Nincs válság

Pénteken megnyugodhatott Sólyom László, hiszen a Parlament megnyugtatóan rendezte a politikai vonatkozásokat. A miniszterelnök továbbra is legális és legitim kormányfője az országnak, miután a vártnak megfelelően alakult a szavazás. Ezt Gyurcsány Ferenc elsősorban fő riválisának köszönheti, aki ismét bizonyította, hogy még a legjobbnak kinéző szituációból is képes magát kellemetlen helyzetbe hoznia. Az ultimátummal ugyanis esélyt sem adott a koalíciónak, hogy akár egy pillanatra is elbizonytalanodjanak (leszámítva a sértett Jánosi Györgyöt, aki végül szintén igennel szavazott). A forint árfolyama erősödéssel reagált az eredményre, nem véletlen, így ugyanis marad a politikai stabilitás.
Az ülés után Orbán és csapata kivonult a zászlólengetők éves találkozójára és az ellenzék vezére újabb adatbázis-bővítési akcióba kezdett, melynek egyik kulcseleme, hogy aki nem tartja meg, azt kiközösítik maguk közül. A HavasPress információi szerint vezető szocialista politikusok komolyan számoltak azzal az eshetőséggel, hogy elfajulnak a dolgok és a tüntetés kicsúszik a szervezők kezei közül.
Ami jó hír: Orbán nem követelt előrehozott választást és egyértelműen kiállt a békés megoldásért. Már csak az a kérdés, hogy mire kell megoldást találni?
Orbán szerint a pénzügyi és erkölcsi válság a fő probléma. Előbbi tényszerűen nem igaz, ilyet csak olyanok állítanak, akik nem értenek a gazdasághoz. A Fidesz elnöke már számtalanszor bizonyította, hogy vele ez a helyzet, bár az utóbbi napokban mintha fordulat állt volna be pártja gazdaságpolitikai elképzeléseiben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy szűkebb körben már elismerte, szükség van reformokra és már a megszorítás szót is felvette a szótárába, a nemzeti reformalap nagyjából a Gyurcsány-csomag méretének megfelelő elvonást jelentene. Fidesz-közeli gazdasági szakértők pedig egyre többször értenek egyet Bokros Lajossal, aki az ingyenes közjavak ellen harcol és az egyéni felelősségvállalás, valamint öngondoskodás szerepét hangsúlyozza.
Ezek a nyilatkozatok pozitív változásokat jeleznek a Fideszben, érdekes lesz megfigyelni, hogy milyen reakciókat vált ki a magasabb életszínvonalat kizárólag a paternalista államtól váró tömegből ez a gazdaságpolitika. Nincs kétségem, sokan csalódni fognak, mint ahogy más témában tették ezt már a tegnapi demonstráción is, mikor Orbán lemondott az előrehozott választások követeléséről és azonnal füttyszó volt a válasz egyesek részéről.
Ahogy Gyurcsány májusi beszédében is mondta: a tüntetők hamarosan megunják a Kossuth teret és hazamennek. Utána pedig már senki sem beszél majd nemlétező válságról.

Kossuth tér: kik, miért és meddig?

