szerda, március 16, 2011

Találkozás egy fiatal őzzel - Új-Zéland, 3. nap

A dunedini este lehangoló élményével ébredtünk, így nem állt szándékunkban túlságosan sok időt tölteni a városkában. De egy helyre muszáj volt elmenni: a Guiness Rekordok Könyve szerint a Baldwin street a világ legmeredekebb utcája. Hogy ez ténylegesen így van-e, azt nehéz eldönteni, de kétségtelen, hogy a párszáz méteres utca megmászása igényelt némi erőfeszítést. Az elején még megkockáztattam, hogy ez semmivel sem meredekebb a Naphegyen található Róka utcánál, de ezt az álláspontomat nem sokkal később revideálnom kellett.
Baldwin street: házilagos vízszintezés

vasárnap, március 13, 2011

Fókák a fjordban

A Te Anauban töltött éjszaka után kora reggel el kellett indulnunk, ugyanis a turistatömegeket megelőzve akartuk bejárni a Milford Sound nevű fjordot. Reggel vettük észre, hogy a motel egy régi amerikai kisváros mása, ahol az egyes szobák kívülről egy-egy üzletet szimbolizálnak. A mi szobánk például a postahivatal volt.

Az útikönyv szerint a Te Anau-Milford Sound útvonal az egyik legnagyobb természeti attrakció, és a kb. két órás úton nem is okozott csalódást: az út mellett sziklás patak, körülötte hegyek és sok száz kisebb-nagyobb vízesés nyújt rendkívül kellemes látványt. Fél 9-re értünk a fjord szájához, ahonnan indult a 2 órás hajóút (kb. 9 ezer Ft/fő), amely a nyílt tenger közeléig visz. Én egészen e poszt írásáig nem tudtam, hogy pontosan mi az a fjord, de Wikipedia segített: sziklafalakkal, hegyekkel övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló tengeröböl. A Milford Sound pontosan ez. Évente 250 napig esik itt az eső, de ez csak javítja az élményt, ugyanis így hatalmas vízesések övezik az utat. Egy-egy nagyobb vízeséshez az üvegtetejű hajó egészen közel navigált, így gyakorlatilag "beálltunk" a vízesés alá. A fotók csak részben adják át, hogy milyen különleges természeti jelenség, ahogy két oldalt zuhan a víz az öbölbe. Ezt tetézte, hogy közben a vízben és a sziklákon számos fókával találkoztunk úszás vagy pihenés közben. Ekkor még nem is sejtettük, hogy még aznap milyen fókaélményekkel fogunk gazdagodni...
Szabadesés

szombat, március 12, 2011

Balra tarts, ott a Balaton! - Új-Zéland, 1. nap

De jó, hogy nem egy lakóautót béreltünk! - bár ez volt a nap egyik konklúziója, haladjunk csak szépen sorban.
Ébredés a melbourne-i reptér melletti szállodában, onnan irány a reptér. Az út kb. 3 órás, de az időeltolódás miatt délután 3 van Queenstownban, mikor leszáll a gép. Ez egy 11 ezer fős városka, ennek ellenére ez Új-Zéland egyik fő turisztikai célállomása, vagy ahogy szerényen ők magukat nevezik: a világ kalandfővárosa. Ennek fő megnyilvánulása a városka főutcáján sorakozó irodák, ahol bungee jumpingra, jetboatra, raftingra és egyéb extrém tevékenységekre lehet jelentkezni.

csütörtök, március 10, 2011

Holnap is felkel majd a nap...

Azt hiszem, gyerekkorában mindenki szeretne eljutni a világvégére. Bár később ez a vágyakozás alábbhagy, azért nem a sajnálat az a szó, ami eszembe jut az egyhetes új-zélandi utazásunkról. A hihetetlen mennyiségű élmény miatt, ezúttal rendhagyó a tudósítás módja: e bevezető poszt után, minden napnak egy-egy rövid bejegyzést szentelünk.
Szóval, Új Zéland. A számottevő országok közül itt kel fel először a nap, a közeli szomszéd Ausztrália uszkve 2.000 km-re található, és Magyarországhoz képest pontosan 12 óra az időeltolódás. A fogalom szubjektív ugyan, de alighanem a mi világunk tényleg itt ér véget. Méghozzá happy enddel. Az ország maga gyönyörű és nagyon fejlett, az állatvilág egészen különleges, az emberek pedig hihetetlenül barátságosak. A részletek a napi beszámolókból kiderülnek, most ismerkedjünk meg az országgal!


"A távolságot, mint üveggolyót" - Egy termetes üveggolyó...



Új-Zéland két nagy szigetből (és néhány kicsiből) áll, területe kb. háromszorosa Magyarországénak, mindeközben a lakossága mindössze 4 millió fő. Bár vannak ennél ritkábban lakott országok, számunkra hatalmas a kontraszt Szingapúrhoz, Makaóhoz, vagy éppen Hong Konghoz képest. Pláne a déli szigeten! Nekünk egy hét jutott Új-Zélandból, így összes időnket a déli szigeten töltöttük, amely az ország területének háromötödét, de lakosságának csak egynegyedét tudhatja magáénak. Persze nem is a városokért utazik ide az ember, hanem a természet teremtette különlegességekért, valamint az európai szemmel páratlan állatvilágért. És igen, az elmúlt hetek híreiben oly’ sokat szereplő Christchurch is ezen a szigeten van, ahogy erről az utolsó nap beszámolója tanúskodik.

Szóval egy bérautó, közel 3.000 km, és 7 beszámoló fotókkal, árakkal, élményekkel. A megtett utat és a fontosabb állomásokat (rövid leírásért kattintani kell) az alábbi térkép szemlélteti, a részletek pedig a következő posztokban.


Új-Zéland nagyobb térképen való megjelenítése