálni. Könnyen lehet, hogy igaza van a rendőrség irányítását illetően, ez azonban nem mentség arra, hogy a köz szolgájaként egy bűncselekmény elkövetőjét védje és hogy hazudjon, amikor azt állítja, hogy "semmiféle jogi probléma nincsen". Amennyiben megválasztják, kérem, gondoskodjon arról, hogy a számítógépes betörésből a továbbiakban legyen jogi probléma, a magántulajdon védelme ugyanis ezt kívánja.

péntek, február 10, 2006

Rabóczki és a dán nyelv

Ez a bejegyzés egy magyar labdarúgóra vonatkozó negatív információkat tartalmaz, amiért előre is elnézést tőle, azonban a történet van annyira érdekes, hogy megosszam a blog Olvasóival.
Rabóczki Balázs kapus, aki Magyarországon többek között az MTK-ban és a Dunaferrben védett, pár évvel ezelőtt Dániába, az FC Köbenhavn együtteséhez szerződött. Az első időszakban rendszeresen ő volt csapata első számú kapusa, majd később kikerült a csapatból. Ahogy ez lenni szokott, az idegenlégiósok mellőzésének valódi okait nehéz kideríteni. Nem biztos, de lehet, hogy segít ennek megfejtésében a tény, hogy Rabóczki neve igévé vált Dániában. Egy dán ismerősöm mesélte, hogy olyan sokat bakizott az FCK mérkőzésein a magyar kapus, hogy egy idő után a szurkolók a kapitális kapushibákra azt mondták: ezt elrabóczkizta, persze dánul. Egyelőre csak egy forrásra tudunk hagyatkozni, de ha valaki ezt az állítást alá tudja támasztani, esetleg cáfolná, az megtehetni a commentek között.
A történet jelenleg ott tart, hogy Rabóczki Balázs Magyarországra szerződött és a Sopron kapuját fogja védeni tavasszal. Várjuk, hogy milyen eredménnyel!

szerda, február 08, 2006

Ígéretözön

Külföldről figyelve a magyarországi kampányt, elsősorban olyan hírek jutnak el az emberhez, hogy milyen ígéreteket tesznek a pártok megválasztásuk esetére. Mindenkinek ajánlom figyelmébe az Index ígéretszámlálóját, amelyben forintosítják, hogy a különböző ígéretek milyen mértékben terhelnék meg a költségvetést, illetve ezáltal az adófizetőket. Hogy ezeknek mennyi a valóságalapja? Talán az alábbi vicc segít ennek eldöntésében.

A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.
- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, sutána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
- Minek ez? A mennyet választom.
- Teheted, de csak a két próba nap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak barátai és barátnői. Joviális öregúr
fogadta, vicceket mesélt és camparit ivott. Meg kínált is, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot
elűzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig vérpezsdítően hatott a
klubban. Hamar vége lett a napnak, s N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt - de mégis más, a korábbi életétől teljesen eltérő dolog.
A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:
- Nos, hogyan döntöttél?
- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis
inkább a poklot választom.
- Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s barátai némi ételmaradék
után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a
tüzet maga a fő ördög rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!
- Az volt a kampány. Most már szavaztál. - felelt az ördög.

kedd, február 07, 2006

Citibank-automata

Sok furcsasággal találkoztam már rövid belgiumi időszakom alatt, de amiről most írok, az talán minden eddiginél érdekesebb. A hétvégén Brüsszelben voltunk és a busz hajnali indulására várva valaki megpróbálta kinyitni egy nem belga bankkártyával a Citibank automatáját, amelyen a "24 hour banking" felirat szerepelt. Az illetőnek ez nem sikerült és hamar kiderült az is, hogy miért nem: a 24 órás bankautomat biztonsági okokból éjfél és hajnali 6 óra között zárva tart!
Természetesen fotók is készültek erről a feltehetően egyedülálló esetről.
Íme:



péntek, február 03, 2006

A belga BKV

Egy kis demagógia. A brüsszeli tömegközlekedésről a helyieknek 2 fő megjegyzésük volt. Egyrészt senki nem vesz jegyet, ha utazik, másrészt az éjszakai közlekedés nem megoldott, de folyamatosan változik.

Adócsökkentés vagy euró

Hetek óta lehet olvasni a hírekben, hogy Orbán Viktor mekkora adó- és járulékcsökkentést fog végrehajtani, ha kormányt alakíthat. A kormányzat erre azonnal reális és irreális számokkal, valamint némi ijesztgetéssel reagált. Ebben a kérdésben elég pontosan látni, mert sok tényező nagyon kiszámíthatatlan, azonban ebben a bejegyzésben egy érdekes tanulmányra szeretném felhívni a figyelmet.
A Magyar Nemzeti Bank tavaly novemberi jelentéséről van szó, amely itt érhető el. Akik nem szeretnek hosszú makroelemzéseket olvasni, azok számára összefoglalom a lényegi mondandót. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy Magyarországon 2010-től euróval fizethessünk, akkor olyan mértékű deficitcsökkentést kell végrehajtani, amely a minden politikus által mostanában hangoztatott strukturális reformokkal nem teljesíthető. A maastrichti költségvetésihiány-kritérium eléréséhez adó- és járulékemelésre, esetleg a támogatások csökkentésére van szükség. Ezt egyik párt sem meri kimondani és bár folyamatosan közigazgatási és államháztartási reformra hivatkoznak, az ott (és csak középtávon) elérhető megtakarítások eltörpülnek a szükségeshez képest.
Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy akkor kell-e nekünk euró, erre felelősen az a válasz adható, hogy igen és a lehető leghamarabb, különben hosszútávra lemaradhatunk a szomszédainkhoz képest. Ezért a választóknak ezt szem előtt tartva érdemes pártot és jelöltet választaniuk.

csütörtök, február 02, 2006

Belgium és bürokrácia

A magyarok sokszor azt gondolják (beleértve engem is), hogy nagyon bürokratikus országban élnek, és ez szükségtelenül bonyolítja az életünket. Nos, ha ez bárkit is megnyugtat, a belgák sokkal rosszabb helyzetben vannak. Ennek illusztrálására annak története, hogy lehet szállást szerezni egy belga egyetemi városban, Louvain-la-Neuve-ben. Először hónapokkal korábban foglalást kellett küldeni e-mailben, amire válaszképpen egy formanyomtatvány kaptam, melyben a korábban már megadott információkat kellett megismételni. Némi pikantériát ad a dolognak, hogy a szállás csak a félév hivatalos kezdését napokkal követően vehető igénybe, ami logikusnak csak erős jóindulattal nevezhető eljárás.
A megérkezést követően az egyetem szállásokkal foglalkozó központi irodájába kellett menni, ahol adtak egy időpontot, amikor fel kell keresni a helyi (kerületi) irodát, ahol azután - némi várakozás után - megmutatták a szállást. Ha ez megfelelő volt, akkor fel lehetett keresni ismét a központi irodát, ahol szerződést lehetett kötni. Ezt persze egy másik ember végezte, akire legalább 20 percet kell várni minden esetben. Némileg inkorrekt, hogy a szerződés időtartama kötelezően 2 héttel tovább tart, mint a félév legvégső lehetséges pontja.
Az aláírt szerződéssel ismét vissza lehetett menni a helyi irodába, hogy ott átadják a kulcsot. A történetnek itt vége is lenne, ha megfelelő kulcsot adtak volna, azonban ezen viszonylag lényeges momentum kivitelezése nem volt egészen megfelelő, így a használatbavételre csak másnap kerülhetett sor és ezt egy szolid sajnálommal intézték el.
A város elég kicsi ahhoz, hogy minden távolság 5-10 perces sétálással megtehető legyen, így a fentieket egy nap alatt könnyen teljesíteni lehetne, azonban az adminisztratív irodák nyitvatartása még számunkra is meglehetősen furcsa. Délelőtt 10 óra előtt semmi sincs nyitva, majd 12 és 2 óra között ebédszünetet tartanak, hogy aztán délután 4-ig ismét nyitva legyenek. Mindezt hetente 4 napon át, hiszen szükséges egy pihenőnap a megeröltető munkatempó mellett...

szerda, február 01, 2006