Lopnak, csalnak, hazudnak – Hétvége Bangkokban (1. rész)

Alaptétel, hogy a turistákat mindenhol megpróbálják átverni. Prága, Budapest, vagy éppen az olasz városok – bármerre járjon az ember, ez mindig benne van a pakliban. Bangkok azonban más: 2 intenzív napot töltöttünk Thaiföld fővárosában, és gyakorlatilag megállás nélkül azon kaptuk magunkat, hogy meg akarnak minket károsítani.

Mivel nem elszigetelt esetekről van szó, ezért ezt a bejegyzést az átveréseknek szentelem, minden egyéb történés a második részben. Az okos emberek figyeljenek, itt most mások kárán lehet tanulni: kézikönyv Bangkok túléléséhez a kattintás után! 

A kalandok a reptéri taxival kezdődtek. A pultnál fix díjat, 450 bahtot (kb. 3.000 Ft) kérnek a szállodáig. Beülünk az autóba, volt kollégánktól tudjuk, hogy jobban járunk, ha megy a taxióra. Kiharcoljuk, hogy bekapcsolja, így végül 370-be kerül az utunk. Aztán megáll egy hotelnél, mi már szállunk ki, mikor a portás szól, hogy rossz helyre jöttünk. A sofőr 500 m-rel hamarabb akart minket kirakni. Sajnos ezt később egy másik taxival is eljátszottuk, negyedórás séta lett a következmény.

No de ez csak a bemelegítés volt, nem sokra rá jött a nagy thai színmű. A királyi palotában kezdtük volna a városnézést, de az sajnos egy ünnep miatt le volt zárva délutánig a turisták számára – legalábbis egy őrnek látszó személy ezt állította. Sebaj, rögvest ott termett egy idegenvezető, aki jobbat ajánlott: üljünk tuk-tukra (ez gyakorlatilag motoros riksa), nézzünk meg egy Buddha-szobrot, majd a fekvő Buddhát, végül visszajöhetünk ide. Útközben még beugorhatunk egy helyi piacra. És ha a kék inges tuk-tuk-sofőrt (nyelvészek, segítsetek: ezt hogy kell írni?) fogjuk ki, akkor járunk a legjobban, mert ők állami alkalmazottak, ezért fejenként 10 baht, azaz 70 Ft lesz a túra. Az év üzlete, ugye?

Óvakodj a törpéktől - az átverések epicentruma, a tuk-tuk

Micsoda véletlen, hirtelen ott termett két kék inges sofőr, így már úton is voltunk. Az első állomást hamar kipipáltuk: egy 20 méteres aranyozott Buddha-szobrot, és néhány imádkozó szerzetest láttunk, majd robogtunk tovább. A sofőr jelezte, hogy most egy üzletbe megyünk, mert ő ott kap benzinutalványt, ezért ily' olcsó az utunk. Gyenge színvonalú kerámiaüzlet, uszkve 1 perc után kifordultunk. Ekkor azonban fekvő Buddha helyett egy szabó következett. Innen is hamar távoztunk, ekkor mondta a sofőr, hogy még 2 bolt következik. Dühöngtünk, de jobb híján továbbmentünk. A harmadik állomás egészen különleges. Ismét szabóság, James Fashion a neve, és ahogy belépünk, rögtön székkel kínálnak, illetve kezünkbe nyomnak egy National Geographic-kiadványt, "10 best of everything" címmel. Ebben a legjobb szabóságok között a James Fashion az első helyezett! Meglepően hitelesnek tűnik, Ermenegildo Zegna került a második helyre, de persze kissé gyanús, hogy ez az oldal mintha utólag lett volna beragasztva…Tranzakcióra itt sem került sor, irány tovább az átverési kör utolsó állomására, itt azonban jelen sorok szerzője úgy gondolta, eljött a visszavágás ideje!

Bizonyíték, nem ígéret - legalábbis annak tűnik...

Egy ékszer- és ajándékboltba vezetett az út, ahol gyenge minőségű termékeket árultak igen drágán. Volt néhány pénztárca, ahol az eladónő (aki egyébiránt elég idegesítő módon centiméterekkel a nézelődő mögött halad) az elefántalakú díszítésre mutatva jelezte, hogy valódi elefántbőr. Első reakcióként jeleztem, hogy ez nem egy olyan attribútum, ami engem vásárlásra ösztökél (épp ellenkezőleg!), majd hamar ellentámadásba lendültem. A barátaimnak éppen ékszereket mutogattak, mikor én felháborodva, sebesen közelítve feléjük kiabáltam, angolul: ezek elefántgyilkosok, itt ne vásároljunk!

Azon nyomban elindultunk, nem kis káoszt okozva az üzletben: minden eladó ott termett, a boltvezető próbálta menteni a menthetőt, de hiába, egy potenciális üzletet a hazugságukkal (nyilvánvalóan műbőr volt a pénztárca) veszítettek el. Nehéz sajnálni őket, naponta sok tucat turistát vernek át a módszereikkel.

Végül a királyi palota előtt a tuk-tuk sofőröknek sem fizettük ki a pénzt, a városban töltött két napunkból vettek el úgy 1 órát. Az már csak ráadás volt, hogy a piacon, az étteremben, és a taxisok is lépten-nyomon kísérleteztek a turisták átverésével. Bangkokban ez alighanem nélkülözhetetlen, vannak blogok, melyek ezeket az átveréseket gyűjtik csokorba. Jótanács jövőbeni turistáknak: szkeptikusnak lenni, előre felmérni a helyzetet, és minden szituációban több árajánlatot kérni!

De persze Bangkok ennél jóval többet kínál, a következő részben az érem másik oldala következik.