De nehéz az iskolatáska...

Lassan két hete megy az iskola, úgyhogy egy rövid áttekintés, mit is tanulunk, és mennyit.
Ne kergessünk illúziókat: az 5 periódusból álló program első szakasza javarészt megismétli a közgáz első évét. Micsoda? Igen, nagyjából erről van szó, statisztika, mikroökonómia, számvitel, pénzügy, szervezeti magatartás és (a kakukktojás) üzleti etika. És eddig a tananyag sem hozott túl sok újat ezeken a területeken, bár a válságra való hivatkozás igen sokszor előkerül az órákon.
Persze itt az iskolában a marketing jól megy, sok tantárgynak igen különleges neve van, így lesz a statisztikából "Uncertainty, Data and Judgment", a mikróból meg "Prices & Markets".



A diákok vegyes hátterűek: sok közgazdász, sok mérnök, kevesebb egyéb. Így aztán nem meglepő, hogy nagyon nem egyenletes a tudásszint, és míg egyeseknek a kereslet-kínálat fogalma újdonság, mások ezt már gimiben és egyetemen is megtanulták. Nehéz ilyenkor igazságot tenni, hogy mi a helyes megközelítés, de a tandíj elég magas ahhoz, hogy az ember elmorfondírozzon, vajon tényleg az átlag fogalmát megtanulni utazott 10.000 km-t?...
Tetszettünk volna mentesítő vizsgát tenni!
A tanítás 65 fős osztályokban zajlik, valahol az előadás és a szeminárium határán, főleg a tanár prezentál, de kérdezni-hozzászólni bármikor lehet. Illetve bizonyos esetekben (állítólag ebből egyre több lesz) esettanulmányok megbeszélése folyik, előbb a hatfős csoportokban, utóbb az osztályban. Ilyenkor aztán mindenki elmondhatja a véleményét, a tanár pedig inkább csak orientál, véleményt nem nyilvánít. Nekem tetszik ez a módszer, de van egy apró hátránya: néha úgy érzi az ember, hogy egy hozzászólás nem nagyon adott hozzá a diskurzushoz.
Sok olvasnivaló, házifeladat és csoportmunka: ezektől válik egész napos elfoglaltsággá az iskola. No meg a karrieregyengetéstől (legalábbis akik váltani szeretnének...) és persze a társasági élettől, de ezekről majd később...