péntek, március 31, 2006

Fővárosi párharcok

Hétvégén megkezdődik a szavazás, e cikk szerzője is érintett. Újabb közvéleménykutatási adatokat éjféltől nem lehet nyilvánosságra hozni, ennél a passzusnál nagyobb ostobaság csak a kampánycsend fogalma, amely nehezen értelmezhető, szubjektív és betarthatatlan. Úgy tűnik, kezd érdekessé válni a kampány, ennek ékes példája lesz a hétvégi gyűléssorozat, remélhetőleg terrorcselekmények nélkül. Ebben a bejegyzésben néhány érdekesebb párharcra, körzetre szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig először a fővárosból, ott ugyanis annyiban más a helyzet, hogy nem csak a két nagy jelöltjei élveznek számottevő támogatottságot.
Első-második kerület: Kóka János - Nagy Gábor Tamás (Fidesz). Miután a szocialista jelölt visszalépett, akár az is előfordulhat, hogy Kóka megnyeri ezt a híresen jobboldali körzetet, a polgármesterrel szemben. 4 éve Nagy legyőzte Mécs Imrét, de elég szoros volt. Erre érdemes lesz figyelni, már 9-én is.
Második kerület: itt 4 éve MDF-esként Balsai nyert, most Fidesz-jelölt, és ebben a körzetben az a különleges, hogy minden párt viszonylag neves emberrel nevezett. Horváth Csaba jelenlegi polgármester a szocialista, Póta Gyula korábbi kerületvezető a liberális induló, míg az MDF Almássy Kornél, a Harmadik Út Balczó Zoltán személyében pártalelnököt jelöl. Persze a vége egy éles Balsai-Horváth meccs lesz.
Ötödik kerület. Rogán Antal, Steiner Pál, Pető Iván. Ha mindhárman indulnának 23-án is, akkor Rogán nyerne, viszont a koalíciós pártok gyengébb jelöltje visszalép, így végül a belvárost is besöprik, bár ez nem meglepő annak fényében, hogy Orbán szinte feladta Budapestet és vidékre koncentrál. Mindenesetre itt is nagyágyúk küzdelme várható.
Tizenegyedik kerület, 15. választókörzet: még Dávid Ibolya körzete olyan, ahol MDF-es jelölt győzelmi esélyekkel indul. Itt Csapody Miklós nyerhet, fideszes ellenfele a kevésbé ismert Deák András, a szabaddemokraták Lakos Imrét indítják (Demszky egyik jobbkeze, helyi alpolgármester), míg az MSZP Szabó Vilmostól várhatja, hogy nevető harmadikként megveri a két jobboldali jelöltet. Ha bármelyik visszalép, akkor a versenyben maradóé a mandátum, de az MDF-Fidesz viszony nem éppen ideális.
Továbbra is Újbuda, de a 17. választókerület. Itt az a furcsa, hogy a Fidesz és az SZDSZ is neves városházi politikust indít, Kupper és Bőhm is a fővárosi közgyűlésben frakcióvezető, a két Andrást mégis le fogja győzni a kevésbé ismert szocialista Józsa István.
14. kerület: két miniszter, Baráth Etele (MSZP) és Magyar Bálint (SZDSZ), továbbá Rátonyi Gábor (Fidesz), érdekes körzet, ráadásul mindkét kormánypárti jelölt a választások után elveszíti bársonyszékét, függetlenül a győztes kilététől.
A csepeli 30-as körzet sima ügy lesz Podolák Györgynek (MSZP), de itt indul Thürmer Gyula (a Munkáspárt elnöke) és Bauer Tamás (az SZDSZ nagyon aktív figurája) is, ennek ellenére ez a mandátum minden bizonnyal már 9-én eldől, a fideszes Horváth József sem zavar majd sok vizet.
Ez a lista szubjektív, lehet, hogy néhány fontos, meglepetéssel kecsegtető körzetet nem vettem észre, mindenesetre ahogy átfutottam a jelölteket az volt az érzésem, mintha a Fidesz a következő választásra készülni és most kezdi el "felépíteni" az indulókat, ugyanis nagyon sok , a nagyközönség számára ismeretlen embert indítottak. Aztán persze lehet, hogy helyben nagyon népszerű emberekről van szó, akik rácáfolnak a papírformára.
Legkésőbb április 23-án (vagy utána pár nappal) meglátjuk!

csütörtök, március 30, 2006

Antiliberális hadjárat?

Úgy látszik, érdekes fordulatot vesz a kampány és egy szokványosnak nem nevezhető szituáció alakul ki hamarosan. A jelek szerint a Fidesz kampánystratégái is rájöttek arra, amit az SZDSZ vezetői már régóta hirdetnek, hogy ha a liberálisok pártja jól szerepel, akkor marad a Gyurcsány-kormány. E téren apróbb zökkenők még elképzelhetők, miután Kunczéék az egykulcsos adó bevezetéséhez kötik a koalíciós szerződés aláírását és ettől Hiller ódzkodik, de hát a Köztársaság téren úgysem ő dönt a lényeges kérdésekben.
Viszont ha az SZDSZ leverné az 5 %-ra állított lécet, akkor szinte biztos, hogy Orbán lesz a következő miniszterelnök, miután a vidéki egyéni körzetekben sokkal jobban fog szerepelni az ellenzéki párt. Így most a nagy, 40 százalékos jobboldali erő a szokásos, Gyurcsánynak szánt tüskék mellett elég vehemensen kezdte támadni Demszkyt, Kókát és ha beigazolódnak Kuncze félelmei, akkor Molnár Lajost is, csak előtte megvárják, hogy ismertté várjon. Egyébként a taktika nem rossz, bár szerintem kontraproduktív. A főpolgármesterrel kapcsolatos tetteket már lerágott csontként kezeli a közvélemény és bár jó ezer kilométerről nehéz megítélni, azt hiszem, a budapestiek ismét a városban végrehajtott és elmulasztott fejlesztések alapján értékelik Demszkyt. És mivel az ő kommunikációs stábja elég erősnek tűnik, az ő népszerűsége is kezd visszatérni az elfogadható kategóriába. Ráadásul néhány látványos bejelentéssel (így a napokban aláírt Budapest-szerződéssel) tovább erősítik fővárosi pozícióikat a kormánypártok.
A Kóka elleni támadások mintha alábbhagytak volna az utóbbi időben, aki utálja őt, az nagyrészt stílusáért teszi (és ebbe beleillik a nevezetes Playboy-interjú meg a helikopter is), aki szereti, az mindezek tudatában kedveli őt.
Molnárról egyelőre nem mernék nyilatkozni, mert viszonylag kevés megnyilatkozását láttam, melyek között volt rokonszenves, de alpári is.
Ami miatt megítélésem szerint nem hatékony a Fidesz liberálisok elleni támadássorozata, az a személyek hitelessége. A gazdasági minisztert az érdekfeszítő nyilatkozatra nehezen rábírható Áder János nyüstöli, Demszkyt az a Kupper András, akit csak a politikában járatosak ismernek és aki gyenge poénokkal (párna), továbbá jelentős fáziskéséssel (PRO feketejános-díj) reagál az eseményekre, ráadásul saját pártjában sem igazán tisztelik, amit jelez a budapesti listán betöltött 7. helye is.
Van még 3 politikus, akik gyakran "nekimennek" az SZDSZ-nek és politikusainak: Mikola István, Semjén Zsolt és Kövér László. Tanácsom a Fidesz kampányfőnökei számára, hogy ezt a három urat ne engedjék fórumot tartani, mert minden megszólalásukkal erősítik a koalíciós erők szavazóinak aktivitását és erre nyilvánvalóan rá is játszanak a szocialisták és a szabaddemokraták. Az utóbbi napokban igazán az lepett meg, hogy a pártelitből többé-kevésbé kiszorult, kevésbé ismert Ungár Klára is folyamatos támadások célpontja lett, ez egyrészt nem túl úri gesztus, másrészt itt ugye - Kövérhez hasonlóan - a Fidesz egyik alapítójáról beszélünk, akit valószínűleg a saját körzetén (12. kerület) kívül nem sok helyen ismernek.
Jobboldali értelmiségiek egy csoportja is felhívást intézett az "álliberalizmus (a szabadosság) képviselői" ellen, itt olyan mérsékelt aláírók nevével találkozhatunk, mint Bencsik András és Eperjes Károly. Ezzel némileg eljelentéktelenítik azt az egyébként fontos kérdést, amely egy jól látható törésvonal az egyén szabadságában hívő liberálisok és az effajta szabadságjogokat valamilyen módon az állam által korlátozni igyekvő Fidesz között. Ez egy érdekes értékvita lehetne, de akkor talán jobb lett volna, ha a fenti nyilatkozatot Solymosi Frigyes és a Professzorok Batthyány Köre többi tagja jegyzi, nem az ijesztően szélsőséges Demokrata vezetője, valamint a kereszténység kapcsán furcsaságokat beszélő színész.

