Közszolgáljatok!

Bár a legutóbbi közszférához kapcsolódó élményem részben pozitív volt, de a bejegyzés témája sajnos továbbra is igencsak aktuális, és erős a gyanúm, hogy ez még sokáig így marad. Néhány héttel ezelőtt a felsőoktatás kapcsán jeleztem, hogy az egyetemeken még nem alakult ki az ügyfélorientált szemlélet. Sajnos tapasztalataim szerint ez a kritika kiterjeszthető a közszféra egészére, természetesen tisztelet a növekvő számú kivételnek.

Jelen sorok szerzője írt már elektronikus levelet többek között miniszternek és nagyvárosi polgármesternek (Kóka & Kósa), valamint adatvédelmi ombudsmannak (Péterfalvi), és - hasonlóan mindenkihez - számos más közhivatallal került kapcsolatba ügyintézés céljából. Ezen élmények alapján merem állítani, hogy sok köztisztviselő teljes szereptévesztésben van, mikor továbbra is felsőbbrendű hatóságnak tartja magát az alárendelt állampolgárokkal szemben.

Nem egyéni sérelmek miatt tartom szükségesnek, hogy ezzel a témakörrel foglalkozzunk, mégis talán jól illusztrálja a helyzetet, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (amely őrzi az előző rendszerben készült jelentéseket) jelenleg a 2004-es betekintési kérelmeket dolgozzák fel. Nyilván számos indokot fel lehetne sorolni (pl. kevés alkalmazott, szűkös anyagi források), mindemellett az ember elgondolkodik, hogy miért fizetünk adót? Az adókat és egyéb bevételeket ugyanis az állam azért szedi be, hogy azokból közjavakat nyújtson az adófizetőknek, a társadalom tagjainak. Miután az adóterhelés minden túlzás nélkül nevezhető magasnak hazánkban, ebből következően elvárható, hogy a közjavak mennyisége és minősége is megfelelő legyen.

Ehhez képest nem igazán látható, mit kap az állampolgár a befizetéseiért cserébe. Ez a jelenleg futó reformok egyik hibájaként is felróható, hiszen a kormányzat nem (vagy nem jól) kommunikálja a vízióját. Ebben egyet tudok érteni Sólyom Lászlóval, tényleg nem világos, hogy mi a reformok végső célja, milyen lesz az "Új Magyarország". Egyelőre az egyértelmű, hogy az adóterhelés (ha nem is annyira, mint azt sokan láttatni kívánják) mértéke és az öngondoskodás szerepe párhuzamosan növekszik, ráadásul a közszolgáltatások szintje legfeljebb stagnál.

Mit lehet ilyenkor tenni? Sajnos ezek hosszabb távon érvényesülő változások, de van néhány lehetőség, ahol szükség volna azonnali lépésekre. Gyakran alkalmazott közhely, hogy a politikának magán kell kezdenie a változásokat. Ez jelen téma szempontjából is egy releváns elvárás, hiszen amíg az adatvédelmi biztos nem reagál egy hozzá benyújtott panaszra, addig meglehetősen képmutató dolog, hogy mások adatkezelését kritizálja. Ha egy hivatal csak 3 év késéssel tudja ellátni feladatait, akkor vagy irreálisan alulfinanszírozott (és akkor a fenntartó a felelős), vagy hihetetlenül rossz hatékonysággal működik (ez a vezetés kompetenciája).

Így nem is várhatunk mást a közszolgáktól, hogy nevükhez méltó módon kiszolgáljanak minket, akik finanszírozzuk a tevékenységüket. Hogy ez nem egy új ötlet, arra bizonyság, hogy a "miniszter" szó eredeti jelentése: szolga.

Hogyan gyűjtsünk ismerősöket?

A Népszabadság mai számában megjelent egy írás, melyben szerepel egy mondat, miszerint

"olyan társadalomban élünk, ahol sokkal szégyellnivalóbb Molnár Lajosnak, baloldalinak, toleránsnak lenni, mint rasszistának, fasisztának vagy xenofóbnak".

