Ha nem akarunk egy szűkös hostelszobában tölteni egy évet, akkor lakást kell keresni. Mi is így tettünk, és 3 nap alatt elég jól meg lehetett ismerni a szingapúri ingatlanpiac működését.
A lakások két fő típusba sorolhatóak: HDB és condo. Előbbieket az állam építi és viszonylag kedvező áron adja bérbe vagy el a helyieknek, míg utóbbiak nem államiak, ellenben drágábbak és sokkal jobban felszereltek. A felszereltség alatt modernebb és jobban karbantartott épületet, medencét, konditermet, esetenként teniszpályát, valamint biztonsági őröket kell érteni. Külföldiek számára alapvetően a condók jönnek reálisan szóba, amiket gyakorlatilag a hazai lakóparkokhoz lehetne hasonlítani, persze a helyi szokásokhoz igazodva kicsit magasabbak a házak, ezt a bejegyzést pl. egy 24 emeletes épületből írom...
További fontos (és persze evidens) árfelhajtó tényező az elhelyezkedés, a metróhoz való közelség, no meg, hogy mikor épült az ingatlan. Mindezek alól egyetlen kivétel van: a mi sulinkhoz legközelebbi condók kétszer annyiba kerülnek, mint a hasonló paraméterekkel bírók.
Akkor itt álljunk is meg egy pillanatra: Szingapúrban magyar szemmel elképesztőek az ingatlanárak. Egy három hálószobás lakás bérleti díja havonta (rezsi nélkül!) 500 ezer forinttól indul, és az általunk megismertek alapján 1 millió forint fölött áll meg. És ebből a legolcsóbb egy viszonylag lelakott, rossz közlekedéssel bíró lakóparkban van, alacsony emeleten. Ez utóbbi itt kicsit problémásabb, mint otthon, mert a trópusi időjárás miatt kicsit sűrűbben találkozni ilyen-olyan rovarokkal...
Itt minden főbérlő ügynökökkel dolgozik, rögtön többel is, így fordult elő, hogy ugyanazt a lakást 30 perc különbséggel kétszer tekintettük meg. Hozzá kell tenni, már elsőre sem volt szimpatikus... Mindenesetre az ügynökök hihetetlenül sokat dolgoznak, és bár nem mindegyik ügyes, azért a lelkesedés dicséretre méltó: elviszik a potenciális ügyfeleket enni, szállítják őket mindenfelé.
Hát velünk is ezt tették, valamint megmutattak nagyon sok lakást. Mi az iskola közvetlen közelét kizártuk, az nem fért bele a költségvetésbe. Ellenben láttunk condót a 90-es évekből és 2010-ből is, olyat, amelyikből az ember azonnal kifordult, és olyat is, ahol még az építkezés sem fejeződött be egészen.
Lehet bútorozottan és félig bútorozottan kivenni a lakásokat, ez utóbbi a "tök üres" eufemisztikus megfelelője, ugyanis egy hűtőt, egy mosógépet, egy mikrót meg a függönyöket jelenti. Cserébe viszont havi kb. 50-60 ezer forinttal alacsonyabb bérleti díjat is. Mi természetesen ezt a vonalat erőltettük, ugyanis így egy egyszeri kb. 200 ezer forintos beruházással, az Ikea polcainak lesöprésével egészen bútorozottá tettük a lakást. Sőt, az a terv, hogy a bérleti időszak (10 hónap, ebből is gond volt, mert mindenki minimum 1 évre akarja kiadni a lakását, mondjuk érthető okokból) végén ezeket jó áron értékesítjük a főbérlőnek...
Még egy szót az ügynökökről. Minden lakásmegtekintésnél 2 ügynök van: az egyik az eladót, a másik a bérlőt képviseli. Aztán ügyesen megosztoznak a fél-egyhavi díjnak megfelelő jutalékon, melyet persze mindkét érdekelt félről leakasztanak. Kivéve persze a magyarokat, akik a jutalékból is alkudtak valamelyest...
A végeredmény: egy gyönyörű új lakás, amelyben a szerződés aláírásakor még nem volt áram meg víz (erről egy későbbi bejegyzésben), azóta viszont már teljesen lakható, és mivel a közel 700 lakás nagyobb része még üres, így egyelőre a játszótér meg a medence tumultus nélkül használható...
Valahol itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése