Kincsvadászok, előre!

Hurrá, kiírták a pályázatot! Hogy miről van szó? A Kincstári Vagyoni Igazgatóság nyilvánosságra hozta az Üllői úti FTC-stadion és a hozzá tartozó telek értékesítésére vonatkozó pályázatot. A hír megjelent az egyetlen sportnapilapban, amely ezúttal is bizonyítja, milyen káros hatásai vannak a monopolhelyzetnek: az olvasók lenézésére utal, hogy a gazdasági témájú cikkek gyakran bántó hibákat tartalmaznak, így ez esetben az ajánlati biztosíték nem 400 ezer, hanem 400 millió Ft, amit ráadásul a veszteseknek vissza fognak utalni. És van még egy-két hiba: amit ők árcsökkentő tényezőnek tartanak (jegybevétel-engedményezés), az valójában bevételi forrás, illetve teljesen ad hoc módon kezelik az ÁFA kérdését... De az ilyen elírások szóra sem érdemesek, a jelentkezés feltételei sokkalta érdekfeszítőbbek!

Hangsúlyozzuk, egy állami tulajdonú ingatlan eladásáról van szó. Ehhez képest a vevőnek a vételáron felül (ami legalább nettó 3,5 milliárd Ft) még számtalan egyéb feltételt is teljesítenie kell:

• meg kell vennie az FTC sportegyesülettől a labdarúgócsapatot működtető Zrt. 99,9%-át, méghozzá minimum 800 millió Ft-ért
  
• meg kell vásárolnia az egyesülettől annak stadionhasználati jogát legalább másfél milliárdért (+ ÁFA)
• minimum nettó 1,2 milliárdért fel kell újítania a stadiont
• stadionhasználati jogot kell biztosítania az FTC-nek 25 éven át, cserében jár a jegybevétel 25%-a.

Ha valaki a piacban csak egy cseppet is hisz, már az első feltételen erősen kibukhat: megítélésem szerint ez a pont egyrészt árukapcsolás, amit tilt a versenytörvény. Másrészt nevetséges, hogy egy állami szerv úgy határozza meg egy nem általa birtokolt társaság vételárát, hogy annak gyakorlatilag semmilyen közgazdasági alapja nincsen. Az FTC Zrt. ugyanis egy végletesen eladósodott, forgalomképes eszközökkel nem rendelkező vállalat, amely mind üzleti, mind sportszakmai téren vegetál, ráadásul a menedzsmentje sem bizonyította eddig rátermettségét. Keressen rá vevőt a tulajdonosa, de ne az állam!

A 3 további feltétel együttesen tragikomikus: a telekvásárló megváltja a használati jogot, majd azon nyomban újra biztosítja ugyanezt a jogot, ráadásul a korábbiaknál hosszabb időre (úgy, hogy közben még át is építi a stadiont). Akkor minek kell másfél milliárdot kifizetni érte?

Persze, mindenki tudja, miről van szó. Az állam nem nyújthat közvetlen segítséget a bajba került "Fradikának", az egykorvolt "nemzeti kincsnek", amelynek - a pályázat legalábbis ezt sugallja - köztartozásai, állami szervekkel és bankokkal szemben fennálló adósságai elérik a 2,3 milliárd Ft-ot (az egyesület és a Zrt. együtt) és már évek óta képtelen tőkeerős tulajdonost találni az elvileg egyedül piacképes labdarúgócsapatra, aki volt, azt meg elkergették...

Ehelyett ma azt látjuk, hogy egy állami tulajdonban lévő ingatlan eladásából származó bevétel nagyobbik részét ilyen-olyan jogcímen átfolyatják az FTC-nek és a Zrt.-nek, hogy azok életben maradhassanak.

"meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni"

- ugye, ismerős? Egyelőre ott tartunk, hogy az adófizetőket megrövidítve nyújtanak segítő kezet egy szinte senkit sem érdeklő, nagy hagyományokkal bíró focicsapatnak. Esélyegyenlőség, öngondoskodás, piacgazdaság? Ugyan, kérem...

Nyílt levél Kósa Lajosnak

Az alábbi levéllel fordultam egy futballmérkőzést követően Debrecen polgármesteréhez:

Tisztelt Kósa Lajos Úr!

H. vagyok, egy budapesti MTK-szurkoló (a lakhelynek még lesz jelentősége). Mindenekelőtt szeretnék gratulálni kedvenc csapatának, amiért legyőzte az enyémet. A DVSC-MTK mérkőzéssel kapcsolatban írok, és egyben egy kéréssel fordulok Önhöz.

Néhány perces késéssel sikerült bejutnia a stadion vendégszektorába a szurkolóknak, ugyanis a biztonsági őrök nem elégedtek meg az érvényes belépőjeggyel, de csak akkor engedték be a nézőket, ha bemutatták lakcímkártyájukat is. Hogy mi volt ennek az oka? Állítólag sok debreceni szimpatizáns is jegyet vett a vendégek közé, és az esetleges balhé elkerülése érdekében kizárólag azokat engedték be, akik bizonyították, hogy Budapesten laknak. Vagyis, ahogy ők mondták, csak a mi érdekünkben történt az intézkedés. Én azonban azt gondolom, hogy ami történt, az egyrészt teljesen törvénytelen és átgondolatlan volt, másrészt a demokrácia szellemiségével ellentétes és nagyon rossz precedenst teremthet.

Személyes adat akkor kezelhető, ha az érintett hozzájárul, vagy azt jogszabály lehetővé teszi. Én ehhez nem járultam hozzá, vagyis mikor beléptem a kapun, nem voltam hajlandó odaadni a lakcímigazolványomat odaadni a biztonsági őrnek, aki ezért először nem engedett be, majd félrelökött és minősíthetetlen hangon közölte, hogy akkor nem enged be a stadionba. Én mondtam, hogy hívjon rendőrt, akinek megmutatom a szükséges dokumentumokat. Ekkor elkezdett kitessékelni a kerítésen kívülre (ez a fizikai különbségek miatt nem okozott neki gondot), amire én – mivel a meccs miatt tettem meg a hosszú utat – elővettem a papírjaimat, amivel káromkodások közepette beengedett, hogy megtekinthessem a mérkőzést.

Ennyi a személyes történet és akkor a problémáim a szituációval. Tudomásom szerint a vagyonőrök nem kötelezhetnek a személyes adataim kiadására, legfeljebb indokolt esetben hatósági személyt kérhetnek fel. Ez nem történt meg, ráadásul néhány abszurd jelenet is lejátszódott, mikor a családtagjaim léptek be a kapun. Testvérem az MTK-s szurkolói igazolványát mutatta fel, ami nem volt elégséges, bizonyítania kellett, hogy fővárosi. Valószerű feltevés, hogy egy Loki-szurkoló felutazik a Hungária körútra, vásárol 600 Ft-ért szurkolói kártyát, hogy aztán ezzel beléphessen a vendégtáborba...

Apám kérdésére, hogy mi van, ha egy MTK-s éppenséggel debreceni lakos, a biztonsági őr azt felelte, hogy olyan nincs. Ez a cinikus válasz jól mutatja, hogy egy hozzá nem értő ember kapott egy szakszerűtlen utasítást, és elkezdett a hatalmával élni, akár visszaélni.

Miután én tényleg budapesti vagyok, nem derült ki, vajon beengedtek volna-e szentendrei vagy miskolci lakosként? Hol a határ és ki dönti el? Ha valaki véletlenül nem vitte magával a lakcímkártyáját vagy előző nap elvesztette, akkor hiába utazott Debrecenig?

Számomra van az ügynek egy másik vetülete, ami politikai. Bár a szándék, a szurkolói botrány megelőzése teljesen szimpatikus, azt gondolom, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, így egy esetleges jogsértést nem szabad jogsértéssel megakadályozni. Azzal ugyanis aláássuk a demokráciát és Ön a megnyilvánulásai alapján ezt erősen helyteleníti. Ha szeretnék garantálni a biztonságot a mérkőzésen, akkor keressenek jogszerű, demokratikus kereteken belüli eszközöket, akár a külföldi példák alapján.
Igazán veszélyes lehet az eset a jövőre nézve. Hiszen mi garantálja, hogy a későbbiekben nem lépnek tovább az ellenőrzésnél?
Én az ügyben az adatvédelmi biztoshoz fordulok állásfoglalásért, de pozíciójából adódóan Ön jóval szélesebb eszköztárral rendelkezik. Kérem, hogy mint a DVSC egyik támogatója, tegyen lépéseket a jogellenes magatartás megszüntetése érdekében és segítsen, hogy megfelelő intézkedésekkel érjék el a kitűzött célokat!

Segítségét előre is köszönöm, üdvözlettel:

H.