szombat, március 12, 2011

Balra tarts, ott a Balaton! - Új-Zéland, 1. nap

De jó, hogy nem egy lakóautót béreltünk! - bár ez volt a nap egyik konklúziója, haladjunk csak szépen sorban.
Ébredés a melbourne-i reptér melletti szállodában, onnan irány a reptér. Az út kb. 3 órás, de az időeltolódás miatt délután 3 van Queenstownban, mikor leszáll a gép. Ez egy 11 ezer fős városka, ennek ellenére ez Új-Zéland egyik fő turisztikai célállomása, vagy ahogy szerényen ők magukat nevezik: a világ kalandfővárosa. Ennek fő megnyilvánulása a városka főutcáján sorakozó irodák, ahol bungee jumpingra, jetboatra, raftingra és egyéb extrém tevékenységekre lehet jelentkezni.



A repülőtér érkezési halljában több autókölcsönző van, mint Magyarországon összesen, ami persze nem véletlen: Új-Zéland bejárásának legjobb eszköze, ha kocsit, lakókocsit, vagy "campervant" bérel az ember. Utóbbi egy mikrobusz, melynek hátsó része napszaktól függően ággyá vagy ebédlőasztallá alakítható, ezzel megspórolva a szállodai szoba költségét. Bár nagyon vonzónak tűnt a költségcsökkentés lehetősége (egy fürdőszobás motelszoba Új-Zélandon 100 helyi dollártól, uszkve 15 ezer Ft-tól indul éjszakánként), végül a szerző úgy döntött, hogy miután még sosem vezetett sem baloldali közlekedésben, sem mikrobuszt, így a két tényezőt nem kombinálja. Így aztán az ország talán legtrendibb kölcsönzőjétől, a Jucy nevűtől béreltünk egy Hyundai Getz autót. Két embernek és a csomagoknak ideális választás. 6 napra, önrészmentes biztosítással és GPS-szel kb. 65 ezer Ft, christchurchi kocsileadással. Egyébként ha valaki szerencsés, kifoghat ingyenes fuvart is, sok cég ugyanis így rendezi át a flottáját. A parkolóból való kijövetel után jött az első körforgalom, és bár hosszasan gondolkodtam, hogy a "Balra tarts!" itt mit is jelent, richtig sikerült ellenkező irányba kanyarodni, ezzel némileg meglepve egy arra járó autóst. Azt követően 2.600 km-en keresztül viszont már nem volt semmi fennakadás.
Ahol a part szakad

A délutánunkat Queenstownban töltöttük, ami egy tó partján fekszik, és nagyon barátságos kis belvárosa van, és itt véget is ér a település. De ami van, az nagyon hangulatos. Kis sétálóutcákban vannak az üzletek és éttermek, ezek aztán kivezetnek a tópartra, ahonnan egy nagyon öreg gőzhajó viszi a turistákat túrázni. Az egyik gasztrokulturális élmény a Fergburger nevű étterem, ahol autentikus hamburgert készítenek, méghozzá a legjobb új-zélandi marhából. A másik fontos étkezési helyszín pedig a Balaton büfé. Mielőtt valaki felszállna a felvonóra, egy jó kis palacsintához juthat az itt élő magyar házaspár jóvoltából. Mi a felvonó helyett a város parkját választottuk, ahol két fiatal örömzenélt, másik két fiatal meg egy hatalmas fán sörözött. Ugyanitt található a világ első hivatalos frizbigolf pályája is. Bár a frizbivel űzött, de a golf logikáját követő sportág állítólag elég szórakoztató, információink szerint egyelőre nem tervezik az olimpiai megjelenést.
Nekik Queenstown a riviéra

A park, illetve a tópart egésze nyugalmat és vidámságot sugall, érződik, hogy itt boldogok és jól élnek az emberek. Ezzel az emlékkel hagytuk el Queenstownt, no meg azzal a gondolattal, hogy bizony ide bármikor érdemes pár napra visszatérni. Ezt követően egy többórás éjszakába nyúló autózás következett Te Anauba, ahol az aznapi szállásunk volt. A tó és a dombok közötti szerpentines utazás jó érveket szolgáltatott az autó vs. "campervan" dilemmában. A campervan mellett szól ugye a szálláson megspórolható összeg. Az autó mellett a valamivel alacsonyabb bérleti díj, az alacsonyabb fogyasztás, a nagyobb biztonság, és ami jelen esetben a legfontosabb: a nagyobb sebesség. Enélkül ugyanis csak jóval éjfél után értünk volna Te Anauba, pedig másnap reggel korán kellett tovább indulni. Na de erről majd a következő posztban!
Veszélyzóna

Nincsenek megjegyzések: