Három hely van Dél-Kelet-Ázsiában, ahol sok európai él és dolgozik. Ebből a két pénzügyi-gazdasági központ, Szingapúr és Hong Kong viszonylag jól érthető, a harmadik azonban kevésbé: ez Thaiföld egyik szigete, Ko Phi Phi. Azonban aki már járt ott, az rögvest megérti, hogy miért is van ez így. Így tettem én is, sőt, ez azon kevés úticélok között van, ahol kétszer is jártam (még Bali tartozik ide, de a második alkalmat a kényszer szülte).
Thaiföld egyik, még Magyarországon is ismert nyaralóhelye Phuket, amely a 80-as évek óta folyamatosan növeli népszerűségét, ahol egymás hegyén-hátán létesülnek az új luxushotelek, különösen a Patong beach névre hallgató strandszakaszon. Egy holland származású vendéglős azt mondta, a java csak most jön: a jelenlegi 4-5 milliós éves vendégsereg pár év múlva 10 millióra növekszik, ahogy a csoportosan utazó kínaiak elkezdik tömegesen ellepni Phuketet. Nem tudom, hogy a már most is zsúfolt nyaralóhely hogyan fogja elbírni a még több turistát, ezért a tanácsom még érvényesebb lesz: irány Phi Phi!
A phuketi reptér jó thai szokás szerint tele van a turisták átverésére szakosodott utazási ügynökökkel, akik a Phi Phire szóló oda-vissza hajóútért 8.000 Ft-ot kérnek. Első alkalommal az útikönyv, második alkalommal pedig a korábbi tapasztalat segített, hogy ezt 5.000 Ft alá alkudjuk le, így aztán taxival azonnal a kikötő felé vettük az irányt. Ehhez át kellett haladni a Phuket Town nevű városkán, ahol egészen konkrétan a világon semmi érdekes nincs, még tengerparttal sem rendelkezik, úgyhogy ne is vesztegessük rá a szót.
A másfél-kétórás hajóút végén az ember megérkezik Ko Phi Phire, amelyet úgy lehet a legjobban leírni, mintha egy tökéletes strandot és egy nyári fesztivált egyesítenénk. Az emberek jó része a húszas éveiben jár, reggel későn kel, majd reggeli után a strandon fekszik, a partmenti éttermekben vagy büfékben ebédel, délután esetleg elmegy búvárkodni-snorkelezni, majd egész éjszaka bulizik. A vízparti szórakozóhelyeken kis műanyag vödörben árulják a nagyon olcsó alkoholt, eközben előbb látványos tűzshow, majd egy kis limbó ingyenvodkáért, végül az egész strand tánctérré változik.
Az egész sziget (amely egyébként olyan kicsi, hogy nincsenek is autók, csak gyalog és bringával közlekednek a helyiek, a turisták és a turista helyiek) kicsit hippis hangulata magával ragadó, nem véletlen, hogy a legtöbb búvárüzletet európaiak (ausztrálok, amerikaiak) viszik. Ami azonban ennél is furcsább, hogy esténként a legtöbb szórakozóhely előtt is külföldiek dolgoznak szórólaposztogatóként. Egy német lány elmondta, ő csak pár napra állt be dolgozni, napi 4 óráért kb. 3.000 Ft-ot kap, illetve ami még fontosabb: ingyen ihat egész este. Van néhány magyar is a szigeten, egy búvároktatóval beszéltünk, ő egyszerúen beleszeretett a szigetbe, ráadásul imád búvárkodni, így nem is áll szándékában hazatérni.
Az esti tűzshow-k főszereplői általában helyi tizen-huszonévesek, akik hihetetlenül látványos dolgokat tudnak csinálni egy égő bottal. De van egy-két kivétel: beszélgettünk egy svéd lánnyal, aki 3 éve él a szigeten, több mint 2 éve minden este fellép, és csak vízumügyeket intézni hagyja el Ko Phi Phit. A munkáért kap szállást, ellátást, illetve némi zsebpénzt. Ő azt mondta, minden nyáron eltervezi, hogy hazatér, de végül nincs ereje elhagyni a szigetet.
Mi képesek voltunk elszabadulni, egy "hosszú farkú" hajót (long tail boat) bérelve bejártuk a környező szigeteket. Több is volt, amely szót érdemelne, de talán mind közül kiemelkedik a testvérsziget, Ko Phi Phi Leh. Itt forgatták Leonardo di Caprióval a Part cimű filmet, és bár a filmben szereplő társasággal szemben mi nem költöztünk az ámulatba ejtő Maya Beachre, nem lenne ellenünkre bármikor visszatérni.
Thaiföld az egyik legkedveltebb turisztikai célállomás Ázsiában, ezért sok magyar is utazik abba az országba. Mi nem jártunk Koh Samuin és Pattayán, így azokhoz nem tudunk viszonyítani, de bárkinek, aki Phuketre utazna, azt javasolnánk, hogy ízlése szerint töltsön el 1-4 napot Ko Phi Phin. Nem fogja megbánni!
