Fürdik a lelkem

2 szingapúri singlishül beszélget:
- Kéne valami turistacsalogatót építenünk...
- Van óriáskereketek, mesterséges szigetetek? És fedett sípályátok, vidámparkotok, netán éjszakai szafaritok?
- Ezek már mind vannak, valami új kéne.
- Hát, akkor valami hatalmas dolgot kéne egy magasház tetejére rakni!

Szerintem így született a Marina Bay Sands, minden újdonsült szingapúri fénykép dísze. Három torony, háromszor ötvenhét emelet, és a tetején egy hajóval.

Ami egy szingapúri blogról nem hiányozhat...

Megoszlanak a vélemények, jelen sorok szerzője szerint nem túl szép az épület, de akárhogy is, tiszteletet parancsoló. Ahogy belép az ember az épületbe, különösen.
2500 szobás szálloda (csak a viszonyítás kedvéért: a budapesti Gresham-palota 179 szobás...), hatalmas kaszinó (1600 félkarú rabló, 500 kártyaasztal), méretes bevásárlóközpont, múzeum, színház, szórakozóhelyek, no meg jó sok étterem. Ez utóbbiaknál álljunk meg egy szóra: számos sztárséf nyitott éttermet ebben a szállodában, közülük én egyedül Wolfgang Puckról hallottam, aki néha önmagát játszotta egy tévésorozatban (ha csak én néztem volna: Las Vegas).
És mindezeken túl van egy hatalmas hajó a ház tetején, ami egyszerre medence és kilátó. Medence a gazdagoknak, akik meg tudnak fizetni egy szobát a hotelben, és kilátó nekünk, átlagembereknek.

Akiknek bejött az élet

20 dollár (~3000 Ft) és 25 másodperc elteltével a tetőn vagyunk, ahol lehet fotózni a kilátást, az innen szerénynek látszó óriáskereket a szomszédban, no meg a fürdőző vendégeket. Apropó, nem valószínű, hogy a lakosztályok lakói is így, vakuk kereszttüzében úszkálnak, biztos van a tetőnek olyan szeglete, ahová a mezei látogató nem jut be.
Kötelező program, de kár kihagyni, ilyet ritkán lát az ember. Akinek a látvány nem elég, annak szűk 50 ezer Ft-ért jobbat is tudunk ajánlani...

Akitől a szomszéd elvette a kilátást