A másodosztály és ami alatta van

Vége a futballszezonnak Magyarországon, miután nemrégiben befejeződtek a másodosztályú küzdelmek, melyek eredményeképpen a Siófok és a Nyíregyháza jutott fel az élvonalba. Különösen az utóbbi győzelme érdekes, hiszen ez azt jelenti, hogy a tavaly az NB II-be sorolt Ferencváros nem szerzett jogot az élvonalra. A zöld-fehérek egész éves (főleg tavaszi) szereplésük megkoronázásaként gólnélküli döntetlent játszottak otthon a Baktalórántháza ellen. Ez az eredmény is pontosan bemutatta, hogy az FTC jelenleg nem alkalmas az NB I-re, és aki látta a mérkőzést, az tapasztalhatta, hogy a szakmai színvonalat mélyen alulmúlja a klubot körülvevő közeg. Jelen sorok szerzőjéről nem lehet elmondani, hogy akár egy cseppnyi szimpátiával is viseltetik a Ferencváros és játékosai iránt, de ellendrukkerként is furcsállottam, hogy a szezonban a legjobb teljesítményt nyújtó Lipcsei Pétert hangosan szidalmazták a kihagyott büntetője után.

A mai mérkőzésen a szurkolók mélyen alulmúlták a szánalmasan teljesítő csapatukat, ennek jele volt, hogy a feljutásról döntő találkozón a kapu mögötti részt üresen hagyták, a játékosokat verbálisan és transzparensekkel megfélemlítették, illetve a meccs vége felé a saját stadionjuk székeit dobálták be a gyepre. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a drukkerek a csapatukhoz hasonlóan nem érdemlik meg az NB I-et.

A sportnapilap mai publicisztikája persze a fentiekkel ellentétes állásponton van: szerintük a magyar labdarúgás problémáira az a megoldás, ha az FTC az élvonalban szerepel. Sinkovics Gábor cikke a Nemzeti Sportban megszokott tudatlansággal operál, a szerzőt a tények nem zavarják (hiszen az NB I nem fulladt érdektelenségbe, míg az Üllői utat is csak elvétve töltötték meg a szurkolók), mindenesetre a jelek szerint álma nem válik valóra és a zöldek jövőre is ott szerepelnek, ahova a nyújtott teljesítményük predesztinálja őket. Igen visszataszító, hogy az újságírók megpróbálnak kívülről beleszólni a pályán kialakult eredményekbe, pusztán az érzelmeik által vezérelve. Még szerencse, hogy egyre kevesebben olvassák az egyre süllyedő színvonalú sportlapot, így kevesekhez jutnak el az ilyen cikkek.

Az FTC jobban teszi, ha arra koncentrál, hogy felkészüljön a jövő évi másodosztályú sorozatra, míg a Nemzeti Sport arra, hogy találjon jobb képességű szakírókat.

Aki szerint a magyar futballban már "nincs mibe kapaszkodni", annak itt jeleznénk: a hazai sportújságírás nívója sajnos még a fociét is alulmúlja...

