Amerika dicsérete

Minden nap a Herald Tribune ázsiai kiadását olvasgatom az iskolából hazafelé menet. Ha valaki ez alapján ítéli meg a világpolitikát, számunkra talán kissé sokkoló konklúzióra jut. Eszerint Amerika szenved a rosszul teljesítő gazdaságától és az elképesztő iramot diktáló ázsiai országoktól, miközben Kína egyre erősebben nyilvánítja ki szuperhatalmi ambícióit, és mivel a pénz is meg a növekedés is náluk van, így meglehetős sikerrel teszi ezt. Európa alapvetően Afrikával és Ausztráliával egyező teret kap az újságban, elsősorban természeti katasztrófák, no meg az EU szerencsétlenkedései kapcsán szokott szóba kerülni.

Egy pár hete ráadásul állandó címlapsztori volt a kínai elnök washingtoni látogatása, amit mint két egyenrangú partner megbeszélését tálalta az újság. Nos, mi ilyen körülmények között botlottunk bele a Universal Studios élményparkjába Szingapúr Sentosa szigetén. Pár óra múltán már biztos voltam benne, hogy Amerikát még nem kell leírni!

Teljes áron 72 helyi dollár (kb. 11 ezer Ft) a belépő, nekünk ilyen olyan kedvezményekkel 54-be került, melyből 10 dollár a park boltjaiban levásárolható. A jeggyel minden látványosság ingyenesen használható. Egy teljesen mű városkát kell elképzelni, melynek minden része valamely tematika mentén épült. Belépéskor Hollywoodba érkezünk, ahol dinerben ehetünk, és a filmcsillagok lábnyoma van a járdába ültetve. 

Kezdődik...

Eztán Madagaszkár következett, a rajzfilmhősök életnagyságú másaival, hogy aztán megnézzük élőben a Waterworld egy jelenetét – persze Kevin Costner nélkül. Több száz ember előtt jet-skik, motorcsónakok, robbantások, lövöldözések, aztán hirtelen valahonnan egy kisrepülőgép is bezuhan. Egészen élethű (persze kicsi az összehasonlítási alap, eddig meglehetősen kevés repülőt láttam tóba esni...) az összhatás, és ettől lenyűgözőek az alkalmazott trükkök. Következő állomás a Jurassic Park, ahol kis csónakban lehet végighaladni a dinoszauruszok között (azok nagyon műnek tűntek), mielőtt eljátsszák a krízishelyzetet, melynek végén egy nagyot zuhanunk, hogy aztán teljesen elázva érjünk célt.

Az ősidők után Egyiptom, ahol egy hatalmas – számomra újdonságot kínáló – fedett hullámvasút a fő attrakció. Egy palotába mennek be a delikvensek, ahol teljesen sötétben halad a hullámvasút keresztül-kasul, és hogy még hatásosabb legyen, az egyik szoba lángol és érezni a forróságot.

Ezt követően a Battlestar Galactica világában találja magát az ember, ahol egyébiránt a legnagyobb, és a próbafutást elnézve a legfélelmetesebb hullámvasút még nem üzemel. Belefutunk még Shrek kastélyába is, ott egy 4D-s részletet látunk, kvázi a Shrek folytatását. A 3D-t még nagyjából értettem, a negyedik dimenzió viszont nem volt világos, de mikor a szamár tüsszentésekor az ülés vizet fröcsköl az ember arcára, minden világossá válik, majd mindenki azonnal törölgetni kezdi az arcát. 

Dimenzió-túltengés

Ezt követően visszatérünk a mai világba, annak is egy igen illusztris pontjára: Manhattan tárul elénk a maga különleges házaival. Itt Steven Spielberg kalauzol minket egy new yorki dokkba, ahol egy hurrikán eljövetelét szimulálják – félelmetesen hitelesen. Ezzel bezárul a kör, útközben mindenféle figurákkal találkozni Frankensteintől Marylin Monroe-n át Charlie Chaplinig, akik alig várják, hogy fotózzák őket. Sőt, egy új foglalkozást is megismerhet az ember: minden „híresség” mellett van egy ember, aki igény esetén lefényképezi a vendégeket az ő gépükkel. Apró figyelmesség, ha a társaság minden tagja meg akarja örökíteni magát például Kleopátra hercegnővel.

Összességében a Universal Studios élmény- és/vagy vidámpark egy nagyon kellemes délutáni élmény, úgy 3-tól X éves korig. Az X-et nem definiálnánk e ponton, de a szerző tapasztalatai alapján nagyobb egyenlő 27-tel. Bár elég vegyes volt a vendégsereg, azért alapvetően helyiek és más ázsiai országokból érkezőket lehetett látni. Ugyanakkor a szórakoztató személyzet tagjai, a fellépők nagyobbrészt amerikaiak és ausztrálok voltak.

Hogy hogy jön ehhez Obama meg a Herald Tribune? Fél év ázsiai lét után az a tapasztalatom, hogy olcsó és hatékony munkaerő ide, robbanásszerű gazdasági növekedés oda, a kreatív ötletek, az átütő innováció továbbra is inkább Amerikából indul. Egy közgazdász úgy fogalmazott nemrégiben, hogy bár Kínában tökéletesen le tudnak gyártani vagy másolni egy érintőképernyős okostelefont (egy gyorsvasutat, vízerőművet, stb.), ahhoz még nincs meg a szaktudásuk, hogy egy olyan terméket, mint az iPhone, kitaláljanak, megtervezzenek, majd sikerrel piacra vigyenek. Ehhez ugyanis több kell, mint pontos gyártási kapacitás:fogyasztói igények felmérése, innovációs képesség, valamint márka- és marketingtudás.

Ez az előny pár éven belül elillanhat, és nem menti fel Amerikát az alkalmazkodástól, a világgazdasági átrendeződés ott is sok áldozattal jár majd. De az USÁ-nak van mire építenie, és például a filmipar pont egy olyan szegmens, ahol talán tartós lehet az előny. Ezért mondom azt, hogy Amerika hajója még nem süllyedt el. De mi lesz velünk, európaiakkal?