Talán nem érdektelen egy kicsit foglalkozni az állítással.
Az apropó nem más, mint az a budakeszi tanár, aki SS-egyenruhás fotóját töltötte fel az iWiW-re. Ahogy ez médianyilánosságot kapott, egy igen találónak hangzó magyarázatot talált, mondván, egy hagyományörző kiránduláson vett részt. Persze egyes sajtótermékek nem minden alap nélkül felvetették, hogy milyen hagyományokat őriz az illető, de erre nem érkezett válasz. A tanárról kiderült, hogy SS-témájú könyvéhez (melyet nagyapjának ajánlott, de ez még nem jelent semmit, lásd a hódmezővásárhelyi képviselő ügyét) náci indulókat mellékelt és egyesek megnézték az iWiW-es ismerőseit is. A múlt héten jelen sorok szerzője is megtette ugyanezt és valóban elképesztő dolgokat lehetett találni. A tanár ismerősének tartja a Hezbollahot, a nettó antiszemita Gój-klubot, a Magozott Cseresznye együttest, a Magyar Mérce Jobbik-közeli újságot, a Wehrmachtot és számtalan revizionista csoportot.
Igencsak elszomorító, hogy ezek az elsőre vállalhatatlannak tűnő szervezetek és emberek hihetetlen népszerűséggel bírnak, a szkinhedek éves találkozójának is nevezhető Becsület Napja például másfél ezernél is több ismerőssel bír. Lehet, hogy tényleg igaza van a fenti cikk szerzőjének? Mit lehet ez ellen tenni?
Egyrészt szerencsére ez továbbra sem általános, bár manapság ijesztően sok Nagy-Magyarországot ábrázoló matricát látni az autókon. Másrészt én a magam részéről az iWiW-en jelentettem a rasszista tartalmakat, azonban az üzemeltető egy hét alatt képtelen volt a rendszerből törölni. Talán a látogatottság fontosabb, mint a saját szabályzata...
A tanár története egyfelől úgy végződött, hogy felmentették az állásából, másfelől viszont az ismerőseinek száma néhány nap alatt megduplázódott. Konklúzió? Ma Magyarországon nem szégyellnivaló (sőt!), ha valaki rasszista, fasiszta vagy xenofób. Ha valami morális válság, hát ez az.

Nincs válság

Pénteken megnyugodhatott Sólyom László, hiszen a Parlament megnyugtatóan rendezte a politikai vonatkozásokat. A miniszterelnök továbbra is legális és legitim kormányfője az országnak, miután a vártnak megfelelően alakult a szavazás. Ezt Gyurcsány Ferenc elsősorban fő riválisának köszönheti, aki ismét bizonyította, hogy még a legjobbnak kinéző szituációból is képes magát kellemetlen helyzetbe hoznia. Az ultimátummal ugyanis esélyt sem adott a koalíciónak, hogy akár egy pillanatra is elbizonytalanodjanak (leszámítva a sértett Jánosi Györgyöt, aki végül szintén igennel szavazott). A forint árfolyama erősödéssel reagált az eredményre, nem véletlen, így ugyanis marad a politikai stabilitás.
Az ülés után Orbán és csapata kivonult a zászlólengetők éves találkozójára és az ellenzék vezére újabb adatbázis-bővítési akcióba kezdett, melynek egyik kulcseleme, hogy aki nem tartja meg, azt kiközösítik maguk közül. A HavasPress információi szerint vezető szocialista politikusok komolyan számoltak azzal az eshetőséggel, hogy elfajulnak a dolgok és a tüntetés kicsúszik a szervezők kezei közül.
Ami jó hír: Orbán nem követelt előrehozott választást és egyértelműen kiállt a békés megoldásért. Már csak az a kérdés, hogy mire kell megoldást találni?
Orbán szerint a pénzügyi és erkölcsi válság a fő probléma. Előbbi tényszerűen nem igaz, ilyet csak olyanok állítanak, akik nem értenek a gazdasághoz. A Fidesz elnöke már számtalanszor bizonyította, hogy vele ez a helyzet, bár az utóbbi napokban mintha fordulat állt volna be pártja gazdaságpolitikai elképzeléseiben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy szűkebb körben már elismerte, szükség van reformokra és már a megszorítás szót is felvette a szótárába, a nemzeti reformalap nagyjából a Gyurcsány-csomag méretének megfelelő elvonást jelentene. Fidesz-közeli gazdasági szakértők pedig egyre többször értenek egyet Bokros Lajossal, aki az ingyenes közjavak ellen harcol és az egyéni felelősségvállalás, valamint öngondoskodás szerepét hangsúlyozza.
Ezek a nyilatkozatok pozitív változásokat jeleznek a Fideszben, érdekes lesz megfigyelni, hogy milyen reakciókat vált ki a magasabb életszínvonalat kizárólag a paternalista államtól váró tömegből ez a gazdaságpolitika. Nincs kétségem, sokan csalódni fognak, mint ahogy más témában tették ezt már a tegnapi demonstráción is, mikor Orbán lemondott az előrehozott választások követeléséről és azonnal füttyszó volt a válasz egyesek részéről.
Ahogy Gyurcsány májusi beszédében is mondta: a tüntetők hamarosan megunják a Kossuth teret és hazamennek. Utána pedig már senki sem beszél majd nemlétező válságról.