Kincsvadászok, előre!

Hurrá, kiírták a pályázatot! Hogy miről van szó? A Kincstári Vagyoni Igazgatóság nyilvánosságra hozta az Üllői úti FTC-stadion és a hozzá tartozó telek értékesítésére vonatkozó pályázatot. A hír megjelent az egyetlen sportnapilapban, amely ezúttal is bizonyítja, milyen káros hatásai vannak a monopolhelyzetnek: az olvasók lenézésére utal, hogy a gazdasági témájú cikkek gyakran bántó hibákat tartalmaznak, így ez esetben az ajánlati biztosíték nem 400 ezer, hanem 400 millió Ft, amit ráadásul a veszteseknek vissza fognak utalni. És van még egy-két hiba: amit ők árcsökkentő tényezőnek tartanak (jegybevétel-engedményezés), az valójában bevételi forrás, illetve teljesen ad hoc módon kezelik az ÁFA kérdését... De az ilyen elírások szóra sem érdemesek, a jelentkezés feltételei sokkalta érdekfeszítőbbek!

Hangsúlyozzuk, egy állami tulajdonú ingatlan eladásáról van szó. Ehhez képest a vevőnek a vételáron felül (ami legalább nettó 3,5 milliárd Ft) még számtalan egyéb feltételt is teljesítenie kell:

• meg kell vennie az FTC sportegyesülettől a labdarúgócsapatot működtető Zrt. 99,9%-át, méghozzá minimum 800 millió Ft-ért
  
• meg kell vásárolnia az egyesülettől annak stadionhasználati jogát legalább másfél milliárdért (+ ÁFA)
• minimum nettó 1,2 milliárdért fel kell újítania a stadiont
• stadionhasználati jogot kell biztosítania az FTC-nek 25 éven át, cserében jár a jegybevétel 25%-a.

Ha valaki a piacban csak egy cseppet is hisz, már az első feltételen erősen kibukhat: megítélésem szerint ez a pont egyrészt árukapcsolás, amit tilt a versenytörvény. Másrészt nevetséges, hogy egy állami szerv úgy határozza meg egy nem általa birtokolt társaság vételárát, hogy annak gyakorlatilag semmilyen közgazdasági alapja nincsen. Az FTC Zrt. ugyanis egy végletesen eladósodott, forgalomképes eszközökkel nem rendelkező vállalat, amely mind üzleti, mind sportszakmai téren vegetál, ráadásul a menedzsmentje sem bizonyította eddig rátermettségét. Keressen rá vevőt a tulajdonosa, de ne az állam!

A 3 további feltétel együttesen tragikomikus: a telekvásárló megváltja a használati jogot, majd azon nyomban újra biztosítja ugyanezt a jogot, ráadásul a korábbiaknál hosszabb időre (úgy, hogy közben még át is építi a stadiont). Akkor minek kell másfél milliárdot kifizetni érte?

Persze, mindenki tudja, miről van szó. Az állam nem nyújthat közvetlen segítséget a bajba került "Fradikának", az egykorvolt "nemzeti kincsnek", amelynek - a pályázat legalábbis ezt sugallja - köztartozásai, állami szervekkel és bankokkal szemben fennálló adósságai elérik a 2,3 milliárd Ft-ot (az egyesület és a Zrt. együtt) és már évek óta képtelen tőkeerős tulajdonost találni az elvileg egyedül piacképes labdarúgócsapatra, aki volt, azt meg elkergették...

Ehelyett ma azt látjuk, hogy egy állami tulajdonban lévő ingatlan eladásából származó bevétel nagyobbik részét ilyen-olyan jogcímen átfolyatják az FTC-nek és a Zrt.-nek, hogy azok életben maradhassanak.

"meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni"

- ugye, ismerős? Egyelőre ott tartunk, hogy az adófizetőket megrövidítve nyújtanak segítő kezet egy szinte senkit sem érdeklő, nagy hagyományokkal bíró focicsapatnak. Esélyegyenlőség, öngondoskodás, piacgazdaság? Ugyan, kérem...