...és akkor megszólalt Schmitt Pál. A HavasPress hűséges Olvasói tudhatják, hogy a tavaszi kampány során igen erőteljesen kritizáltam pártját, amiért az indokoltnál nagyobb szerepet szántak a függetlenségét éppen 4 éve felajánló politikusnak, hozzásegítve ezzel ellenfeleit a szavazatgyűjtéshez. Ezúttal a Kossuth téren tűnt fel, persze kizárólag mint magánember, aki a magánvéleményét mondta el. Akkor itt álljunk meg egy pillanatra! Schmitt ugyanis nemcsak a Fidesz alelnöke, de a MOB elnöke (hála a döntetlennel végződő megbuktatási kísérletnek), NOB-tag, korábbi olimpiai bajnok és európai parlamenti képviselő is. Egyfajta álláshalmozóról beszélünk tehát, aki az előbbiekből adódóan szinte sosem lehet igazán magánember. A túntetők előtti felszólalását azért tartom felelőtlennek, mert az EP tagjaként hazánk egészét képviseli Brüsszelben és így talán nem a Kossuth tér a legalkalmasabb hely arra, hogy a fehér színt divatba hozza. Az ugyanis a külföldi szemlélők számára nem egy békés elégedetlenkedői demonstrációhoz kötődik, hanem inkább a tévét megostromló tömeg gyülekezőhelyét szimbolizálja.
Ahogy korábbi cikkemben jeleztem, rövid bejáráson vettem részt a Parlament előtti téren, beszédbe elegyedtem az ott demonstrálókkal, hogy megismerjem az ott lévők motivációit a tiltakozásra. A minta nem reprezentatív, de elsőként le kell szögezni, hogy mindenki elítélte a múlt hét elején látott erőszakhullámot és kizárólag békés módszerekkel kívánja elérni a kormányfő távozását. A céljuk ugyanis közös: Gyurcsány Ferenc és kormánya távozzon a hatalomból. A magyarázatok azonban már eltérőek. Egyesek a hangfelvétel és az elismert hazugságok miatt mentek az utcára, míg mások sokkal összetettebb problémáikért okolják a miniszterelnököt.
Nehéz elhinni, de egy-két újságírói kérdésünkre hihetetlenül megnyíltak az emberek és ezzel a panaszáradat is kezdetét vette. Elsősorban csalódott, idősebb emberek, akik munkanélküliek vagy kisnyugdíjasok és komoly megélhetési problémákkal néznek szembe. Szomorú élethelyzetekkel lehet találkozni, hiszen az 50.000 forintos nyugdíjból gyakorlatilag nincs szabadon elkölthető jövedelem, illetve már a gyógyszerekre is alig jut. Ők nem morális válságról beszéltek, hanem egy olyan kormányra várnak, amelyik majd jólétet hoz számukra is. Itt a rendszerváltozás veszteseiről van szó, akik visszasírják a Kádár-kor nyújtotta biztonságot és valami hasonlót várnak a piacgazdasági körülmények közepette is. Nekik teljesen mindegy, hogy milyen
Voltak továbbá egyetemisták, akik a Gyurcsány-csomag és a tandíj ellen tüntettek, ők sokkal racionálisabb - bár megítélésem szerint téves - érvekkel támasztották alá véleményüket.
A jövővel kapcsolatban homályos elképzelésekkel találkoztam, volt, aki a "nemzeti kormány" létrehozásában bízott, akármit jelentsen is ez, míg mások a jobboldalnak adnának esélyt a kormányzásra és az Orbán Viktor által javasolt szakértői kormányt is elképzelhetőnek tartanák. Azt senki sem tudta pontosan, hogy meddig lesz a Kossuth téren, de a jelek szerint hosszabb távra terveznek.
Ami mindenképpen pozitívum, hogy a vandalizmus teljesen eltűnt az utcákról, így demokratikus keretek között lehet folytatni a reformokat, illetve lebonyolítani a választásokat október elsején.
Azt mindenképp fontos megjegyezni, hogy nagyon felelőtlen az a politikai kommunikáció, amely azt sugallja a nem túlságosan tájékozott tüntetőknek, hogy a Kossuth tér "kisajátításával" reálisan hozzájárulnak a kormány megbuktatásához. Aki ilyet állít, az nem mond igazat!

Butaságözön Budapesten

Az elmúlt napok feszültsége úgy tűnik, negatív hatással volt egyes közéleti szereplők gondolkodására. Ennek tudom be, hogy sületlenségek egész sorával lehet találkozni a médiában. Néhányat kiválasztottam ezek közül és megpróbálok rávilagítani az értelmetlenségükre.
Elsőként egy szélsőjobbos provokátorral, Toroczkai Lászlóval foglalkozom, akit egyesek szerint már régen gyanúsítottként kellett volna kihallgatni a tévészékház ostroma miatt. Azt találta mondani, hogy senki ne fizessen adót (sőt, BKV-jegyet se vegyenek), ha a kormány nem mond le. Hasonlóan nyilatkozott Császár Antal fideszes képviselő (a Vállalkozók Pártja elnöke) is. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezekkel a felhívásokkal vajon bűncselekményt követnek-e el. Mindenesetre a szerző azt javasolja mindenkinek, hogy tartsa tiszteletben a szabályokat, ugyanis sem Toroczkai, sem Császár nem fogja mások helyett kifizetni a büntetést.
Orbán Viktor sajnos olyan helyzetbe jutott, hogy gyakorlatilag minden megszólalásában találni logikailag értelmezhetetlen gondolatokat. Sokan ismétlik a szavait, így például mind többen nevezik illegitimnek a kormányt. Ez az utóbbi napok egyik legkomolyabb tévedése. A kormány legitimitása abból adódik, hogy a szabályosan megrendezett választásokat megnyerték, így többségbe kerültek a parlamentben. Aki mást mond, az nem mond igazat. Se reggel, se éjjel, se este.
Szintén az egykori miniszterelnök nyilatkozott úgy, hogy az október elsejei önkormányzati választás egyben népszavazás a kormány politikájáról. Ez az állítás nem igaz, kizárólag arról döntünk jövő vasárnap, ki lesz a polgármester, önkormányzati és megyei képviselő. Nagyon sok ember van, aki nem ismeri a politikai rendszert, így ők hajlamosabbak elhinni ezeket a fals, félrevezető állításokat.
Orbán könnyű helyzetben van, mert egészen könnyedén kerül majd ki győztesként a választásból. Ennek oka, hogy 4 éve tönkreverték őket az akkor a 100 napos program miatt népszerűségük csúcsán lévő szocialisták.
A "korlátozott felhatalmazású szakértői kormány" kinevezésének gondolatát már több ellenzéki képviselőtől lehetett hallani, akik közül én elsődlegesen Navracsics Tibort sajnálom, hiszen ő egy értelmes politológus és politikus, akinek kínos lehet, hogy főnöke nevetséges ötleteit kell szajkóznia. A korlátozott felhatalmazás teljes nonszensz, ráadásul szükségtelen, hiszen pillanatnyilag van egy teljes felhatalmazású kormánya az országnak.
Ami azonban a legszomorúbb, hogy a Fidesz elnöke a Gyurcsány-csomag visszavonását követeli, aminek megjelenése miatt kezdett erősödni a nemzetközi pénzügyi befektetők kormányba vetett bizalma. Ráadásul Orbán 3 pontból álló intézkedési terve továbbra is hatástalan látszatintézkedéseket tartalmaz, melyekkel felelős politikus nem lépne a nyilvánosság elé. Politikai, jogi és pénzügyi felelősségre vonás? Jó ötlet, de ettől még nem csökken az államadósság. Olyan reformok bevezetése, melyeket az egész társadalommal átbeszéltek? Ez volna a tökéletes módja annak, hogy minden reformot megakadályozzanak, hiszen az emberek a jelek szerint még mindig nem hajlandók elfogadni, hogy a saját boldogulásukért nekik kell a legtöbbet tenniük és nem az államtól kell várni a megoldást minden egyes problémára.
A napok óta nagy tömegben (és a Kossuth téren teljesen legálisan) tüntetőkről feltételezem, hogy a jobboldali pártokat támogatják. Ha így tettek már áprilisban is, akkor az volna a kérdésem minden demonstráló felé, hogy mivel ők már korábban is "átláttak a szitán", biztos, hogy nekik kellene felháborodniuk? Nem inkább azoknak, akik elhitték a szocialisták ígéreteit és ezért szavaztak rájuk?
A mai nap során ellátogattam a Kossuth térre, ahol kollégámmal interjút készítettünk néhány tüntetővel. Elöljáróban annyit, hogy beigazolódni látszik a már említett sejtés, vagyis az öngondoskodás és az egyéni felelősségvállalás továbbra sincs ínyére sokaknak. Ők nem azért tüntetnek elsősorban, mert a kormányfő beismerte a hazudozást, hanem mert nem akarnak megszorítást, valamint magasabb életszínvonalat követelnek, méghozzá az államtól.
További részletek a dzsembori-jellegű tüntetésről a HavasPress következő cikkében!

Huligánok, felelősök

Előző bejegyzésem címében idézőjelben szerepelt a forradalom szó. Ha ez esetleg nem lett volna egyértelmű: a hétfő éjszaka történteknek az égvilágon semmi közük sincs '56-hoz, ez nem volt más, mint bűnözők vandalizmusa. A hírek szerint fradisták és újpestiek vállvetve harcoltak a rendőrök ellen és tény, ahogy ezt már a legutóbbi postban is jeleztük, érezhető volt a helyszínen, hogy itt a futballhuligánok "kiszabadultak" a stadionokból és kedvük volt egy kis ütközethez. A debreceni tüntetés felvételei alapján is jól látható és hallható volt, hogy a helyi ultrák vitték a prímet és bár kisebb mértékben, azért ott is voltak rongálások.
A rendőrségtől azt várom el, hogy a lehető legtöbb randalírozót kapják el, tartóztassák le és ítéljék el igen hosszú időre. Vélhetően nem csak saját nevemben mondom, hogy az ilyen vandáloknak rács mögött van a helyük.
Jellemző a csőcselékre, hogy miközben a "lopós" kormányfő ellen tüntettek, a tévészékházban első útjuk a büfébe vezetett, ahol kifosztották a pénztárat, majd hazavittek mindent, ami mozdítható volt (lásd még az ásványvíztolvajt az Este című műsorban).
A vasárnap nyilvánosságra került beszéd után Gyurcsány Ferenc erkölcsi felelősségét firtattam és a lemondását szorgalmaztam, azonban a történtek következtében némileg változott az álláspontom. Bár a hazugság és annak beismerése továbbra is elítélendő, de a májusi beszéd egészének meghallgatása és a reakciók fényében úgy látom, a legkevésbé rossz megoldás a miniszterelnök maradása volna. Először is, a frakciója előtt tartott beszéd zömével egyetértek, hiszen a maga - egyébként elutasítandó - stílusában a reformok szükségességéről beszélt hosszasan. Másrészt a pénzügyi világ számára Gyurcsány neve jelent garanciát az államháztartás rendbetételére, bármilyen furcsán hangozzék is ez a hangfelvételt követően. A fő indokom az, hogy nem szabad engedni annak a szűk, primitív csoportnak, amelyik bűncselekmények sorozatával próbálja elérni célját. A tüntetőket hergelik a szélsőjobboldali erők (Jobbik, MIÉP, Hatvannégy Vármegye) és kétértelmű nyilatkozatok sorozatát hallhattuk a Fidesztől is. Orbán Viktor képtelen felelős államférfiként viselkedni, ezt jól mutatja, hogy nem mondta le a 23-ára tervezett gyűlésüket. Ugyanő minden felelősséget a kormányfőre hárított és azt mondta, hogy "az emberek nem hajlandók egy beteges hazudozó dilettáns csomagját elfogadni". Ilyen körülmények között talán nem kéne olajat önteni a tűzre, pláne nem egy olyan embernek, aki leginkább a nagyotmondásról híres, no meg arról, hogy a gazdasághoz egyáltalán nem ért, mondhatni, dilettáns. A mai napig szajkózott gazdasági programjáról pedig minden makroszakember pontosan tudja, hogy egy populista blöff, vagyis az idézett mondatot akár rá is vonatkoztathatjuk.
Amit Wittner Mária művelt, az csak azok számára meglepő, akik nem ismerik korábbi "munkásságát". Sokat elmond egy magát mértékadónak tartó pártról, ha őt országos listájának ötödik helyére teszi.
Petrétei József rendészeti miniszter viselkedéséről is érdemes említést tenni, hiszen ő - és ez kevesekről mondható el - úgy viselkedett, mint egy civilizált európai politikus. Felajánlotta lemondását, felvállalva ezzel a politikai felelősséget. Nem sok, de ez is valami...
Miután kedd este folytatódtak az összecsapások, ezúttal a rendőrség sokkal hatékonyabb fellépésével, lassan ideje volna az elsöprő többségnek valamilyen jelzést adnia arról, hogy nincs ínyére a főváros számos pontján rongáló, gyújtogató csürhe ámokfutása.
Az eseményeket látva sajnos úgy tűnik, még korántsincs vége...

Helyszíni jelentés a "forradalomról"

Ahogy arra vasárnap délután is számítani lehetett, a kormányfő májusi beszéde komoly viharokat kavart. No nem a pénz- és tőkepiacokon, ahol teljes nyugalommal reagáltak az őszinte monológra a hazudozásról. Ami azonban a Szabadság téren történt, az messzemenően túllép a demokratikus jogállam keretein. A HavasPress tudósítója a helyszínen járt, hogy minél pontosabb képet kaphassanak az Olvasók a történésekről.

Körülbelül 150 fő tűnt a "kemény magnak", amely kb. 5 percenként megostromolta az épületet, felgyújtotta az autókat és heccelte a többezer fős nyugodtabb tömeget, amely átvette a szlogeneket és együtt skandálták, hogy "ötvenhat", "ÁVH" és "elbuktok". Meg persze "Gyurcsány, takarodj!". Jóval kisebb intenzitással, de több alkalommal is hallani lehetett, hogy "mocskos zsidók".
A tudósító szeme láttára előbb lebontották a tér közepén lévő szovjet emlékművet körülvevő kordont, majd felmásztak rá, és elkezdték szétverni a szobrot. Többen ezt 1956-hoz és a Sztálin-szobor ledöntéséhez hasonlították.
A tüntetők célja, hogy beolvashassák petíciójukat. Nagyon sok fiatalt lehetett látni, sokuk nyilvánvalóan 18 év alatti, tehát őket talán még nem verte át oly' sokszor Gyurcsány Ferenc. Sok rigmust lehetett hallani, melyek futballmérkőzések szokásos kellékei.
Mikor a vízágyú megérkezett, a szerző már ezt a cikket írta, így csak a televízión keresztül látom a további történéseket.
Függetlenül a legutóbbi bejegyzésemtől, ahol a kormányfő erkölcsi felelősségét is felvetettem, amit az este folyamán látni lehetett, az nem más, mint bűncselekmények sorozata, a kődobálástól a szoborrongáláson át egészen az autók felgyújtásáig. Egy olyan szűk szélsőjobboldali söpredék hajtotta végre ezeket a cselekményeket, amely csak az ürügyet kereste a fellépésre, hogy "meg lehessen indulni a kormány ellen". A környéken Árpád-sávos zászlók, az autókon Nagy-Magyarországot ábrázoló matricák.
Legyünk nagyon egyértelműek: ha valakik törvénytelen tetteket hajtanak végre, erőszakosan demonstrálnak, akkor a rendőrségnek igenis rendet kell teremtenie. És a tetteseket le kell tartóztatni. A politikai felelősség kérdését csak a későbbiekben lehet és kell felvetni, akár Gyurcsány, akár Wittner Mária vagy mások esetén.
A végére egy, a közállapotokat jól jellemző kép: néhány öltönyös, elegáns fiatal elsétál az épp rombolás alatt lévő szovjet hősi emlékmű mellett, mire az egyik lány megjegyzi: azért odamehetnénk leköpni...

HavasPress újratöltve: Gyurcsánynak mennie kell?