Alterglobalizáció és Big Mac

Az ember figyeli a Rostockból érkező képeket az elmúlt napokból, és folyamatosan azon töpreng, miről szól az egész kérdéskör?
Egyszerű lenne elintézni az ügyet egy csőcselékezéssel, hiszen a G8 minden találkozója alkalmával előkerülnek az itthon tavaly és idén néhányszor a fővárost átrendezőkhöz hasonló vademberek, akik azt hiszik, hogy gyújtogatással, kődobálással és üvegtöréssel bármit is elérhetnek. Bár ők talán nem is hisznek semmiben, pusztán keresik az alkalmat, hogy kárt tehessenek másokban, másoknak. Ők talán nem is sejtik, hogy a békésen tüntető többség és a mögöttük álló szervezetek őket fel- és kihasználva jutnak médianyilvánossághoz, bár megítélésem szerint e témakörben nem érvényesül a "mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólunk" koncepciója, vagyis az aktuális csúcstalálkozó helyszínének szétrombolása igencsak kontraproduktív cselekedet. Ezek az emberek szimpla bűnözők, akik a közrendet sértik, így ennek megfelelően kell kezelni a szituációt. Azért az meglehetősen pikáns hír, miszerint a hétvégi készültség volt a legnagyobb Németországban a második világháború óta.
Sokkal érdekesebb, hogy mit is akarnak azok a tüntetők, akik csendesen, zenélve vagy éppen konferenciákon fejezik ki ellenkezésüket a nyolc nagyhatalom csúcstalálkozójával, illetve a nagy szupranacionális szervezetekkel szemben. E protestálók lennének ugyanis az alterglobalisták, akiknek nem tetszik a globalizáció, hiszen "lehet más is a világ". Szerintük minden bajok (környezetszennyezés, szegénység, stb.) okozói a multinacionális vállalatok, a globális tőke és persze a neoliberalizmus. Hát persze, hiszen mindenről a piac, a kapitalizmus és a profitérdek tehet!
Szándékosan sarkítottam a fentiekben, de talán kiindulási alapnak jó az alterglobalistákkal kapcsolatos meglátásaim rögzítéséhez.
Jól látható, hogy a kritika szintjéig mindenki eljut, vagyis a hibákat meglátja a rendszerben, azonban a reális megoldásokkal mindnyájan adósok. Persze azt elfelejtik hozzátenni, hogy a liberális közgazdászok is elismerik a verseny korlátait (szakszóval a piaci kudarcokat) és ezek tudatában is kiállnak a kapitalizmus mellett. Ezzel szemben a globalizáció ellenzői vagy nem ismerik el a szabad verseny áldásos hatásait, vagy kínosan ügyelnek rá, hogy ezt minél jobban eltitkolják. Ez még nem is lenne probléma, csakhogy nem látni, hogy milyen alapon szerveződik a "más világ" gazdasága. Szkeptikus lévén csak érintőlegesen jártam utána a témának, de számomra úgy tűnik, hogy a valós kérdésekre nem adnak válaszokat. Ahogy néhány éve egy előadásán Tamás Gáspár Miklós sem, akinek a bankokról szóló mondandója fő vonalaiban párhuzamokat mutatott az azóta elsüllyedt, tőke- és bankellenes szélsőséges jobboldali törpepártéval (leszámítva azt, hogy előbbi nem nevezett ki egy társadalmi szegmenst bűnbaknak, de ez a gazdasági kérdések szempontjából mellékes).
Az is megállapítható, hogy egyre többek tartják úgy, hogy "trendi" manapság alterglobalistának lenni. Hiszen lehet szidalmazni a háborút viselő államokat és vezetőiket, vagy éppen a mindenkit kizsákmányoló multikat. Kicsit disszonáns azonban, hogy az általam ismert globalizációkritikusok zöme igen jó társadalmi helyzetben él, és olybá' tűnik: számukra ez inkább szórakozás, életforma és mindenekelőtt buli. Ma ugyanis az egyetemisták, fiatalok körében kevesen vállalják büszkén, hogy elkötelezett kapitalisták lennének, sokkal jobban hangzik, hogy tüntessünk a világbékéért. Mindez számomra azért furcsa, mert az illetők egyértelműen a rendszerváltás nyerteseinek tekinthetők, vagyis a boldogulásukat nagyrészt a piacnak köszönhetik, adott esetben a multik befektetéseinek.
Némileg más összefüggésben a Spiegel ezt írta: az éhes demonstrálók közül sokan a nagy gyorsétteremláncokban ebédeltek. Így válik köddé a demonstrálók hitelessége. Ezért nem kell elítélni őket, elég halkan megállapítani, hogy a Pizza Hut és társai által nyújtott kínálat kielégítette a Rostockban szórakozó tüntetők keresletét. Ahogy az a piacon általában lenni szokott. Biztos ez is valami ócska neoliberális trükk...

Huligánok, felelősök

Előző bejegyzésem címében idézőjelben szerepelt a forradalom szó. Ha ez esetleg nem lett volna egyértelmű: a hétfő éjszaka történteknek az égvilágon semmi közük sincs '56-hoz, ez nem volt más, mint bűnözők vandalizmusa. A hírek szerint fradisták és újpestiek vállvetve harcoltak a rendőrök ellen és tény, ahogy ezt már a legutóbbi postban is jeleztük, érezhető volt a helyszínen, hogy itt a futballhuligánok "kiszabadultak" a stadionokból és kedvük volt egy kis ütközethez. A debreceni tüntetés felvételei alapján is jól látható és hallható volt, hogy a helyi ultrák vitték a prímet és bár kisebb mértékben, azért ott is voltak rongálások.
A rendőrségtől azt várom el, hogy a lehető legtöbb randalírozót kapják el, tartóztassák le és ítéljék el igen hosszú időre. Vélhetően nem csak saját nevemben mondom, hogy az ilyen vandáloknak rács mögött van a helyük.
Jellemző a csőcselékre, hogy miközben a "lopós" kormányfő ellen tüntettek, a tévészékházban első útjuk a büfébe vezetett, ahol kifosztották a pénztárat, majd hazavittek mindent, ami mozdítható volt (lásd még az ásványvíztolvajt az Este című műsorban).
A vasárnap nyilvánosságra került beszéd után Gyurcsány Ferenc erkölcsi felelősségét firtattam és a lemondását szorgalmaztam, azonban a történtek következtében némileg változott az álláspontom. Bár a hazugság és annak beismerése továbbra is elítélendő, de a májusi beszéd egészének meghallgatása és a reakciók fényében úgy látom, a legkevésbé rossz megoldás a miniszterelnök maradása volna. Először is, a frakciója előtt tartott beszéd zömével egyetértek, hiszen a maga - egyébként elutasítandó - stílusában a reformok szükségességéről beszélt hosszasan. Másrészt a pénzügyi világ számára Gyurcsány neve jelent garanciát az államháztartás rendbetételére, bármilyen furcsán hangozzék is ez a hangfelvételt követően. A fő indokom az, hogy nem szabad engedni annak a szűk, primitív csoportnak, amelyik bűncselekmények sorozatával próbálja elérni célját. A tüntetőket hergelik a szélsőjobboldali erők (Jobbik, MIÉP, Hatvannégy Vármegye) és kétértelmű nyilatkozatok sorozatát hallhattuk a Fidesztől is. Orbán Viktor képtelen felelős államférfiként viselkedni, ezt jól mutatja, hogy nem mondta le a 23-ára tervezett gyűlésüket. Ugyanő minden felelősséget a kormányfőre hárított és azt mondta, hogy "az emberek nem hajlandók egy beteges hazudozó dilettáns csomagját elfogadni". Ilyen körülmények között talán nem kéne olajat önteni a tűzre, pláne nem egy olyan embernek, aki leginkább a nagyotmondásról híres, no meg arról, hogy a gazdasághoz egyáltalán nem ért, mondhatni, dilettáns. A mai napig szajkózott gazdasági programjáról pedig minden makroszakember pontosan tudja, hogy egy populista blöff, vagyis az idézett mondatot akár rá is vonatkoztathatjuk.
Amit Wittner Mária művelt, az csak azok számára meglepő, akik nem ismerik korábbi "munkásságát". Sokat elmond egy magát mértékadónak tartó pártról, ha őt országos listájának ötödik helyére teszi.
Petrétei József rendészeti miniszter viselkedéséről is érdemes említést tenni, hiszen ő - és ez kevesekről mondható el - úgy viselkedett, mint egy civilizált európai politikus. Felajánlotta lemondását, felvállalva ezzel a politikai felelősséget. Nem sok, de ez is valami...
Miután kedd este folytatódtak az összecsapások, ezúttal a rendőrség sokkal hatékonyabb fellépésével, lassan ideje volna az elsöprő többségnek valamilyen jelzést adnia arról, hogy nincs ínyére a főváros számos pontján rongáló, gyújtogató csürhe ámokfutása.
Az eseményeket látva sajnos úgy tűnik, még korántsincs vége...