A másodosztály és ami alatta van

Vége a futballszezonnak Magyarországon, miután nemrégiben befejeződtek a másodosztályú küzdelmek, melyek eredményeképpen a Siófok és a Nyíregyháza jutott fel az élvonalba. Különösen az utóbbi győzelme érdekes, hiszen ez azt jelenti, hogy a tavaly az NB II-be sorolt Ferencváros nem szerzett jogot az élvonalra. A zöld-fehérek egész éves (főleg tavaszi) szereplésük megkoronázásaként gólnélküli döntetlent játszottak otthon a Baktalórántháza ellen. Ez az eredmény is pontosan bemutatta, hogy az FTC jelenleg nem alkalmas az NB I-re, és aki látta a mérkőzést, az tapasztalhatta, hogy a szakmai színvonalat mélyen alulmúlja a klubot körülvevő közeg. Jelen sorok szerzőjéről nem lehet elmondani, hogy akár egy cseppnyi szimpátiával is viseltetik a Ferencváros és játékosai iránt, de ellendrukkerként is furcsállottam, hogy a szezonban a legjobb teljesítményt nyújtó Lipcsei Pétert hangosan szidalmazták a kihagyott büntetője után.

A mai mérkőzésen a szurkolók mélyen alulmúlták a szánalmasan teljesítő csapatukat, ennek jele volt, hogy a feljutásról döntő találkozón a kapu mögötti részt üresen hagyták, a játékosokat verbálisan és transzparensekkel megfélemlítették, illetve a meccs vége felé a saját stadionjuk székeit dobálták be a gyepre. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a drukkerek a csapatukhoz hasonlóan nem érdemlik meg az NB I-et.

A sportnapilap mai publicisztikája persze a fentiekkel ellentétes állásponton van: szerintük a magyar labdarúgás problémáira az a megoldás, ha az FTC az élvonalban szerepel. Sinkovics Gábor cikke a Nemzeti Sportban megszokott tudatlansággal operál, a szerzőt a tények nem zavarják (hiszen az NB I nem fulladt érdektelenségbe, míg az Üllői utat is csak elvétve töltötték meg a szurkolók), mindenesetre a jelek szerint álma nem válik valóra és a zöldek jövőre is ott szerepelnek, ahova a nyújtott teljesítményük predesztinálja őket. Igen visszataszító, hogy az újságírók megpróbálnak kívülről beleszólni a pályán kialakult eredményekbe, pusztán az érzelmeik által vezérelve. Még szerencse, hogy egyre kevesebben olvassák az egyre süllyedő színvonalú sportlapot, így kevesekhez jutnak el az ilyen cikkek.

Az FTC jobban teszi, ha arra koncentrál, hogy felkészüljön a jövő évi másodosztályú sorozatra, míg a Nemzeti Sport arra, hogy találjon jobb képességű szakírókat.

Aki szerint a magyar futballban már "nincs mibe kapaszkodni", annak itt jeleznénk: a hazai sportújságírás nívója sajnos még a fociét is alulmúlja...

Magyarok a világűrben!

Minden szkeptikus megnyugodhat: a Liverpool FC a saját honlapján is megerősítette, hogy a következő szezontól kezdve őket erősíti két magyar labdarúgó. E hírrel kapcsolatban az első teendő a kalapemelés Németh Krisztián, Simon András, valamint az őket idáig segítő edzők előtt.
Magyarországon természetesen egy ilyen fantasztikus bejelentésre is sokan fanyalogva reagálnak, a fociszurkolók egy része a fórumokon már azon élcelődik, hogy először "csak" a tartalékcsapatban szerepelnek majd. Ez persze nem más, mint tudatlansággal kombinált düh, hiszen akik ilyeneket írnak, általában saját sikertelenségük miatt csalódottak, és ebből sok esetben egyenesen következik a szomszéd tehenére vonatkozó megállapítás. Úgy tűnik, még sokáig tart, mire eljutunk oda, hogy az irigységet elnyomja a teljesítmény megbecsülése...
A két játékos eladása nagyrészt az ő személyes sikerük, de elévülhetetlen érdemei vannak az MTK utánpótlás-nevelési filozófiájának, amely egy alaposan végiggondolt logika mentén segíti a tehetséges játékosok kibontakozását, a kiválasztástól a képzésen át egészen a versenyeztetésig. Ebbe beletartozik a Sándor Károly Akadémia is, ahol bentlakásos rendszerben képzik a játékososkat és amely ontja magából a tehetségeket, ezt MTK-szurkolóként saját szememmel tapasztalom hétről-hétre. Innen indult mindkét leendő liverpooli magyar, miután elbúcsúztak az akadémia névadójától, "Csikartól" a tegnapi mérkőzésen.
A magyar focit szeretők egyre szűkűlő köre számára ma már közhely, de talán a laikusok és közömbösek számára kevésbé ismert a vélemény, hogy a futball hazai felemelkedéséhez vezető út minden bizonnyal a fejlett edzésmódszerekkel történő utánpótlás-nevelés, amelynek kimenete egyfelől tehetséges és képzett labdarúgók kinevelése, másfelől az értékesítésükből befolyó összeg alkalmas lehet komolyabb befektetések finanszírozására. Arról nem beszélve, hogy ha valaki jól csinálja, komoly nyereséget érhet el már középtávon is. Mint Várszegi Gábor, aki megalapította és fenntartja az agárdi akadémiát. Bár hivatalos információk egyelőre nem jelentek meg az átigazolási összeggel kapcsolatban, az azért figyelemre méltó, hogy egy fiatal brazil játékosért ötmillió fontot (1,8 milliárd forintot!) fizetett a Liverpool nemrégiben.
Egy ilyen magyar siker hallatán az ember kárörvendő énje elgondolkodik, hogy vajon a magukat szakértőnek tekintő publicisták, akik legutóbb a múlt héten nyilvánították halottnak a magyar labdarúgást, vajon képesek-e arcvesztés nélkül örülni a sikernek...