Több hónappal ezelőtt, közel kétezer kilométer távolságból töltöttem fel az utolsó bejegyzésem. Akkor úgy éreztem, hogy az olvasottság jelentős csökkenése és egyéb okok miatt szükségtelen folytatnom a történések kommentálását. Azonban az utóbbi időben több olyan jelzés is érkezett, hogy mégis van fogadókészség a cikkek iránt, ráadásul a külső késztetés mellett egyfajta belső nyomás is kialakult, hiszen a mostani helyzetben nagyon sok olyan történés van, melyek megértése komoly nehézségeket okozhat azoknak, akiknek kevesebb kedvük és idejük van a hírek elemzésére. Így mától ismételten friss tartalommal jelentkezik a HavasPress Online!
Az első kommentálandó esemény nagyon aktuális és vélhetően tematizálni fogja a következő időszakban a hazai közéletet. Ez pedig nem más, mint Gyurcsány Ferenc beszéde a szocialista frakció előtt május végén, mely hangfelvétel a napokban került elő. A hangfelvétel szerint a miniszterelnök elmondta, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet", valamint hogy a 2002 és 2006 közötti időszakból semmire nem lehetnek büszkék és éppen ezért a hazudozás célja a hatalmon maradás volt.
Nagyon súlyos szavak, Gyurcsány utóbb úgy kommentálta, hogy a politikai elit egészéről beszélt és ezekkel a (néhol nem szalonképes) kifejezésekkel próbálta rávenni az MSZP-frakció tagjait a kemény intézkedések elfogadására. Ez utóbbi állítás a felvétel szerint helytálló, valóban úgy tűnt, hogy a frakciótagok meggyőzése volt a cél, csakhogy.
Több sebből vérző védekezés, hogy minden politikusról beszélt és ezzel próbálja némileg levenni a felelősség egy részét a saját válláról. Az ellenzék ugyanis minden gond nélkül hazudhat, legfeljebb a választók később megbüntetik ezért. Eközben a kormányzat arra kapott mandátumot, hogy számos fontos kérdésben döntsön és erről kötelessége tájékoztatni a lakosságot is (emlékszünk még a kormányülések hangfelvételeinek kérdésére, ugye?). A kormányerőnek minden esetben jelentős információs többlete van a társadalom minden más tagjával szemben (például a költségvetés állapotáról), amelyet szinte lehetetlen ellenőrizni. Egy demokráciában ezért a kormány köteles közölni minden lényeges információt a választókkal. Csak egy példa: a svéd miniszterelnök hivatali levelezése is nyilvánosan hozzáférhető.
Az ügy másik következménye még problémásabb: ezentúl ki hiszi el, hogy a kormány igazat mond? Milyen alapon áll majd ki sajtótájékoztatót tartani egy MSZP-s arról, hogy a Fidesz éppen milyen lehetetlen ötlettel állt elő? Még folytathatnánk a sort, a lényeg ugyanaz: a kormány mostanában kezdte visszaszerezni hitelességét számos, helyes irányba mutató lépéssel, ezt most egycsapásra elbukta a kormányfő.
Mit lehet ilyenkor tenni? A címben feltett kérdésre nehéz elsőre választ adni, hiszen a szerző az egyik legtehetségesebb mai politikusnak tartja a miniszterelnököt. A jobboldali publicisták gyakran kettős mércével vádolják a baloldali-liberális sajtót. Nézzük meg akkor fordított helyzetben is a történteket: ha Orbán Viktor kijelentette volna, hogy kormányzásuk utolsó két évét végighazudták, a másnapi lapokban a mértékadó publicisták azonnal lemondásra szólították volna fel.
Így tehát a válasz az, hogy igen, Gyurcsány Ferencnek fel kellene ajánlania lemondását. Nem azért, mert hazudott (a közvélekedés szerint minden politikus azt teszi), hanem mert ezt nyilvánosan vállalta. Ezzel pedig elszállt a hitelessége, amely egy kormányfő esetében talán a legfontosabb.
Hogy egy kicsit segítsek a miniszterelnökön, néhány intézkedés, amiért nem kell szégyenkezni: sorkatonaság eltörlése, lakáshitel-támogatások megváltoztatása, a Postabank és a Budapest Airport privatizációja, külpolitikai kapcsolatok fejlesztése (Oroszország, USA, szomszédos államok). Nem sok, de ennyiben kiegészíteném Gyurcsány beszédét.
Érdekes lesz megfigyelni az MSZP, a Fidesz és különösen az SZDSZ reakcióit. Utóbbit azért, mert a helyzet véleményem szerint hasonló Medgyessy Péter ügynökügyéhez, ahol nem volt elég határozott a liberális párt.
Folytatjuk...

Az út vége...

Január 24-én elhagytam Budapestet, hogy közel 4 hónapon át Belgiumban folytassam tanulmányaimat. Ami még ennél is fontosabb célkitűzés volt, hogy új emberekkel találkozzam és olyan helyekre látogassak el, melyeken eddig nem jártam. Nem sokkal e bejegyzés megírása után elindulok Magyarországra, és bár egy rövid időre a későbbiekben még visszatérek, lényegében az út végére értem.
Ilyenkor rövid számvetést illik készíteni, amelyet most megteszek. Kintlétem alatt bejártam 5 országot (Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Franciaország, ezekhez csatlakozik júniusban Németország), és számtalan várost. A teljesség igényével: Louvain-la-Neuve, Leuven (3-szor), Brüsszel (8-szor), Bruges, Gent, Antwerpen, Amszterdam, Luxembourg, Madrid, Barcelona, Rotterdam, Hága, Knokke és Lille.
Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, európaiakkal, észak- és dél-amerikaiakkal, valamint ázsiaiakkal, nagyon sok érdekes kulturális különlegességet tudtam meg, beleértve az ételspecialitásokat is.
És amit mindenképpen meg kell említeni: elindítottam egy blogot, melyen ez a cikk is olvasható. Számos bejegyzés, hírmagyarázat, útleírás, politikai elemzés szerepelt ezeken a hasábokon, remélhetőleg az Olvasók nagy örömére.
Most visszatérés következik a hétköznapi kerékvágásba, egy élménydús, hihetetlenül érdekfeszítő időszakkal a hátam mögött. Minden egyetemistának csak ajánlani tudom, hogy pályázzon meg külföldi ösztöndíjakat, hiszen olyan élményekben lehet része, melyekhez otthon valószínűleg nem jutna hozzá! Persze, hozzá kell tenni, hogy egy külföldi szemeszter viszonylag költséges dolog, de a diploma megszerzését követően nem nagyon van esély 4 hónapos kvázi-nyaralásra. Ez ugyanis főleg szórakozás, és a tanulás valamelyest háttérbe szorul mögötte, persze bizonyos mennyiségű munkára szükség van.
Bár nem volt deklarált célom, úgy érzem, a magyar országimázst és Budapest reputációját némileg sikerült növelnem, annyiban mindenképpen, hogy saját magamban mindenképpen felértékelődött a város, ahol élek. Ez nem honvágyat jelent (alig éreztem ilyet), hanem azt, hogy az otthon természetesnek vett dolgokat elkezdtem értékén kezelni, például a budapesti tömegközlekedés vagy akár az oktatás színvonala.

Budapest és más

Valószínűleg minden nap találni egy sor érdekes, különös, furcsa hírt, most az elmúlt néhány nap terméséből válogatok.

Kezdjük az iWiW-vel, melyre rájár a rúd, mióta a T-Online megvásárolta a céget. A közösségi portál a tulajdonosváltás után először a problémás adatvédelmi eljárások miatt került be a hírekbe, majd legutóbb a Nemzetbiztonsági Hivatal adott hangot aggályainak, mondván, a politikusok és egyéb állami vezetők kapcsolati hálója biztonsági kockázatot jelent az országra nézve. Miután ez nem szakterületem, így fogadjuk el a szakértők figyelmeztetését. A történet legfőbb nyertese Demszky Gábor, aki az alábbi nyilatkozatot tette:

ha a technika 25 éve is nyújtott volna már ilyen lehetőséget, nem lett volna kommunizmus.

Érdekes gondolat, és a főpolgármester kiváló kommunikációs csapatát dícséri, hogy egy tőle teljesen független hír kapcsán is kezdeményező szerepet tölt be a médiában. Pénteken is bekerült a hírekbe Budapest vezetője, hiszen a körúti villamosmegállók egy részét átépítették, ezt egy sajtótájékoztatóval nyomatékosították. Aztán hamarosan jönnek az új villamosok (azok miatt kellett megmagasítani a megállókat), és persze javában zajlanak a felújítások, melyek most nyilván sok bosszúságot okoznak, azonban szeptemberre (vagyis az önkormányzati választásokra) már csak a jó minőségű utak látványa lesz az emberekben.
Azt is mondhatnám: minden leendő politikai és egyéb marketingesnek ajánlom figyelmébe a Demszky-kampányt, mert ugyan csak nemrég kezdődött el igazán (bár bizonyos szempontból már 2 éve tart), jól látható, hogy igen átgondolt stratégiát követ.
Ha már Budapest átalakítása: egyre közeledik a Moszkva tér átépítése és ezzel kapcsolatban egy civil kezdeményezésre lettem figyelmes. Valószínűleg minden budai, budapesti fiatal számára emblematikus találkozási pont a "Moszkva tér, óra alatt". Az alábbi honlap készítői azt szeretnék elérni, hogy az új Moszkva téren is megmaradjon a régi óra (netán Óra?), hogy egyfajta emlékként és persze továbbra is a legfontosabb budai találkozási helyként éljen tovább. Nos, a HavasPress csatlakozik a mozgalomhoz!
Nemsokára visszatérünk a fővárosba, de csak egy rövid horvátországi kitérő után. A téma nem is lehet más, mint a Vir szigetén zajló házlebontások. A távolból nehéz megítélni a pontos szituációt, így prejudikálás helyett inkább csak általánosságban kell megemlíteni, hogy a magyarokra nem minden esetben jellemző a jogszabályok tökéletes betartása, és minden bizonnyal előkelőbb helyet érnénk el az olimpiai éremtáblázaton, ha a kiskapukeresés is szerepelne a játékok műsorán... A horvát tengerparton történtekről az jut az ember eszébe, hogy sokan hágják át a szabályokat itt-ott, mondván majd csak elintézem valahogy, legyen szó parkolócéduláról, költségvetési elszámolásról, vagy éppen illegális építkezésekről. Ez utóbbiak közül hirtelenjében a Citadella Garden, a pesti rakparton felhúzott pluszemelet és a Turul-szobor ugrik be. A varázsszó: fennmaradási engedély. Igaz, nem volt engedélyünk rá, de azért megépítjük, majd kérelmet nyújtunk be, jön egy kis bírság, oszt' jónapot!
Így aztán persze nagy a tiltakozás, ha el akarnak bontani olyan házakat, melyek adásvételi szerződésében benne volt, hogy engedély nélkül épültek. Nyilván összetettebb a kérdés, eddig mindenesetre az látszik, hogy a tulajdonosok jelentős kockázatot vállaltak, és most vállalniuk kell a következményeket. Remélhetőleg hamarosan a jogerősen bontásra ítélt Turul-szobor is elkerül jelenlegi helyéről, és utána bárhol felállíthatják, ahol erre engedélyt szereznek.
Az egyik horvát háztulajdonos sajátosan tiltakozik a bontás ellen: robbantással fenyegetőzik és sárga csillagot ragasztott magára. Ez egy elég látványos formája az ellenkezésnek, hamarosan meglátjuk, milyen eredményre vezet, azonban egy elég friss és meglehetősen szomorú hír kapcsolható hozzá.
Iránban elfogadtak egy törvényt, miszerint a vallási kisebbségek tagjainak megkülönböztető színű szalagot kell magukon viselniük. A keresztényeknek piros, a Zoroaszter-hívőknek kék, míg az Iránban élő hozzávetőleg 25000 zsidónak sárga színt kell magán viselnie. A törvény elvileg akár jövő év elejétől hatályba léphet.
Ezt a hírt nehéz kommentálni, én inkább kérdéseket tennék fel: meddig hagyja még a világ, hogy Ahmadinedzsád iráni elnök folytassa ámokfutását? Milyen jelzés kell még annak bizonyítására, hogy az elnök nem sokban különbözik a náciktól? Tényleg meg akarja várni a nemzetközi közösség, hogy elkészüljenek az atombombával?
Várom a válaszokat, ezúttal az Olvasók mellett közvetve a legnagyobb hatalmak vezetőitől is!

BL-döntő, vízum és polgármesterjelöltek

Kinek drukkol egy debreceni, ha a Fradi játszik egy külföldi csapattal? És az MTK-s, ha az Újpest szerepel a nemzetközi kupában? A magyar futballt kevésbé ismerők illúzióit nem rombolnám le, így a fenti kérdésekre nem válaszolok, azonban érdekes élményben volt részem szerda este, mikor a Bajnokok Ligája döntőjét rendezték. Körülbelül 200 ember társaságában tekintettem meg a találkozót és a legfurcsább jelenet az volt, mikor valaki spanyol zászlót lengetve egy széken ugrált örömében - mikor az Arsenal megszerezte a vezetést.
Utóbb az illetőről megtudtam, hogy Katalónia kapcsán igen keményen szokott fogalmazni ("WC-papír helyett a katalán alkotmányt fogom használni"), valamint hogy az Aznar-féle Néppárt ifjúsági szervezetének egyik regionális elnöke. Ezzel a történettel azt próbáltam jelezni, hogy nem kizárólag a hazai körülmények között vannak rendkívül erős ellentétek a szurkolók között, és ha valaki madridi, akkor szinte bizonyosan utálja az FC Barcelonát és viszont.
Az is jól látható, hogy a katalánok számára a barcelonai futballcsapat sokkal több egyszerű hétvégi szórakozásnál: a népük legfőbb megjelenítője. Így aztán számukra egy Real Madriddal vívott meccs egyet jelent a hatalom, a spanyolok és az elnyomás elleni harccal. Nem kell messzire menni hasonló példáért: a csíkszeredai jégkorongcsapat hasonlóképpen éli meg a Dinamo Bukarest elleni párharcokat, ott is sokkal többről van szó.
Bár a szerző nem a katalánoknak szurkolt, minden dícséretet megérdemel az FC Barcelona, amely az idei szezonban kétségtelenül a legjobb csapat volt a kontinensen.
A következő hír minket némileg jobban érint: Magyarország vízummentességet kap az Egyesült Államoktól. Sok magyarnak okozott problémát, hogy milyen nehéz volt amerikai vízumhoz jutni, ez hamarosan megváltozik, és ennek oka hazánk részvétele az iraki és afganisztáni hadműveletekben. Sokan ellenezték és ellenzik a magyar katonák kiküldését, valószínűleg az ő álláspontjukat nem módosítja a most bejelentett könnyítés, de egyelőre örüljünk, hogy megkapjuk az USÁ-ba utazás lehetőségét. Miután hosszú évek óta ez egy fájdalmas pont a magyar-amerikai kapcsolatokban, megítélésem szerint ez a nap híre.
Pedig sok más fontos bejelentés és döntés is született. Ezek egyike, hogy Demszky Gábor eldöntötte: ötödször is elindul az önkormányzati választásokon. Ismerve a friss felméréseket, valamint az idei nyárra vonatkozó fejlesztési terveket, nincs kétségem afelől, hogy meg is fogja azt nyerni, bár ez még valamelyest függ az MSZP viselkedésétől.
A Fidesz háza táján most őrségváltás zajlik a polgármesterek terén, ennek esett áldozatául Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester, akit az Orbán Viktorhoz közel álló új budapesti pártvezetőség nem támogatott az újonnani jelöléshez. Ez előrevetíti, hogy sok érdekességgel találkozhatunk a következő időszakban, kezdve akár a hétvégi Fidesz-kongresszussal.
És a kormányprogram még mindig nem publikus, másként fogalmazva: idén a politikai uborkaszezon jóval rövidebb lesz!

Parlament, MTV, egészségügy és EU

Több érdekessége is volt a mai napnak, ezek közül emelek ki néhányat, melyekről röviden kifejtem a véleményem.
Kezdjük a Parlamenttel, hiszen az új összetételű törvényhozás is ma kezdte meg a munkát, igaz, ez még csak a bemelegítő kör volt, de az első érdekes ütésváltások már megtörténtek. Ami a lényeges elemeket illeti: az Országos Választási Bizottság elnöke jelezte, hogy bár a választási törvény összességében működik, van rajta némi csiszolnivaló. A HavasPress rendszeres Olvasói tudják, hogy különböző eszközökkel próbáltam felhívni a figyelmet a kampánycsend hibáira, így örömmel tölt el, hogy az OVB elnöke is módosítást, esetleg a cikkely eltörlését javasolta. Ugyanő volt, aki április elején elutasította e kérdésben benyújtott kifogásunkat, ha ez utóbbinak bármi hatása volt a ma elmondott beszédre, akkor már megérte. Az némileg furcsa volt, hogy két ellenzéki frakció nem szavazta meg Szigeti Péter és Lamperth Mónika jelentését, politikai marketing szempontjából talán szerencsésebb lett volna az első, ünnepélyesebb hangvételű ülésen konstruktívabbnak lenni, de nyilván más szempontok vezérelték őket.
Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy reformkormány lesz a következő, és erre utal, hogy blogja tegnapi bejegyzésében olyan emberek kormányzati munkába való bevonásáról írt, akik a gazdaságban már sikereket értek el. Ez egyébként akár sikeres elképzelés is lehet, csak nehéz lesz átcsábítani őket a közszférában elérhető alacsonyabb fizetésekkel.
A jelenlegi ügyvezető miniszterelnök, de egyben kormányfőjelölt a reformok kapcsán kiemelte az egészségügyet, ahogy ez az utóbbi időszakban rendre előkerül. Azonban egy friss hír szerint a magyarok 49 százaléka elégedett az egészségügyi ellátással. A GfK felmérése számos közép- és kelet-európai országra kiterjed, melyek közül Ausztriában a legelégedettebbek. A szerzőnek nemrégiben módjában állt meglátogatni egy osztrák kórházat egy viszonylag kisméretű településen. Az ott tapasztalt körülmények alapján teljes mértékig megértem, miért van megelégedve az ellátórendszerrel a megkérdezettek 85 százaléka. Visszatérve a magyarországi helyzetre, az ingyenes szolgáltatások szintjével a lakosság majdnem fele elégedett (48 %), és csak kicsivel többen szeretnének javulást (a sajtóközlemény szerint 53 %, de ez a matematika jelenlegi szabályai szerint nehezen kivitelezhető). És ez miért fontos?
A probléma ott kezdődik, hogy az ellátórendszer teljes átalakítása bizony vélhetően a finanszírozási rendszeren is módosít, és - ismerve a politikai elit reformoktól való félelmét - jelentős visszatartó erő lehet, hogy a mostani rendszer nem vált ki akkora ellenérzéseket a társadalomból, mint amit az értelmiségi réteg éreztet. Vagyis először egy olyan jellegű kommunikációs offenzívára van szükség, amely meggyőzi az embereket a jobb minőségű egészségügy fontosságáról. Az ellenzéknek pedig komoly bázist jelenthet a kényelmetlen, fájdalmas átalakítással szemben, hogy a választók számottevő része nem elégedetlen.
Tegnapi a hír, miszerint a Magyar Televízió tavaly, hosszú évek után először pozitív eredménnyel zárt. Ezért gratuláció jár az elnöknek, aki sok konfliktus árán hajtotta végre a racionalizálást (a szakmai kérdésekben nem kívánok véleményt nyilvánítani, gondolok itt például a Rudi-Friderikusz vitára), azonban a hétfői sajtótájékoztatóján olyan ötletei is voltak, melyek megítélésem szerint nem időszerűek. Az elnök arról beszélt, hogy szívesen reklámmentessé tenné a köztévét, ha nominálértéken megkapnák azt az állami támogatást, amely 1996-ban járt. Ez 36 milliárd forint volt akkor, míg tavaly 16,5 milliárd járt. Ez tényleg hatalmas reálcsökkenés, mégis elhibázott lépésnek tűnik olyankor 20 milliárdot kérni/követelni, mikor a költségvetésben van egy legalább 300, mások szerint inkább 700-800 milliárd forintos lyuk (a teljes deficit legjobb esetben is 1500 milliárd lesz idén). Egyébként bizonyos szempontból logikus az elképzelés, mert a Magyar Televízió folyamatosan bizonyítja, hogy még állami hátszéllel sem képes versenyezni a kereskedelmi tévékkel a nézettségi versenyben. Így tehát több alternatíva is kínálkozik: a radikális terv szerint semmi szükség rá (ajánlom Tóta W. Árpád korábbi cikkeit itt és itt), mások szerint össze kellene vonni az m2-t és a Duna TV-t, a harmadik lehetőség pedig a reklámmentes, magaskultúrát közvetítő közszolgálati televízió volna.
A végére maradt a nap híre, amely a közelből érkezett: az Európai Bizottság szigorú feltételekkel, de jóváhagyta Bulgária és Románia uniós csatlakozásának jövő januári időpontját. Ez még elvileg egy évvel kitolható, de erre vélhetően nem fog sor kerülni. A bolgároknak van több tennivalójuk, elsősorban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc területén.