Keserű a narancs

Nem tudom megállni, hogy ne foglalkozzak a magánnyugdíj-pénztárak ügyével. Ezúttal más tollával ékeskedem, egy Fidesz-szavazó barátom által a kerületi képviselőjének írt e-mailjét közlöm. Hamarosan pedig összegyűjtöm az érveket, hogy miért érdemes elkerülni az állami rendszerbe való átlépést.


Tisztelt Képviselő úr!

Mint az Ön egyéni választókerületében élő, és szavazatával a Fidesz-KDNP pártszövetséget 8 éve következetesen támogató választópolgár arra szeretném kérni Önt, hogy szavazzon T/1817. számú a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat elfogadása ellen.

Érveim, egészen röviden:

1. A törvényjavaslat ellehetetleníti a magánnyugdíjpénztárak működését, amelyek pedig hosszú távon hozzájárulhattak volna az öngondoskodás kultúrájának az elterjesztéséhez, és csökkenthették volna az állam túlburjánzó szerepvállalását. Gondoljon csak arra, hogy 2002-ben a Fidesz éppen az MSZP által a nyugdíjasoknak tett felelőtlen ígéretek miatt vesztette el az országgyűlési választásokat - ha már akkor is magánnyugdíjpénztári rendszerben lett volna a nyugdíjasok többsége, erre egyszerűen nem kerülhetett volna sor.

2. Méltánytalan és megalázó, hogy a nemzetgazdasági miniszter azzal fenyeget engem, hogy kizárom magam a nemzeti szolidaritás közösségéből, ha meg akarom tartani a magánnyugdíjpénztári számlámat - az elmúlt években adó- és járulékforintok százezreivel járultam hozzá a nemzeti szolidaritáshoz, és döntésemtől függetlenül ezt fogom tenni a jövőben is.

3. Mivel a következő hónapokban külföldön és ráadásul egy olyan városban tartózkodom, ahonnan a legközelebbi magyar külképviselet kb. 12 óra autóútra van, a törvényjavaslat szövege szerint két napomat utazással kellene töltenem, hogy rendelkezhessek a magánnyugdíjpénztéri számlám megtartásáról. Ez a rendelkezés szintén méltánytalan és aránytalan.

4. Közkeletű bölcsesség, hogy sem egyéni, sem közösségi szinten nem célszerű felélni a megtakarításainkat - a kormány pedig éppen ezt tervezi tenni az állampolgároktól elsarcolt milliárdokkal. Ennek a következményeit persze majd évekkel és évtizedekkel később az egész országnak viselnie kell.

Képviselő úr, bízom benne, hogy a törvényjavaslatról folytatott szavazás pillanatában nem a frakciófegyelem, hanem a szavazópolgárok és a jövő iránt viselt felelősség fogja vezetni a kezét.

Köszönöm a figyelmét.