Január 24-én elhagytam Budapestet, hogy közel 4 hónapon át Belgiumban folytassam tanulmányaimat. Ami még ennél is fontosabb célkitűzés volt, hogy új emberekkel találkozzam és olyan helyekre látogassak el, melyeken eddig nem jártam. Nem sokkal e bejegyzés megírása után elindulok Magyarországra, és bár egy rövid időre a későbbiekben még visszatérek, lényegében az út végére értem.
Ilyenkor rövid számvetést illik készíteni, amelyet most megteszek. Kintlétem alatt bejártam 5 országot (Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Franciaország, ezekhez csatlakozik júniusban Németország), és számtalan várost. A teljesség igényével: Louvain-la-Neuve, Leuven (3-szor), Brüsszel (8-szor), Bruges, Gent, Antwerpen, Amszterdam, Luxembourg, Madrid, Barcelona, Rotterdam, Hága, Knokke és Lille.
Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, európaiakkal, észak- és dél-amerikaiakkal, valamint ázsiaiakkal, nagyon sok érdekes kulturális különlegességet tudtam meg, beleértve az ételspecialitásokat is.
És amit mindenképpen meg kell említeni: elindítottam egy blogot, melyen ez a cikk is olvasható. Számos bejegyzés, hírmagyarázat, útleírás, politikai elemzés szerepelt ezeken a hasábokon, remélhetőleg az Olvasók nagy örömére.
Most visszatérés következik a hétköznapi kerékvágásba, egy élménydús, hihetetlenül érdekfeszítő időszakkal a hátam mögött. Minden egyetemistának csak ajánlani tudom, hogy pályázzon meg külföldi ösztöndíjakat, hiszen olyan élményekben lehet része, melyekhez otthon valószínűleg nem jutna hozzá! Persze, hozzá kell tenni, hogy egy külföldi szemeszter viszonylag költséges dolog, de a diploma megszerzését követően nem nagyon van esély 4 hónapos kvázi-nyaralásra. Ez ugyanis főleg szórakozás, és a tanulás valamelyest háttérbe szorul mögötte, persze bizonyos mennyiségű munkára szükség van.
Bár nem volt deklarált célom, úgy érzem, a magyar országimázst és Budapest reputációját némileg sikerült növelnem, annyiban mindenképpen, hogy saját magamban mindenképpen felértékelődött a város, ahol élek. Ez nem honvágyat jelent (alig éreztem ilyet), hanem azt, hogy az otthon természetesnek vett dolgokat elkezdtem értékén kezelni, például a budapesti tömegközlekedés vagy akár az oktatás színvonala.
Ilyenkor rövid számvetést illik készíteni, amelyet most megteszek. Kintlétem alatt bejártam 5 országot (Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Franciaország, ezekhez csatlakozik júniusban Németország), és számtalan várost. A teljesség igényével: Louvain-la-Neuve, Leuven (3-szor), Brüsszel (8-szor), Bruges, Gent, Antwerpen, Amszterdam, Luxembourg, Madrid, Barcelona, Rotterdam, Hága, Knokke és Lille.
Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, európaiakkal, észak- és dél-amerikaiakkal, valamint ázsiaiakkal, nagyon sok érdekes kulturális különlegességet tudtam meg, beleértve az ételspecialitásokat is.
És amit mindenképpen meg kell említeni: elindítottam egy blogot, melyen ez a cikk is olvasható. Számos bejegyzés, hírmagyarázat, útleírás, politikai elemzés szerepelt ezeken a hasábokon, remélhetőleg az Olvasók nagy örömére.
Most visszatérés következik a hétköznapi kerékvágásba, egy élménydús, hihetetlenül érdekfeszítő időszakkal a hátam mögött. Minden egyetemistának csak ajánlani tudom, hogy pályázzon meg külföldi ösztöndíjakat, hiszen olyan élményekben lehet része, melyekhez otthon valószínűleg nem jutna hozzá! Persze, hozzá kell tenni, hogy egy külföldi szemeszter viszonylag költséges dolog, de a diploma megszerzését követően nem nagyon van esély 4 hónapos kvázi-nyaralásra. Ez ugyanis főleg szórakozás, és a tanulás valamelyest háttérbe szorul mögötte, persze bizonyos mennyiségű munkára szükség van.
Bár nem volt deklarált célom, úgy érzem, a magyar országimázst és Budapest reputációját némileg sikerült növelnem, annyiban mindenképpen, hogy saját magamban mindenképpen felértékelődött a város, ahol élek. Ez nem honvágyat jelent (alig éreztem ilyet), hanem azt, hogy az otthon természetesnek vett dolgokat elkezdtem értékén kezelni, például a budapesti tömegközlekedés vagy akár az oktatás színvonala.
2 megjegyzés:
Na Prof, ezt a cikket elolvastam!
És szívemből szóltak a szavaid, főleg az utolsó két bekezdés - csak hogy bókoljak: azokat akár én is írhattam volna... :-)
Viszlát otthon!
hencikem beloled politikus lesz baratom bar tudom hogy az MTK edzopadjan is szivesen letelepednel de nem valoszinu hogy szegeny egyszeru focistak megertenek amit mondasz nekik>)
respect az utazasert remelem volt alkalmad felterkepezni a kulfoldi holgyek lelkivilagat is a PR kampany kozben>)
regi regi baratod - angyi
Megjegyzés küldése