Tömeg? Közlekedés!

Ma valamiért nem működött a klíma a buszon, erre a sofőr megkérdezett minket, akarjuk-e, hogy félreálljon, és bevárjunk egy másik buszt, ahol elviselhetőbb a hőmérséklet.
Jellemző? A hozzáállás igen, a műszaki hiba nem. Ezt a bejegyzést a helyi közösségi közlekedésnek szentelem, szerintem érdekes, tanulságos.
5 milliós nagyváros, területe másfél Budapestnyi, és van összesen 4 metróvonal. Tisztább, mint otthon, újabbak a szerelvények, de ebben nincsenek jelentősen Budapest előtt. Villamos, troli nincs, úgyhogy marad a busz. Na abból bizony van egy pár: a főbb utakon felváltva közlekednek egy- és kétemeletes buszok.
És akkor mi van? Az izgalmasabb részek most jönnek: jegyek és egyéb különcségek.



Szingapúrban mindenkinek van metrókártyája, enélkül drágább a közlekedés. Bármelyik közlekedési eszközre szálljon is fel az ember, az út elején és végén le kell húzni a kártyát. A metrómegállókban ez sima ügy: a kapuk csak a kártyával működnek, ahogy azt Budapesten már évek óta szajkózzák. A buszokon pedig csak elől lehet felszállni, ahol a sofőr nézi, hogy mindenkinél csipog a gép. Leszállni bárhol lehet, lényeg, hogy lehúzd a kártyát. Innentől pedig távolságarányos a díjazás. Nincs bérlet, csak ez az automatáknál feltölthető kártya. Szerintem ez a legkorrektebb díjazási rendszer. Nem meglepő, hogy lehet irigykedni/szitkozódni az árakon: egy 10-12 perces buszút kb. 125 Ft, míg a reptérre (egy óra metróval) úgy 300 Ft-ért jut ki az ember. Persze ahol nincs bliccelés, ott könnyebben megy a dolog!
Persze vadhajtások itt is vannak. Példának okáért nem szabad enni-inni a metrón, különben iszonyatosan megbüntetnek. Továbbá a népnevelésre is nagyon odafigyelnek, egy népszerű helyi lánytrió, a Dim Sum Dollies kampánya fut a járműveken (fülbemászó dallamokkal köszöntve az érkező szerelvényeket), miszerint engedjük el a leszállókat, adjuk át a helyet az azt igénylőknek, illetve ne álldogáljunk az ajtó előtt. De a társadalmi célú programokról majd máskor beszélünk!

"The train is coming"