Másfél Indonéziában töltött hét tapasztalatával felvértezve összeállítottuk a legfontosabb-leghasznosabb tippek szubjektív listáját.
1. Alkudni muszáj! Utcai árusnál kötelező, étteremben-szállodában meg kell próbálni. Van, hogy pofátlanul alacsony árat kell mondani, majd ahhoz tartani magunkat, nem ritkán ez is sikerre vezet. De ne legyen kétségünk, így is szép hasznot érnek el rajtunk…
2. Saját szervezés mindenek felett. Ha egy fél- vagy egynapos kiruccanást a szálloda, netán egy otthoni utazási iroda szervez, akkor az bizonyosan tartalmaz 30-70% többletköltséget nekünk, jutalékot nekik. Ha valakinek van bátorsága és szervezői vénája, egyszerűen kiiktathatja ezeket a közvetítőket: az utcán sorban állnak a privát sofőrök, akik megbízhatóak, kedvesek, mi szabjuk meg nekik az útvonalat, ráadásul jóval olcsóbbak. Feltéve persze, hogy az első pontban leírtakhoz tartottuk magunkat…
3. "Métertaxi" rövid távra. A reptéren tucatnyi sofőr ajánlja magát a gyanútlan turistáknak, hogy olcsón elviszi a szállásra. Hazudnak. Legalább 3-4-szer annyit kérnek, mint a taxiórával felszerelt (és azt be is kapcsoló) autók. A legextrémebb esetünknél 250 ezer rúpiát kértek egy útért (kb. 5.000 Ft), ami mérőórával végül 27 ezer rúpiába (540 Ft) került.
4. Vizet csak dobozból! Nem tudjuk, pontosan milyen összetevők miatt, de a helyi csapvíz európai gyomor számára nem könnyen fogyasztható. Ezért még fogat se mossunk a csapvízzel, sőt, az üdítőt kérjük jég nélkül (mi sem gondoltunk bele elsőre, de a jég is víz), továbbá tartózkodjunk azoktól mosandó gyümölcsöktől a piacokon, éttermekben. Ez azért nem tűrhetetlen: ananász, banán, dinnye szinte korlátlan mennyiségben elérhető.
5. "Open-air" fürdő: kell ez nekem? Sok szálloda ajánl szabadtéri fürdőszobát. Ezt értéknövelő tényezőnek tekintik, és biztos sokan nagyon szeretik, ahogy a fürdőszobájuk fala félig-meddig hiányzik, és így szinte a kertben zuhanyozhatnak. Ennek azonban természetes velejárója a helyi állatvilág egyes szegmenseinek közelebbről való megismerése. Ha valakinek ínyére van, hogy gyíkok-hangyák-csigák mászkálnak a fürdőjében, akkor ő nyugodtan ignorálja ezt a tippet.
6. Őrült forgalom. Sokan esküsznek a bérelt autókra és robogókra Balin, nos, ezt inkább csak módjával javasolnánk. A közlekedés baloldali, ez rögvest szokatlan lehet. Ugyanakkor a helyiek közlekedési kultúrája sokkal szabadabb, mint akár csak a magyaroké, ami már-már a káoszt súrolja. A lámpák, sávhatárok és közlekedési táblák figyelembe vétele csak igen korlátozottan működik, így akinek az idegei nem acélkötegből vannak, és a reflexe nem egy sportlövőével vetekszik, az talán jobban jár egy privát sofőrrel…
7. Minden nap ünnepnap. A balinézek vallási élete igencsak pezsgő, és a kis közösségek szintjén szerveződik. Ennek egyik eleme, hogy településenként szabják meg a főbb ünnepek időpontjait, melyek ebből adódóan gyakorlatilag nem telik el nap valamilyen vallási ünnepség nélkül. Ha van lehetőség rá, érdemes meglátogatni egy ilyen ceremóniát.
8. Barátok közt. A Balin élő emberek gyakorlatilag kivétel nélkül barátságos, mosolygós emberek. Sétáljunk a településeken, beszélgessünk a helyiekkel – folyamatosan széles mosolyban és baráti fogadtatásban lesz részünk.
A tippeken kívül mi egyebet mondhatnánk? Talán zárásképpen csak ennyit: jó nyaralást! Irigykedünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése