Több hónappal ezelőtt, közel kétezer kilométer távolságból töltöttem fel az utolsó bejegyzésem. Akkor úgy éreztem, hogy az olvasottság jelentős csökkenése és egyéb okok miatt szükségtelen folytatnom a történések kommentálását. Azonban az utóbbi időben több olyan jelzés is érkezett, hogy mégis van fogadókészség a cikkek iránt, ráadásul a külső késztetés mellett egyfajta belső nyomás is kialakult, hiszen a mostani helyzetben nagyon sok olyan történés van, melyek megértése komoly nehézségeket okozhat azoknak, akiknek kevesebb kedvük és idejük van a hírek elemzésére. Így mától ismételten friss tartalommal jelentkezik a HavasPress Online!
Az első kommentálandó esemény nagyon aktuális és vélhetően tematizálni fogja a következő időszakban a hazai közéletet. Ez pedig nem más, mint Gyurcsány Ferenc beszéde a szocialista frakció előtt május végén, mely hangfelvétel a napokban került elő. A hangfelvétel szerint a miniszterelnök elmondta, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet", valamint hogy a 2002 és 2006 közötti időszakból semmire nem lehetnek büszkék és éppen ezért a hazudozás célja a hatalmon maradás volt.
Nagyon súlyos szavak, Gyurcsány utóbb úgy kommentálta, hogy a politikai elit egészéről beszélt és ezekkel a (néhol nem szalonképes) kifejezésekkel próbálta rávenni az MSZP-frakció tagjait a kemény intézkedések elfogadására. Ez utóbbi állítás a felvétel szerint helytálló, valóban úgy tűnt, hogy a frakciótagok meggyőzése volt a cél, csakhogy.
Több sebből vérző védekezés, hogy minden politikusról beszélt és ezzel próbálja némileg levenni a felelősség egy részét a saját válláról. Az ellenzék ugyanis minden gond nélkül hazudhat, legfeljebb a választók később megbüntetik ezért. Eközben a kormányzat arra kapott mandátumot, hogy számos fontos kérdésben döntsön és erről kötelessége tájékoztatni a lakosságot is (emlékszünk még a kormányülések hangfelvételeinek kérdésére, ugye?). A kormányerőnek minden esetben jelentős információs többlete van a társadalom minden más tagjával szemben (például a költségvetés állapotáról), amelyet szinte lehetetlen ellenőrizni. Egy demokráciában ezért a kormány köteles közölni minden lényeges információt a választókkal. Csak egy példa: a svéd miniszterelnök hivatali levelezése is nyilvánosan hozzáférhető.
Az ügy másik következménye még problémásabb: ezentúl ki hiszi el, hogy a kormány igazat mond? Milyen alapon áll majd ki sajtótájékoztatót tartani egy MSZP-s arról, hogy a Fidesz éppen milyen lehetetlen ötlettel állt elő? Még folytathatnánk a sort, a lényeg ugyanaz: a kormány mostanában kezdte visszaszerezni hitelességét számos, helyes irányba mutató lépéssel, ezt most egycsapásra elbukta a kormányfő.
Mit lehet ilyenkor tenni? A címben feltett kérdésre nehéz elsőre választ adni, hiszen a szerző az egyik legtehetségesebb mai politikusnak tartja a miniszterelnököt. A jobboldali publicisták gyakran kettős mércével vádolják a baloldali-liberális sajtót. Nézzük meg akkor fordított helyzetben is a történteket: ha Orbán Viktor kijelentette volna, hogy kormányzásuk utolsó két évét végighazudták, a másnapi lapokban a mértékadó publicisták azonnal lemondásra szólították volna fel.
Így tehát a válasz az, hogy igen, Gyurcsány Ferencnek fel kellene ajánlania lemondását. Nem azért, mert hazudott (a közvélekedés szerint minden politikus azt teszi), hanem mert ezt nyilvánosan vállalta. Ezzel pedig elszállt a hitelessége, amely egy kormányfő esetében talán a legfontosabb.
Hogy egy kicsit segítsek a miniszterelnökön, néhány intézkedés, amiért nem kell szégyenkezni: sorkatonaság eltörlése, lakáshitel-támogatások megváltoztatása, a Postabank és a Budapest Airport privatizációja, külpolitikai kapcsolatok fejlesztése (Oroszország, USA, szomszédos államok). Nem sok, de ennyiben kiegészíteném Gyurcsány beszédét.
Érdekes lesz megfigyelni az MSZP, a Fidesz és különösen az SZDSZ reakcióit. Utóbbit azért, mert a helyzet véleményem szerint hasonló Medgyessy Péter ügynökügyéhez, ahol nem volt elég határozott a liberális párt.
Folytatjuk...
Az első kommentálandó esemény nagyon aktuális és vélhetően tematizálni fogja a következő időszakban a hazai közéletet. Ez pedig nem más, mint Gyurcsány Ferenc beszéde a szocialista frakció előtt május végén, mely hangfelvétel a napokban került elő. A hangfelvétel szerint a miniszterelnök elmondta, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet", valamint hogy a 2002 és 2006 közötti időszakból semmire nem lehetnek büszkék és éppen ezért a hazudozás célja a hatalmon maradás volt.
Nagyon súlyos szavak, Gyurcsány utóbb úgy kommentálta, hogy a politikai elit egészéről beszélt és ezekkel a (néhol nem szalonképes) kifejezésekkel próbálta rávenni az MSZP-frakció tagjait a kemény intézkedések elfogadására. Ez utóbbi állítás a felvétel szerint helytálló, valóban úgy tűnt, hogy a frakciótagok meggyőzése volt a cél, csakhogy.
Több sebből vérző védekezés, hogy minden politikusról beszélt és ezzel próbálja némileg levenni a felelősség egy részét a saját válláról. Az ellenzék ugyanis minden gond nélkül hazudhat, legfeljebb a választók később megbüntetik ezért. Eközben a kormányzat arra kapott mandátumot, hogy számos fontos kérdésben döntsön és erről kötelessége tájékoztatni a lakosságot is (emlékszünk még a kormányülések hangfelvételeinek kérdésére, ugye?). A kormányerőnek minden esetben jelentős információs többlete van a társadalom minden más tagjával szemben (például a költségvetés állapotáról), amelyet szinte lehetetlen ellenőrizni. Egy demokráciában ezért a kormány köteles közölni minden lényeges információt a választókkal. Csak egy példa: a svéd miniszterelnök hivatali levelezése is nyilvánosan hozzáférhető.
Az ügy másik következménye még problémásabb: ezentúl ki hiszi el, hogy a kormány igazat mond? Milyen alapon áll majd ki sajtótájékoztatót tartani egy MSZP-s arról, hogy a Fidesz éppen milyen lehetetlen ötlettel állt elő? Még folytathatnánk a sort, a lényeg ugyanaz: a kormány mostanában kezdte visszaszerezni hitelességét számos, helyes irányba mutató lépéssel, ezt most egycsapásra elbukta a kormányfő.
Mit lehet ilyenkor tenni? A címben feltett kérdésre nehéz elsőre választ adni, hiszen a szerző az egyik legtehetségesebb mai politikusnak tartja a miniszterelnököt. A jobboldali publicisták gyakran kettős mércével vádolják a baloldali-liberális sajtót. Nézzük meg akkor fordított helyzetben is a történteket: ha Orbán Viktor kijelentette volna, hogy kormányzásuk utolsó két évét végighazudták, a másnapi lapokban a mértékadó publicisták azonnal lemondásra szólították volna fel.
Így tehát a válasz az, hogy igen, Gyurcsány Ferencnek fel kellene ajánlania lemondását. Nem azért, mert hazudott (a közvélekedés szerint minden politikus azt teszi), hanem mert ezt nyilvánosan vállalta. Ezzel pedig elszállt a hitelessége, amely egy kormányfő esetében talán a legfontosabb.
Hogy egy kicsit segítsek a miniszterelnökön, néhány intézkedés, amiért nem kell szégyenkezni: sorkatonaság eltörlése, lakáshitel-támogatások megváltoztatása, a Postabank és a Budapest Airport privatizációja, külpolitikai kapcsolatok fejlesztése (Oroszország, USA, szomszédos államok). Nem sok, de ennyiben kiegészíteném Gyurcsány beszédét.
Érdekes lesz megfigyelni az MSZP, a Fidesz és különösen az SZDSZ reakcióit. Utóbbit azért, mert a helyzet véleményem szerint hasonló Medgyessy Péter ügynökügyéhez, ahol nem volt elég határozott a liberális párt.
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése