Pusztába kiáltott szó - levél Schmitt Pál köztársasági elnöknek

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

H. A. vagyok, 27 éves, jelenleg külföldön tanuló magyar fiatal. És magánnyugdíj-pénztári tag. Azért fordulok Önhöz, hogy a segítségét kérjem. Kérem, hogy aláírás előtt küldje el előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz a december 13-án elfogadott T/1817. számú törvényjavaslatot a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról.

Úgy érzem, hogy tisztességtelen elbánásban részesülök. Én, és további 3 millió ember, akiknek a Parlament korrekt választás helyett ultimátumot adott. Vagy átadom nekik az elmúlt években gyűjtögetett nyugdíjcélú megtakarításomat, vagy "szerződjek ki" az állami nyugdíjrendszerből, hogy aztán a befizetett járulék ellenére se részesüljek az állami nyugdíjból. Ez a döntés nem rólam, a jövő nyugdíjasáról szól, hanem a pénzem elvételéről. Amit most elvesznek, azt 40 év múlva én kapnám meg, miután minden fillérért megdolgoztam. Ehelyett a jelen költségvetésének hiányát pótolja.

Ön sportoló és sportvezető is volt, én csak egy sportot kedvelő ember vagyok. Emlékszem, hogy MOB-elnökként mindig is kiemelt fontosságot tulajdonított a fair playnek. Én – sok korombeli ismerősömmel egyetemben – úgy érzem, hogy itt nem teljesül a fair play. Sőt, a törvény diszkriminálja azokat, akik nem hajlandóak feláldozni a magántulajdonukat. Azonban én nem vagyok jogász, ezért a fentieket csak vélem, érzem és gondolom, de nem tudom biztosan. Éppen ezért írok Önnek, mert Ön még a kihirdetés előtt ki tudja kérni az Alkotmányt legmélyebben értők véleményét. Az Alkotmánybíróság határozata azután mindenki számára egyértelművé és megnyugtatóvá teszi, hogy csak a demokratikus berendezkedésünkhöz illeszkedő törvény kerül elfogadásra.

Ha Ön normakontroll nélkül aláírja, sokan biztosan meg fogják támadni a javaslatot az Alkotmánybíróságnál. Ez azonban nem változtat a helyzeten, hogy ezek a visszafordíthatatlan változások megindulnak. Választóként azt gondolom, hogy az Ön államfői feladata, hogy csak olyan jogszabályt hirdessen ki, amelynek alkotmányosságáról teljes mértékig meg van győződve. Én a mostani törvény kapcsán erről nem vagyok meggyőződve, és remélem, hogy Ön sem.

Nyilvánvalóan hatalmas nyomás nehezedik Önre a kormányzat részéről, hogy mielőbb kihirdesse a törvényt. Azonban hiszek az Ön belátásában és abban, amit a hivatalba lépésekor mondott: az egyensúly szerepét kívánja betölteni a pártok és a nemzet különböző csoportjai között. Ez egy olyan pillanat, mikor a nemzet egy nem jelentéktelen csoportja, a pénztári tagok számottevő része úgy érzi, hogy sérül a szabadságuk és méltóságuk. Kérem, segítsen nekünk eloszlatni a kételyeinket!

Mély tisztelettel:

H.A.

Szingapúr, 2010. december 22.