Rasszizmus a stadionban: stand up, speak up!

Régóta érett a döntés: az Újpest első osztályú labdarúgócsapatától 3 pontot levontak, a Debrecen elleni mérkőzésükön tapasztalt rasszista megnyilvánulások miatt. A hazai bajnokságot kevésbé követők számára talán nem ismert, hogy az Újpest visszaeső e kérdésben, így meglepőnek csak azért nevezhető a pontlevonás, mert eddig nem volt az MLSZ ilyen bátor. Az előző szezonban például egy pályára beszaladó néző egészen a játékvezető lökdöséséig jutott. Ha valaki a kákán is csomót akar keresni, akkor megemlíthető, hogy az újpestiek számára ez a 3 pont immár nem oszt, nem szoroz, ugyanis a büntetés előtti mérkőzésen elvesztették minden esélyüket a nemzetközi kupában való indulásra.
Ami igazán meglepő és teljesen pozitív volt, az a lila-fehér csapat ügyvezetőjének (Dányi Szilárd) nyilatkozata, aki elfogadta a büntetés tényét (nem is fellebbeznek ellene) és arról elmélkedett, hogy vajon igazi szurkoló-e az, aki kárt okoz saját csapatának. Bár a kérdés költői, sok drukker azt hiszi, hogy ők bármit megengedhetnek maguknak. Az újpestiekről tudni kell, hogy a mérközéseikre kijáró emberek szignifikáns része beleillik a huligán kategóriába és nem áll messze tőlük a gyűlölködés, és akkor nagyon finoman fogalmaztunk.
A csapat tulajdonosai alighanem értenek a figyelmeztetésből, és várhatóan a közeljövőben elindul egy folyamat, amelynek célja a rasszista söpredék eltakarítása a Szusza-stadionból. Remélhetőleg a többi érintett csapat is ért a figyelmeztetésből.
Persze a butaság ragályos, így aztán nem meglepő, hogy a sportnapilap publicistája viccesnek szánt, ám szánalmasra sikeredett eszmefuttatásában a politikai motívumokat keresi. S. Tóth János azonban csak annyit bizonyít, hogy fogalma sincs a rasszizmus európai megítéléséről, ezért javaslom neki, hogy olvasson el az UEFA korábbi hasonló döntései közül néhányat. Persze egyszerűbb sületlenségekkel vagdalkozni, mint értelmesen gondolkodni...
Bár több csapat is hasonló büntetéseket érdemelne, a szövetség megtette az első lépést azon az úton, amely a tömött lelátók felé vezet. Folytassa, MLSZ!

Hajrá horvátok és magyarok!

Holnap döntés.

Ha a közös pályázat nyer, akkor lehet számolgatni (bár ezt eddig sem ártott volna), konvergenciaprogramot átírni, stb., addig drukkoljunk!
Legyünk kicsit elfogultak: az olaszok nem kaphatják (bundabotrány, vandálok), de a lengyelek (politikai befolyás a labdarúgószövetségben) és ukránok (majdnem-forradalom) sem. Kizárásos alapon...