szerda, március 29, 2006

Miért tüntetnek a franciák?

A címben feltett kérdésre akár nagyon egyszerű választ is adhatunk: mert szeretnek tüntetni. Ezúttal azonban érdekesebb a helyzet és a szokásos klisékkel nem intézhető el. Ebben a bejegyzésben azt próbálom megmagyarázni, miért helytelen a tüntetéssorozat.
Mindenekelőtt egy korábbi cikkem kapcsán szeretném elismerni, hogy tévedtem, amikor Irán megtámadását március 28-ára jósoltam, bár egyes hírek szerint "minden opció az amerikai elnök asztalán van".
És akkor a franciákról. Ha valaki nem követi a híreket, a fiatalok, egyetemisták lázadnak egy új törvény ellen, melynek lényege, hogy a vállalatok a 26 éven aluli alkalmazottakat az eddiginél egyszerűbben tudják elbocsátani az alkalmazásukat követő 2 éven át. Hát igen, elsőre tényleg nagyon csúnyán hangzik a dolog, de ha valaki mikrogazdasági ismeretekkel rendelkezik, akkor rövid gondolkodás után belátja, hogy ez a fiatalok munkanélküliségét ténylegesen csökkentő lépés.
Mi történik most? Ha egy cég alkalmaz valakit, akkor az szinte "bebetonozza" magát, hiszen csak nehezen bocsátható el, még akkor is, ha adott esetben alkalmatlan feladata ellátására vagy éppen a cégnek nem megy jól a sora. Nyilván, ilyen feltételek mellett kétszer is meggondolják, hogy felvegyék-e az illetőt. Ennek eredménye a fiatalok körében mért magas munkanélküliség.
Erre válaszképpen született a CPE-törvény, amely tehát megkönnyíti a kimeneti oldalt a cégek számára, vagyis igen, egyszerűbbé teszi az elbocsátást. Viszont ez azzal járhat (feltéve, hogy életbe lép a szabályozás), hogy bátrabban vesznek fel fiatal alkalmazottakat a cégek, és ezáltal csökkenni fog az állástalan fiatalok száma.
Elvileg érthető a francia fiatalok ellenérzése, mert egy ilyen törvény után kénytelenek lesznek keményebben dolgozni, hogy megmaradjon az állásuk. De ezért senki ne sajnálja őket, mert feltehetően az új szabályok után is jóval mérsékeltebb megterhelést jelent egy francia állás, mint a nagy cégek közép-európai munkahelyei. Mi mégsem vonulunk az utcára az esetenként 10-12 órás munkaidő vagy az egyetemisták ingyenes foglalkoztatása ellen, hanem megpróbálunk minél hatékonyabban dolgozni, hogy a cégnél (amely sok esetben francia hátterű) maradhassunk.
Egyébként egyszerű a helyzet, ha Franciaországban nem alkalmazkodnak a globális versenyhez, akkor hamarosan kénytelenek lesznek szembesülni a következményekkel: a versenyképesség radikális visszaesése, a cégek külföldre települése és romló életszínvonal. Ez a törvény egy viszonylag kevéssé fájdalmas lépés a reformok sorozatában, lesz ennél sokkal keményebb is.
A szakszervezetek csak hozzák a formájukat, amikor kizárólag az alkalmazásban lévők érdekeit figyelembe véve hivatkoznak a szolidaritásra és vonultatják az utcára milliószámra a valós helyzetet nem ismerőket.
Ezek tükrében kijelenthetem, a francia és az európai gazdaság érdekében támogatom de Villepin miniszterelnököt és kívánom, hogy sikerrel hajtsa végre a francia munkaerőpiac átalakítását!

kedd, március 28, 2006

Kampánybombák

Mit kezdjen az ember egy olyan hírrel, miszerint robbantással fenyegették meg a hétvégi pártgyűléseket, és ezt az információt a szlovák titkosszolgálat osztotta meg a magyarral? Először is ellenőrízni kell, hogy igaz-e. Pár évvel ezelőtt volt rá példa, hogy valaki hamisan vádolt egy csoportot terrortámadással napokkal a választások előtt és el is bukta azt (Aznar, Spanyolország). Egy kormányzatnak nem jön rosszul az olyan ügy, ahol bizonyítani tudja rátermettségét, nyugalmát és tettrekészségét (lásd még: Bush népszerűsége szeptember 11. után). Ezt a szcenáriót tegyük félre.
Általában az ilyen fenyegetések komolytalanok, de hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hiszen akár százezrek is összegyűlhetnek a hétvégén. A hatóságok talán képesek kezelni egy ilyen szituációt, főleg, ha van előzetes információjuk még a feltételezett elkövetőkről is.
Újabb kérdés: vajon mi a célja a szlovák bűnözőknek? A "destabilizációs szándék" nehezen értelmezhető, és nem tartom valószínűnek, hogy szlovák szélsőségesek ilyen mértékű akcióra készülnének.
Mindenesetre a fenti kérdésekre a nyomozás adhat választ, ami jelenleg az ügyben elemezhető, az a pártok viselkedése. Ezt ugyanis - kampány lévén - nem lehet depolitizálni. E tekintetben nem értek egyet Kuncze Gáborral, mert ma minden, ami Magyarországon történik, politika is. Sőt, sajtóközleményével ő maga is kampánytémává tette az ügyet, melyben a józan gondolkodó szerepét vette fel, aki ráadásul tapasztalt is (részben ebbe bukott bele '98-ban).
Dávid Ibolya arról beszélt, hogy le kellene fújni a nagygyűléseket. Igaz, lépjünk még egyet vissza a demokráciától. Ahogy Bibó mondta: demokrata az, aki nem fél. Azt hiszem, ezért fizetünk adót, hogy az állam megvédjen bennünket. Ezt a kérdést Orbán Viktor is hozzám hasonlóan látja: nem enged a fenyegetésnek és ragaszkodik a szabadsághoz.
Gyurcsány Ferenc sokat nyerhet az ügyön, hiszen bizonyíthatja alkalmasságát a posztjára, viszont az a tény, hogy rögtön minden döntési jogkört magához vont, megítélésem szerint nem éppen a legdemokratikusabb eljárás.
Mindenesetre újabb értelmet nyert a szombati tüntetés célja, hiszen egy ilyen fenyegetés ellen tényleg fel kell lépni a köztársaság és a demokrácia védelmében. Eddig nem igazán értettem egyet az április elsejei szocialista nagygyűléssel, kicsit a 4 évvel ezelőtti Kövér-tüntetés szerencsétlen klónjának gondoltam, de most sajnálatos módon keletkezett alapja.

vasárnap, március 26, 2006

Luxemburg

Tegnap Luxemburgban voltam, így a választási kampány finiséhez közeledve egy rövid útleírással szolgálom ki a politika iránt kevésbé érdeklődő Olvasók kíváncsiságát.
Mindenekelőtt egy sztereotípiával számoljunk le: nem igaz, hogy a spanyolok mindig, mindenhonnan elkésnek. Az elmúlt hetekben előfordult, hogy a megbeszélt találkozókra kettős mércét alkalmaztunk és más időpontot jeleztünk a hispánoknak, olaszoknak, mint másoknak, de kijelenthető, hogy ennek a feltételezésnek nincs általánosítható alapja.
2 és fél órás az út vonattal Louvain-la-Neuve-ből Luxemburgba és 35 euróba kerül oda-vissza. Kivéve, ha a tárgyaló magyar, így ugyanis megoldható 19-ből is. Lényeg, hogy külön kell jegyet venni a határig és onnantól a célállomásig. A logikai magyarázatot nem kell keresni, ez Belgium.
A város elég kicsi, nagyon régi és a vártnál sokkal szebb. Ha igazak a magyarországi hírek, akkor otthon kommandósok figyelik a miniszterelnök közönségét. A miniállamban a kormányfő munkahelye elég egyszerűen megközelíthető, a szerző az ajtóig jutott. A hercegi palota már jobban védett, de mindenhol érezhető volt, hogy az elvetemült támadások nem túl jellemzőek az országban.
A bankok annál inkább. Nehéz végigmenni úgy egy utcán, hogy ne találjunk rá egy bankszékházra. Ezek főleg nem a mindenhol ismert óriáscégek (bár ilyenek is vannak), inkább kisebb privátbankok. Az ilyen vállalatok jellemzően nem spórolnak a székházukon, így a régi épületeket gyönyörűen felújították. Aki a közeljövőben nem tervez látogatást a törpeállamban, annak javaslom, hogy Budapest 5. kerületében sétálgasson, ahol némileg hasonló élményben lehet része.
Bár bizonyos szempontok alapján már a város jelentősebb pénzügyi központnak tekinthető, mint New York, ez egy szombat délutánon mindössze a drága autók nagy arányában érhető tetten. A város nagyon csendes és láthatóan jól szervezett.
Luxemburg egyben az Európai Unió egyik központja is, bár azok az épületek kevésbé érdekesek, miután nagyrészt éppen építik őket.
A város az Unesco Világörökség része, a tábla tanúsága szerint "az európai történelemben évszazadok óta betöltött jelentős szerepe miatt". Ez némileg elgondolkodtatott és miután sem én, sem útitársaim nem jöttek rá, mit is jelent ez, kérem a témakörben tájékozott Olvasókat, hogy a cikk kommentjében segítsenek, milyen jelentős szerepe volt Luxemburgnak a történelemben?
Fényképek itt.

péntek, március 24, 2006

A vöcsök Harmadik Útja és a Vezénylő Orvos

Ez a bejegyzés egy olyan emberről szól, aki nem érdemli meg, hogy újságok írjanak róla, hiszen szenilitása olyan szintre jutott, hogy lassan komolyan kezeltetni kéne. Addig is egy agonizáló pártocskát vezet, melyet a fiatal harcostársak hamarosan a saját szervezetükbe olvasztanak, hogy a - szerencsére - igen kisszámú radikális szavazónak ne kelljen ketté válnia. Ez volna ugye a Harmadik Út, amelynek országos listavezetője (a korábbi drámaíró, nevének közlésétől a jóízlés érdekében tekintsünk el) szánalmas kísérleteket tesz, hogy ne tűnjön el végleg a médiából. Ennek keretében olyan nyilatkozatokat tesz, melyek bizonyítják szellemi állapotát. Így többek között arról beszél, hogy a rendszerváltozáskor a halálbüntetést azért törölték el, mert féltek az akkori állami vezetők, hogy ők is erre a sorsra jutnak. Amit az illető nem is bánt volna, sőt, ha rajta múlik, ő felakasztotta volna őket, "mint a vöcsök".
A MIÉPtől egyébiránt április után elbúcsúzhatunk, nincs jövője a pártnak, a Jobbik sokkal profibban szervezett és jobban meg tudja szólítani a fiatalabbakat az egyébként szánalmasan demagóg nézeteivel.
Ami a Harmadik Út jövőbeni esélyeit illeti, erős kihívójuk akadt a nagyobbik ellenzéki párt miniszterelnökhelyettes-jelöltje személyében. Őt Mikola Istvánnak hívják, és az elmúlt szűk egy hét alatt bebizonyította, hogy teljesen alkalmatlan bármilyen felelősségteljes közfeladat ellátására. Először kezdte a határon túli magyaroknak adandó szavazati joggal és a 20 éves Orbán-uralommal (ezzel akar szavazatot gyűjteni?), majd utána úgy fogalmaz, hogy "a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát". Az idézetben különösen a menedzsment kifejezés imponáló, amely arra utal, hogy a Fidesz Rt. felügyelőbizottsága aktivizálta magát (ne felejtsük el Bagó képviselőjelölt szavait, mikor épp MDF-es riválisát zsarolgatta). De beszélt a szinglikről, a technozenéről, valamint belekötött még egy pár társadalmi csoportba.
Fontos leszögezni, nem feltételezem, hogy a Fidesz pártolta volna a Harmadik Úttal való közös hadműveletet a MSZP-s demonstrálókkal szemben. Ebben a cikkben csak két idősödő politikus végső bukása előtti szerencsétlen botorkálását próbáltam bemutatni, akinek tetszenek ezek a megnyilvánulások, bátran szavazzon rájuk, minden bizonnyal ez az utolsó választás, ahol még van párt, amelyik szerepet szán nekik.

vasárnap, március 19, 2006

Fidesz-program!

A mai kongresszuson kiosztották és az interneten is elérhetővé tették a Fidesz választási programját. Akit érdekel, a címre kattintva letöltheti a 40 oldalas kiadványt. Minden olyan választónak, aki a programok alapján szeretne pártot választani, 3 hete van, hogy az összes számottevő politikai tényező hosszabb-rövidebb programját átböngéssze. Most a Cselekvő Nemzet Programjának rövid elemzése következik a HavasPresstől.
Először is le kell szögeznem, hogy Orbán Viktornak igaza van. Sokat támadtam e blog hasábjain a korábbiakban, de a kongresszusi beszédében helyesen állította, hogy ezen a kiadványon meglátszik, nagyon sok ember munkája van benne. Bár a 3,2 millió talán túlzás, de ezt ugye a Kossuth téri tüntetés létszáma vagy Schmitt Pál becslései óta talán már meg sem kell említeni. Viszont nyilvánvaló, hogy számtalan ember elmondta vágyait, kívánalmait, majd ezeket összegyúrták, megformázták és narancssárga füzetecskében kiadták. Első olvasásra ugyanis ez nem több, mint egy álmokkal teli könyvecske, amelyet a jobb életre vágyakozóknak esti mese gyanánt fel lehet olvasni. Konzisztencia terén erős kihívásokkal küszködik a program és igen kegyetlen feladat volna megvalósíthatósági tanulmányt iratni az ígéretek kapcsán.
Szemezgessünk az érdekesebbek pontok közül!
  • "Célunk a teljes foglalkoztatottság." E téren előremutató lépés lehet a vattaállások ismételt bevezetése, netán a munkanélküliek kitoloncolása...
  • "Eurót 2010-ben!" 100 százalékig egyetértek, így legyen! (Zárójelben jegyzem meg: ehhez le kell csökkenteni a hiányt, ezt ne felejtse el senki.)
  • "A Fidesz megint új munkahelyeket teremt." Eddig a közigazgatás reformjáról és sokezer ember leépítéséről beszélt Matolcsy György, most akkor mégis inkább bővítik? Vagy ha egy cég felvesz valakit eladónak, azt is a Fidesz teremti?
  • "Folytatjuk az 1998-2002 közötti időszakban megkezdett autópálya-építést." Ehhez kormányra sem kell kerülniük, ha otthon ülnek és tévéznek 4 éven át, akkor már teljesítették ezt az ígéretet.
  • "Több diákhitel - alacsonyabb kamattal." Melynek forrása az állam részéről: több felvett hitel - magasabb kamattal.
  • "Hazahívjuk a külföldön tanuló és kutató fiatalokat." Érdeklődéssel várom a hívásukat! Ha kérhetem, a Deutsch Tamás-Schmitt Pál páros valamely tagjával beszélgetnék.
  • "Turizmus" Igen, ezt tényleg prioritásként lehet kezelni, de akkor ne aprózzuk el a támogatásokat mindenféle ágazatra.
  • "Összefogva a várossal megépítjük a 4-es metrót." Orbán Viktor szerint a metró a gazdag országoknak való. Hurrá, tehát akkor végre gazdagok vagyunk. De ez azt is jelenti, hogy jobban élünk, mint korábban, nem?
  • "Profi hadseregre van szükség." Hoppá, ezzel elkéstek, a sorozásnak vége, önkéntes és hivatásos a hadseregünk.
  • "Ingyenes utazás kismamáknak - és kispapáknak." Itt válik igazán abszurddá a dolog. Ha már itt tartunk: a névnaposoknak félárú vonatjegyet, a születésnaposoknak meg soron kívüli okmányirodai kiszolgálást!
  • "60 év felett térítésmentes gyógyszerellátás." Ez kicsit drága és nagyon felelőtlen dolog lenne.
  • "Új Nemzedék Párbeszéd: A fiatalok mondják meg, mi történjék velük." Igenis: most 3 jegyet szeretnék a foci-vb döntőjére.
  • "Erősebb fogyasztóvédelem, erősebb versenyhivatal." Ez jó, egyetértek.
  • "Több pénzt a gyógyításra." Itt egy jótanács a kampány további részére: a választók nehezen értik a GDP százalékait, így teljesen hatástalanul ígér el 3 százalékpontos emelést (kb. 800 milliárd forintot) a párt.
  • "Ingyenes és tartós tankönyvek." A Pokorni-Orbán konfliktus feloldása a program ezen pontjánál elolvasható.
Elsőre ennyit és egy mottó a végére: sosem hazudnak annyit, mint vadászat után, háború közben és választások előtt.

szombat, március 18, 2006

Ki él rosszabbul és miért?

A címre kattintva elérhető hír szerint a Fidesz kampánya hétfőtől új szakaszába lép, és elkezdenek pozitív üzeneteket reklámozni. Bár Navracsics Tibor (Orbán kabinetfőnöke) szerint megoldásokat javasolnak, a rendelkezésre álló információk alapján a fideszesek válasza minden problémára az, hogy "ingyenessé tesszük".
Azért ne bántsuk a pártot, amiért eddig negatív kampányt folytattak, hiszen program nélkül nehéz bármi előremutatót mondani.
Ebben a bejegyzésben a most záruló "Rosszabbul élünk, mint 4 éve" szlogenű kampányszakasszal foglalkozom. Az Index leírta, hogy mely statisztikák igazak és melyek nem (és megtették ugyanezt a szocialistákkal is), zömében nem, de a hangsúly mégsem ezen van. Van néhány ember, akit lefotóznak, mert rosszabbul él, mint 4 évvel ezelőtt (tegyük fel, hogy tényleg). Na és?
Az emberek öregebbek lettek 4 évvel, egyeseknek gyerekük született, mások elvesztették a munkahelyüket, megint mások újat szereztek. Van, aki leérettségizett, más megbukott a szigorlaton (esetleg mindkettő, 4 évbe belefér). Valakinek a kedvenc focicsapata megnyerte a bajnokságot, míg egy másiknak a csapata kiesett. Talán elhiszik az Olvasók, hogy még számtalan példát lehetne írni, de mindegyikben van valami közös: hogy jön ehhez a kormány, az állam? Közvetetten igen, néha még közvetlenül is, de butaság azt hinni, hogy bárkinek vagy bárminek komolyabb szerepe van az életünkben, mint nekünk.
Nem szabad hibáztatni a pártot, amelyik így reklámozza magát, mert kizárólag mi tehetünk róla. Ha minket meggyőz, hogy egy idős néni rosszabbul él, mint 4 éve, az MSZP-SZDSZ-kormány miatt, akkor megérdemeljük, hogy teljes foglalkoztatást és egyéb blődségeket ígérő populista bohóctársulat (egyesek szerint haramiakormány) vezesse az országot.
A mostani kormányt meg lehet buktatni, elég sok indokkal szolgált rá, ez kétségtelen. Lehet a Fideszre szavazni, sőt, lehet szimplán Orbán Viktor miatt rájuk szavazni, bár ez utóbbit némileg furcsállom. De azt gyerekes felelőtlenségnek tartom, ha valaki azt várja a párttól és vezetőjétől (akármelyik pártról legyen szó), hogy majd ő jobbá teszi az életét és megoldja a problémáit. Lehet, hogy valamit segít, sőt, bizonyos helyzetekben szükséges az állami segítség (pl. természeti katasztrófa, háború esetén), de aki csak az államtól várja a megoldást, az minden választás előtt kiplakátolhatja, hogy rosszabbul él, mint 4 éve.
John F. Kennedy 1961-ben a beiktatási beszédében azt mondta: ne azt kérdezd, mit tehet az ország érted - hanem azt, te mit tehetsz az országodért! Sajnos a köztársaságot szennyes ruhának tekintő metaforahuszár akkor még nem élt, így nyilván nem is képes felfogni, milyen felelőtlen dolog az embereket ködös és betarthatatlan ígéretekkel elkábítani, holott épp az ellenkezőjét kéne hirdetni, ahogy azt a tisztes európai konzervatívok teszik (lásd Merkel).
Az a magyar polgárok szerencséje, hogy Orbán esetleges győzelme után a "költségvetés a vártnál is katasztrófálisabb" állapotára hivatkozva (és ezzel egy cseppet sem túlozna) elhalasztaná a Kádár-érára hajazó ígéretek beváltását, így legalább nem roppanna szét a gazdaság.
Végül tisztelettel felhívom a nagyobbik ellenzéki párt "hadseregtábornokát", hogy a magyar választók nem gyerekek, akik felett atyáskodnia kell, így egyszer próbálja meg, hogy partnerként kezeli az embereket és nem próbálja átvenni a teljes irányítást az életük felett. Ha ez megvalósul, akkor 2010-ben elmondhatjuk: jobban élünk, mint 4 éve...

Gyurcsány, az euró és a nép

A bejegyzés címére kattintva elolvasható a Világgazdaság interjúja Gyurcsány Ferenccel, melyben arról beszél, hogy az euró bevezetése "olyan kérdés, amelyről népszavazást kell kiírni". Szerencsére a kormányszóvivő már finomított, ő arról beszélt, hogy legfeljebb véleménynyilvánító referendumról lenne szó, de annak meg mi értelme van?
Nem akarok a demokrácia ellen beszélni, de mégis úgy vélem, hogy ez egy olyan bonyolult kérdés, amelyhez az átlagválasztó nem tud érdemben hozzászólni. Árfolyamkockázat csökken, önálló monetáris politika megszűnik: csak két jelentős következménye lenne a közös európai valutának, de vajon ki érti, miről van szó? Márpedig ilyen információk nélkül egy esetleges népszavazás előtti kampány fő csapásvonala a "meghal a forint" és az "EU meg a nagytőke a pénzünket is elveszi" lenne az ellenzők, és "európai pénz, európai életszínvonal" a támogatók oldalán.
A minél nagyobb legitimitás persze jó, így a népszavazás ötlete akár még támogatható is. Évekkel ezelőtt Svédországban az atomerőművek kapcsán tartott referendumon való részvételt egy, a témában tartott ingyenes gyorstalpaló képzés elvégzéséhez kötötték. Ott működött, lehet, hogy érdemes volna itthon is megpróbálkozni vele, mert alapvető makroökonómiai ismeretek nélkül nem lehet objektív és szakszerű véleményt nyilvánítani a kérdésben.
Az viszont, hogy a miniszterelnök a kampány közepén beszél róla, már egy kicsit aggasztó. Neki ugyanis komoly feladatai vannak, ugyanis ha elfogadjuk az ötletét, akkor az ő feladata, hogy 2008-ban szavazhassunk az euróról. Tehát előbb kezdjen el dolgozni, csökkentse le a hiányt és tegye rendbe a közpénzügyeket, majd utána lehet gondolkodni arról, hogy mi kerül az érmék hátoldalára és hogy mit szól a nép a forint lecseréléséhez.
Gyurcsány a saját blogbejegyzéseit úgy fejezi be, hogy "húzzunk bele". Nos, miniszterelnök úr: a 2010-es euróért tényleg bele kell húznunk!

kedd, március 14, 2006

Megtámadni Iránt

Talán először a HavasPress Online történetében, külpolitikai témával foglalkozom. Ennek oka, hogy egyre kínosabb helyzetbe kerül a világ a belőle hülyét csináló Irán által. Úgy tűnik, Európa továbbra is kivárásra játszik, aminél kevés rosszabb lépése lehetne, hiszen amíg szép csendesen tárgyalgatni próbál, a perzsa állam hamarosan egész Európát elérő rakétát fog előállítani.
Bush és Amerika most várhatóan nem mer belekezdeni egy újabb háborúba, mert épp elég gondjuk van így is a régióban.
ENSZ Biztonsági Tanács? Ha komolyan vesszük magunkat, akkor erre a gittegyletre nem érdemes sok szót fecsérelni, hiszen a megosztottsága miatt esélytelen, hogy bármilyen komolyan vehető szankcióra sort kerítenének.
Az Irán által leginkább fenyegetett országnak viszont nemcsak erős motivációja, de megfelelő hadászati eszköztára is van az atombomba-kísérleteknek otthont adó létesítmények lebombázásához. Az iráni elnök állandó céltáblájának számító Izraelben hamarosan parlamenti választásokat tartanak és a HavasPress várakozásai szerint akár 2 hét múlva, az izraeli választás estéjén megindulhatnak a légicsapások.
Nyilván sokan nem értenek egyet a szerzővel, de egyértelműen úgy látom, hogy Irán és elnöke komoly kockázatot jelent az egész világ számára, így mielőbb szükség van a megfelelő lépések megtételére, hiszen meg kell akadályozni, hogy Irán atombombához jusson, amelyet a kiszámíthatatlan elnöke a legvéletlenszerűbb pillanatban próbálhat ki. Minden háború rossz, de van, amire szükség van, és a jelek szerint az iráni helyzet ilyen.
Tehát: visszaszámlálás indul, könnyen elképzelhető, hogy mához 2 hétre, március 28-án megindul a hadművelet.

vasárnap, március 12, 2006

Zárt kapus MTK-meccs

A rendőrség nem engedélyezte, hogy a élvonalban szereplő MTK, Honvéd, Vasas és REAC nézőket engedjen be a stadionjába az úgynevezett fokozott kockázatú mérkőzésekre. A hétvégi fordulóban a Honvéd-Fehérvár és az MTK-DVSC találkozókat minősítették ilyennek, melyek közül előbbi a pálya használhatatlansága miatt elmaradt, utóbbira azonban sor került.
Ezzel a bejegyzéssel szándékosan vártam a mérkőzés végéig, hiszen bíztam benne, hogy van valaki akár a rendőrségen, akár a Ligában, aki képes gondolkodni és talál olyan megoldást, amely kevésbé rossz, mint az eredeti határozat. Nos, mivel ilyen ember nem volt, nézzük, kik a felelősei az ügynek!
Minden NB1-es csapatnak a szezon kezdete előtt be kellett szereznie a klublicencet, amelynek egyik feltétele a rendőrségi engedély a stadionra vonatkozóan. Csak úgy lehet a bajnokságban elindulni, hogy ezt megszerzi a csapat, vagyis a fent említettek mindegyike rendelkezett vele és ez a teljes évadra érvényes. Első kérdés, hogy a rendőrség akkor vajon miért nem fedezte fel a stadionok hibáit, hiszen nyilvánvalóan nem az elmúlt fél évben történt radikális állagromlás az oka a pályák betiltásának.
A következő érdekesség, hogy a stadionok tulajdonosa, például a Hungária körúti stadion esetében a magyar állam, vajon milyen alapon kér bérleti díjat egy rendeltetésszerű használatra alkalmatlan épületért. A Hidegkuti-stadion helyzete még bonyolultabb, mert kizárólag a használó korábbi tulajdonosának köszönhető, hogy nem dőlt még össze a létesítmény, ezt azonban a tulajdonos nem hajlandó elismerni.
Aki ismeri az említett pályát, az pontosan tudja, hogy egyrészt semmiféle atrocitás nem történt az elmúlt években (szemben néhány biztonságosnak minősített stadionnal), másrészt a kiemelt mérkőzésekre megfelelő eljárást alkalmaznak a két szurkolótábor elválasztására. Ezt a rendőröknek is tudniuk kéne, hiszen ők is komoly erőkkel jelen szoktak lenni.
Közhely, de a labdarúgás tényleg a nézőkért van és úgy nincs értelme meccset rendezni, ha senki nem lehet jelen. Ezért bíztam a futballvezetők józanságában, hiszen nincs rosszabb ellenreklám a reputációját már régen elvesztő magyar focinak, mint egy zárt kapus meccs élő közvetítése, azonban végül nem találtak módot a mérkőzés elhalasztására.
A HavasPresshez eljutott pletykák szerint a rendőrség szigorában közrejátszott egy bukott MLSZ-alelnök, Puhl Sándor közbenjárása, akinek e lépéssel az lehetett a célja, hogy megnehezítse az újdonsült elnök, Kisteleki István életét. Ezt minden bizonnyal nehéz lenne bizonyítani, mindenesetre a két úr viszonyát ismerve egyáltalán nem tűnik valószerűtlennek. Remélhetőleg ez nem igaz, csakhát olyan hirtelen jött a hatóság kemény fellépése...

péntek, március 10, 2006

Számtanóra politikusoknak

Azzal eddig is tisztában voltam, hogy sokan elég nehezen igazodnak ki a különböző statisztikákban, kimutatásokban, de ezen a héten néhány politikus rendkívüli tehetségét bizonyította e téren is. A mai bejegyzés tehát erről szól, pedig a miniszterelnök nyugdíjasoknak tett ígérethalmaza (jubileumi nyugdíj, ingyenes utazás kibővítése) is megérne néhány sort, az ötleteit összekombinálva javaslom, hogy a 120. születésnapját elérő összes magyar nyugdíjas kapjon magánrepülőt az államtól. Maradjunk inkább a számoknál.
Van néhány politikus, aki már nem hisz a statisztikákban, így például nem engedi képernyőre azokat vagy ha egy korábban "baráti" kutatóintézet neki nem tetsző adatokat publikál, nemes egyszerűséggel rávágja, hogy mára elvesztették a hitelüket. Annyit azért a tévénézők nevében hadd jegyezzek meg, nem nagyon van olyan statisztika, amelyik unalmasabb lenne az egykori házelnök kommunikációs stílusánál.
Első lecke: ha a költségvetési hiány jelentős ("akár az év közepére is elérheti a GDP 10 százalékát") és ezt problémásnak látjuk, akkor a következő mondatunkban ne a bevételek jelentős csökkentéséről, valamint a kiadások növeléséről beszéljünk, mert ez így nem logikus!
Második: ha valamit sikeresen létrehoztunk évekkel ezelőtt (Diákhitel) és gyakorlatilag önfinanszírozóvá vált, akkor ne ígérjünk olyan változtatásokat, melyek az államot újabb költségekbe verik! A szerző korábban modellezte a magyar diákhitelrendszert, így bizton mondhatom, hogy közgazdaságilag aligha lenne fenntartható a maximális összeg jelentős megemelése.
Harmadik és egyben a legérdekesebb: tanítsuk meg Schmitt Pált számolni vagy legalábbis olyan papírokat tegyünk elé, amin értelmes számok vannak! A MOB-elnök már sokszor bizonyította, hogy nem a legkiválóbb koponyák közé tartozik, így hát a szövegíróinak kegyetlensége következtében legutóbb is mondott néhány sületlenséget. 400-450 ezer aktivistával kezdik el a mozgosító kampányt, legalábbis a párt alelnöke szerint. Nézzük, hogyan jött ez ki! Van 200-250 ezer polgári körös, nyilván mindegyik szabadidejében narancssárga kabátban járja majd az utcákat, beleértve a "fő" kör tagjait, Martonyitól Orbánig. Nyílt titok, hogy sok polgári kör inkább a Harmadik Út nevű formációt preferálja, hiszen a Fidesz nem elég radikális nekik (ez speciel pozitívum). 32600 párttag van, ehhez jön hozzá az a 90 ezer fő, amely a szövetség szatelitszervezeteinek taglétszáma. Ide tartozik a Fidelitas, a Nemzeti Fórum, a KDNP, a Vállalkozók Pártja, a Lungo Drom és a Kisgazda Polgári Egyesület, igen meglepő lenne, ha ezek a szervezetek átlag 15 ezres létszámmal bírnának, míg az "anyacég" 32 ezerrel...
Ezen kívül 100 ezren jelentkeztek önkéntesnek, az ő létszámukat eddig mindenki (Rogán és Schmitt is) 50 ezerre vagy inkább az alá tette, nyilván az elmúlt napokban sokan rájöttek, hogy milyen rosszul élnek, így ők is a változást fogják szorgalmazni 4000 forintos napidíjért.
Valahogy így jön ki Schmitt "doppingbotrány esetén lemondok" Pál 400 ezres aktivista tábora, talán szólni kéne neki az esetleges átfedésekről. Csak egy példa: a Formula-1 nézettsége évente 50-60 milliárd fő között mozog, ami a Föld lakosságának közel tízszerese. Az ufók biztos szeretik a Ferrarit...
És akkor egy Fidesz-plakátról: a "Rosszabbul élünk..." sorozat egyik darabja 700 ezer munkanélküliről szól, ami úgy jön össze, hogy a regisztrált munkanélküliek számához hozzáadják egy másik módszertan szerint állást keresőnek minősülők számát, noha itt is jelentős az átfedés.
Aki ostobaságokat mond, az magáról állít ki bizonyítványt, így Schmitt úr tovább folytathatja a megkezdett sorozatot, de aki érti a számokat és tudja használni, azt borzasztóan zavarja, ha valaki ennyire esetlenül szerepel a témában. Ezennel szépen kérném a nagyobbik ellenzéki párt kampányfőnökeit, hogy egy gyorstalpalóra küldjék el az emlegetett urat, mert egyelőre az a vicc jut róla az ember eszébe, amikor a tanár azt mondja: olyan rosszak lettek a dolgozatok, hogy az osztály 40 százaléka megbukott! Erre a hátsó sorból valaki: dehát nem is vagyunk annyian!
Ugye nem a fiatal Schmitt Pál volt az?

szerda, március 08, 2006

Nemzeti karakterek 2

Az alábbi cikk egy korábbi bejegyzésre érkezett kommentárként és a szerző engedélyével ezennel közzé teszem. A szerző eon, akinek ezúton is köszönöm. Saját blogja elérhető a jobb oldali menüből.

Egyre távolodva Magyarországtól sorra veszem az államokat.
Az általam megismert románokat egyaránt az érzelemgazdagság, a játékosság, kreativitás, és egy sokat nélkülöző ország állampolgárának bizonyítási vágya jellemzi. Talán a romantikus érzelmi beállítottságból is adódik, hogy van bennük egy infantilis nacionalizmus, amelyhez egy "nem nagyon szeretjük a magyarokat" is társul. Ezzel szemben viszont engem szeretnek, és azt gondolják, hogy biztos más vagyok mint a többi. Próbálom velük megértetni, hogy ez nincsen így (bővebben erről internetes naplómban).
Több lengyellel is találkoztam, egy lánnyal pedig barátságot is kötöttem. Valami általam ismeretlen oknál fogva alengyelek szó szerint rajongva szeretik a magyarokat. A nálunk élő embereket, szívesen hallgatják a nyelvünket, és kérik, hogy beszéljek magyarul. Amikor egy lengyel megtudja, hogy magyar vagyok, rögtön csak úgy sugárzik belőle a boldogság. Érthetetlen... :)
Német ismerőseim túlontúl kimértek és fenségeskedők. Sokszor nyilatkoznak negatívan erről-arról, távolságtartóak, azonban segítőkészek is. Beismerem, hogy gyakran untat a társaságuk, és nem tudok köztük feloldódni. Az itteni legjobb barátom egy német fiú, őt egészen más fábúl faragták.
A franciáktól el kellene tanulnunk az alapvető pozitív hozzáállást egymáshoz és a világhoz, a kedvességet, és azt az egy mosolyt, ami nem kerül semmibe, de örömöt okoz. Tényleg nagyon megkedveltem őket. Rugalmasak, jó problémamegoldók, hivatali hatásköreikben önkorlátozók, és segítőkészek.
Olaszok. Szuper jók. Irígylésre méltóan tudnak élni. Sajnos olasz barátom hazautazott.
A spanyolok és a mexikóiak nagyon összetartanak, közvetlenek, pozitívak, és érdekes, hogy még rosszat, vagy bántót nem hallottam tőlük. Sokat lehet a körükben nevetni, és az idegen is rögtön feloldódik, de egy ponton túl az a probléma jelentkezett, hogy intellektuálisan nem tudtam még egyikkel sem összhangba kerülni. (értsd vitázni, beszélgetni, politizálni, stb.)
Az egyik múltkor kicsit megsértődött mert úgy emlékeztem, hogy katalán.
A kanadaiak megadják a módját a dolgoknak, ha mulatni mennek, akkor mindig kicsípik magukat. Nagyon társasági emberek, mosolygósak, szívesen beszélgetnek, de még egyiket sem sikerült rávennem, hogy jöjjön el velünk társasjátékozni, mert ahhoz túlságosan komoly(kodó)ak. Sokat utaznak most, hogy eljutottak Európába, és mindent látni szeretnének. Néha az az érzésem, hogy egy máz veszi körül őket, és nem tudni, hogy mi van mögötte.
A kolumbiaiak együtt mozognak. Folyton fociznak, és vannak vagy negyvenen. Engem is szoktak hívni focizni, mint egyetlen nem kolumbiait. Tökéletesen tisztában vannak vele, hogy az USA-nak nem sok köszönettel tartoznak.
Egy kínai fiút ismerek. Ő pedig ismeri Petőfit (a románok is ismerik), sőt a kedvenc költője. Egyszer kölcsönadtam neki gyertyát, amikor áramszünet volt. Késöbb ezt egy szerencsehozó amulettel viszonozta.

eon

Európai Parlament

Ma Brüsszelben, az Európai Parlament épületében jártunk, magyarok és külföldiek egyaránt. Az épület hatalmas, az ott dolgozók elmondása szerint egy kis városként is felfogható, rengeteg üzlettel, sportlétesítménnyel.
A parlamenti látogatást az Európai Szocialisták Pártja egyik magyar alkalmazottja szervezte, ezúton is köszönet érte! Első meglepetés a magyarok létszáma. Lépten-nyomon magyarul beszélőket lehetett hallani és az volt az ember érzése, hogy ebben az épületben kizárólag a honfitársaink dolgoznak.
A következő fontos tanulság: a hatékonyságon jelentősen csiszolni kell még. Az EP plenáris ülései Strasbourgban, a bizottsági és frakcióülések Brüsszelben, míg egyes további funkciók Luxemburgban vannak. Ennek tradícionális és egyéb mérsékelten racionális okai vannak, következménye pedig a pazarlás. Remélhetőleg valamikor változik ez a helyzet, hiszen ez sem az alkalmazottaknak, sem a képviselőknek, sem pedig az adófizetőknek nem ideális állapot.
Harmadik tanulság: AKG-sok mindenhol vannak és ez alól az EP ebédlője sem kivétel, sőt, ma igen jelentős számban voltak jelen.
Független források megerősítették, hogy a magyar képviselők tényleg elismert, komoly munkát végző politikusok, akik megbecsült tagjai a világ egyik legnépesebb parlamentjének. Ennek talán az lehet az oka, hogy ha valami fontos kérdés van, akkor a különböző politikai oldalon állók leülnek egymással a Mickey Mouse becenévre hallgató kávézóban és megtárgyalják, hogy ki hány szavazatot tud összeszedni a saját frakciójában.
Ha ez tényleg így zajlik, akkor: csak így tovább!

hétfő, március 06, 2006

Anderlecht-Lierse 3:0

Vasárnap délután Brüsszelben voltam, ahol a Constant Vanden Stock-stadionban az egyik belga élcsapat, az Anderlecht a Lierse-et fogadta. A stadion szép, bár az nem igaz, hogy Nyugat-Európában csak ülőhelyek vannak, viszont a nézőtér fedett. A jegy 15 euróba került az állóhelyi részre. Kezdésre teljesen megtelt a stadion, és szinte mindenki viselt a csapat színeivel ellátott mezt, sálat és hasonlókat. A klub ajándékboltja nagyon impozáns, kicsit kisebb a Chelsea hasonló boltjánál, közvetlenül a mérkőzés előtt ez komoly problémát jelentett, ugyanis teljesen tele volt az üzlet, ami az elég magas árak miatt nyilván jelentős bevételt jelent a klubnak.
Az Anderlechtben játszik egy magyar idegenlégiós, az MTK-ban nevelkedő Juhász Roland és a tegnapi mérkőzésen a kezdőcsapatban kapott helyett, csakúgy, mint a csapat sztárjai, Mpenza, Frutos, Goor vagy Zetterberg. A meccs úgy indult, ahogy azt legfeljebb csak a kis létszámú vendégtábor várta: Lierse-helyzetekkel. Az első 5 percben két ziccer is kialakult a hazaiak kapuja előtt, de mindkétszer az utolsó pillanatban menteni tudott Juhász. Nyilván túlzásnak tűnik, de azokban a percekben csak rajta múlott, hogy nem szereztek vezetést a vendégek. Sajnos, nem sokra rá megsérült, és a 8. percben már le is kellett cserélni, így csak egy rövid ideig láthattuk őt játszani.
Az első félidőben közepes iramban folyt a mérkőzés, és meglepő módon a Lierse alakította ki a helyzeteit, igaz, mindet el is puskázta. A félidő végén két játékos között konfliktus alakult ki, nevezetesen az egyik megrúgta a másikat és a másik az egyiket, így ők elég hamar befejezték a mérkőzést, így 10 a 10 ellen folytatták a csapatok. Bár a hazai B-középben (amely nem összehasonlítható a magyar pályákon gyülekező csőcselék kemény magokkal) állva úgy érzi az ember, hogy a bíró mindig a csapat ellen fúj, valójában jobban tisztelte a nagynevű Anderlechtet.
A második félidőben felpörgött az iram, és nagyon színvonalas mérkőzés kerekedett, ahol mindkét csapatnak voltak helyzetei, ezek egyikéből némi szerencsével az Anderlecht Bart Goor révén vezetést szerzett. Ezt egy újabb kiállítás követte a vendégoldalon, ekkor teljesen eldőlt a mérkőzés, a lilamezes hazaiak még további 2 gólt szerezve biztosították be a győzelmet.
A körülmények sokkal jobbak, mint a magyar labdarúgásban, de a színvonalban mutatkozó különbség nem annyira jelentős, fizikailag kicsit jobbak, de összességében egy erősebb magyar csapat a belga középmezőnyben gond nélkül megállná a helyét.
Képek a mérkőzésről a HavasGallery oldalán.

szombat, március 04, 2006

Nemzeti karakterek

Miután az előző bejegyzésemben kritizáltam egy politikust, aki általánosságban beszélt a magyar nemzeti karakterről, úgy döntöttem, hogy a következő bejegyzésben némileg hasonóan teszek én is, és az elmúlt több mint egy hónap tapasztalatai alapján összegyűjtöm, milyen kulturális jellemzőkkel találkoztam az egyes országok képviselői részéről. Ebből semmi általánosítást nem kell és nem lehet levonni, remélhetőleg az Olvasó számára is érdekes a téma.
Nyilván a belgákkal kellene kezdeni, de régóta tudjuk, hogy csak flamandok és vallonok vannak (az újszülöttek kedvéért: "és a belgák hova álljanak?"), így Louvan-la-Neuve-ben rögtön le lehet szűkíteni utóbbiakra a vizsgálatot. Első meglátás, hogy jellemzően nem veszik túl komolyan a feladatukat, nevezetesen az iskolát, ez meg is látszik az eredményeken. Ami kissé meglepett, a rendkívül erős családcentrikusság, legalábbis nagyrészt annak tudom be, hogy szinte kivétel nélkül mindenki hazamegy az összes hétvégén.
Kanada. Először is alig van olyan, hogy tisztán kanadai, itt mindenféle származásúak vannak (pl. indiai, orosz, lengyel), ez a toleranciájukból adódhat, ami hihetetlenül szimpatikussá teszi számomra az országot. Ugyanakkor érezhető, hogy a kanadaiak szeretnének egy kicsit jobban európaiak lenni, "irigykednek" a kontinens kultúrájára, történelmére.
Skandinávia. Ilyen ország ugye nincs, de sok hasonlóságot látok az északi államokban élőkben. Szimpatikus, optimista a hozzáállásuk a világhoz és ebből következik a jókedély. Itt jegyezném meg a viccelődéssel kapcsolatos meglátásom. A közép-európai és pláne a magyar humor jóval csipkelődőbb és erősebben ironikus, mint a többieké. Az északiak ráadásul olyannyira óvatosan mernek csak viccelni, hogy ha olyat mondanak, ami valakit egy kicsit is sérthet, akkor muszáj rögtön hozzátenniük, hogy csak viccelnek. Ez egyrészt felesleges szerintem, másrészt komoly gondok forrása lehet, ha én szokásomhoz híven nem teszem hozzá (és miért is tenném?), így azt hihetik, hogy komolyan gondolja az ember.
Spanyolország. Vagy inkább Katalónia. Hihetetlen, de fültanúja voltam, mikor 2 spanyol találkozásakor az egyikőjük első kérdése az volt: ja, te vagy a katalán? Meglepő volt, és talán mondhatom, szomorú, hisz ez azt is jelenti, hogy még nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy a szánalmas európai konfliktusok teljesen elcsituljanak. Pláne, amíg egyesek szítják... A spanyol anyanyelvűekhez hozzátartozik még, hogy elég sokan vannak ahhoz, hogy szinte soha ne kelljen az anyanyelvükön kívül máshogy megszólalni.
Közép-Európa. Lengyel-magyar két jó barát (Polak, Węgier, dwa bratanki - vagy legalábbis
hasonló) és ez itt úgy is megjelenik, hogy nagyon sok a hasonlóság. Az oktatási rendszer miatt (is) sokkal mélyebb tudással bírunk, mint a nyugatiak, és feltehetően a kevéssé sikeres múlt következménye, hogy erős ambícióval rendelkező embereket ismertem meg a lengyelekben és bár sokan nyilván nem értenek egyet, ez szerintem nagyon sok magyarról is elmondható. Csakúgy, mint az ügyeskedésre, kiskapuk keresésére való hajlam, amelynek egy ilyen tisztességes ország kiváló táptalajt ad.
Ázsia. Ez így elég sok embert takar, de ennek ellenére nagyon keveset tudtam meg az ázsiaiakról. Ennek oka lehet, hogy sokan közülük zárkózottnak tűnnek, kevésbé kedvelik a társaságot, de ez elképzelhető, hogy egyáltalán nincs így és pusztán azért látom ezt, mert a kulturális különbségek miatt más emberekkel barátkoznak.
Röviden ennyi, hogy némi tanulsággal is szolgáljak, azt tudnám javasolni minden magyarnak, hogy higyje el, van olyan okos, tehetséges, mint bárki más. Semmi ok feltett kezekkel nekiindulni a versengésnek, legyen szó állásinterjúról vagy futballmecsről.
Legyen szó hasonló vagy épp ellenkező tapasztalatokról, örömmel fogadom az Olvasók hozzászólását a témához!

péntek, március 03, 2006

Magyar nemzeti karakter?

Nyilván sokakhoz eljutott a hír, hogy Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium államtitkára, az SZDSZ Somogy megyei képviselőjelöltje blogot indított. Szíve joga, jelen állás az idei kampányban erőteljesen megjelent ez a megnyilvánulási forma is, gondoljunk csak Gyurcsány Ferencére, vagy a Népszava kezdeményezésére, ahol 3 párt egy-egy képviselője írja meg, hogyan is éli meg a kampányt.
Azonban a Csepeli-féle blog több szempontból is kiemelkedik a mezőnyből, igaz, meglehetősen kétes a dicsőség. Formailag, design tekintetében mintha egy pár évet lemaradt volna a szerkesztő, de ennél sokkal komolyabb probléma, hogy az államtitkár teljes szereptévesztésben van. Az első postra érkező reakciókat (melyek nem voltak különösebben durvák) sértődéssel fogadta és "megfenyegette" olvasóit, hogy befejezi a blogolást. Ez egyrészt az ilyen jellegű fórumok teljesen téves felfogását jelenti, arról nem beszélve, hogy politikusként (bíróságok is kimondták) az átlagosnál többet kell elviselnie kritikából, személyeskedésből. Megjegyezném, elég furcsa egy liberális politikustól, hogy a szólásszabadság ennyire zavaró a számára. Mindenesetre ez csak egy apróság, ha nincs kedve, akkor ne írjon többet, bár azt gondoltam, hogy az informatikai minisztérium egyik vezetőjeként nagyjából ismeri az internetet. Talán mégsem...
Viszont amit március 2-án írt, azzal igenis érdemes foglalkozni. Az Index is idéz a bejegyzésből, melyben azt írja, hogy "pesszimizmus, ongyulolet, kishituseg, irigyseg, felelosseg elharitasa, otlettelenseg es fantaziatlansag jellemzi a dominans magyar nemzeti karaktert". Mindezt - állítása szerint - egy amerikai egyetemen is előadja. Azt hiszem, sok honfitársam nevében kikérem magamnak, hogy valaki az óceán túlpartján rontsa az ország és az itt élők hírnevét, ráadásul megítélésem szerint igazságtalanul. A fenti jellemzők között találunk jól ismert sztereotípiákat, melyeket akár igazolhatnak is felmérések és a szerző tapasztalatai szerint is léteznek, gondolok itt főleg a pesszimizmusra. Azonban az ötlettelenség-fantáziátlanság párosra elég sok kézenfekvő cáfolatot lehetne sorolni.
Kérdésem, miért általánosít a képviselőjelölt úr? Mennyiben más ez, mintha azt mondaná, a magyarok tolvajok? És ha kicseréljük egy másik népcsoportra, akkor már meg is érkeztünk egy nettó rasszista kijelentéshez. Biztos, hogy egy szociálpszichológiai professzornak, nem mellesleg liberális politikusnak a magyar nemzeti karaktert (van ilyen egyáltalán?) a barbarizmushoz kell hasonlítania?
Kérem a Szabad Demokraták vezetőit, hogy határolódjanak el a fenti kijelentéstől!

szerda, március 01, 2006

Euró vagy Járai?

A hír: Járai Zsigmond szerint a kormánynak rossz a gazdaságpolitikája. Ez nagyjából rendjén is volna, sokan gondolják ugyanezt, azonban ők nem jegybankelnökök, míg Járai az. Ennek megfelelően nem ártana, ha úgy is viselkedni, mint a független monetáris politika legfőbb képviselője és nem mint egy elvakult pártaktivista. Persze makroelemzők már régóta mondják, hogy az illető úr elérte néhány évvel ezelőtt elérte azt a figyelemre méltó eredményt, hogy minden megszólalása után gyengülni kezdett a forint. Azt is mindenki tudja, hogy Járai nem egy Greenspan, utóbbiról valahogy az egész világ sejti, érzi és tudja, hogy értett ahhoz, amit csinált, míg a mi jegybankunk vezetője bizony nevetséges butaságokat is nyilatkozik (ha valaki nem emlékezne: bár ezen a szinten nem ildomos összekeverni az állam és az államháztartás adósságát, neki sikerült), csak hogy elősegítse korábbi munkaadója visszatérését a hatalomba.
A választási kampány során először szólalt meg hosszabban, és bár kétségtelen, hogy sok dologban igaza van, a probléma ott jelent meg, mikor véleményt formált a legnagyobb ellenzéki párt programjáról. A járulékcsökkentési javaslatot pártolja, noha - amint azt egy korábbi bejegyzésben is jeleztem - az MNB elemzői szerint az euróbevezetés teljesítéséhez nem elég a mindenki által hangoztatott reformokat végrehajtani, de adó- vagy járulékemelésre, esetleg normatívacsökkentésre van szükség. Járai a beosztottait figyelmen kívül hagyta, hogy elősegítse az egyik párt kampányát.
Ezek után azt tudom kívánni mindannyiunknak, hogy minél előbb vezessék be Magyarországon az eurót, hiszen abban a pillanatban a monetáris politika az Európai Központi Bank feladata lenne, így jelentősen csökkene az esélye, hogy kvázi-pártkatonák uralnák az elvileg független pénzügypolitikát.