Az ember figyeli a Rostockból érkező képeket az elmúlt napokból, és folyamatosan azon töpreng, miről szól az egész kérdéskör?
Egyszerű lenne elintézni az ügyet egy csőcselékezéssel, hiszen a G8 minden találkozója alkalmával előkerülnek az itthon tavaly és idén néhányszor a fővárost átrendezőkhöz hasonló vademberek, akik azt hiszik, hogy gyújtogatással, kődobálással és üvegtöréssel bármit is elérhetnek. Bár ők talán nem is hisznek semmiben, pusztán keresik az alkalmat, hogy kárt tehessenek másokban, másoknak. Ők talán nem is sejtik, hogy a békésen tüntető többség és a mögöttük álló szervezetek őket fel- és kihasználva jutnak médianyilvánossághoz, bár megítélésem szerint e témakörben nem érvényesül a "mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólunk" koncepciója, vagyis az aktuális csúcstalálkozó helyszínének szétrombolása igencsak kontraproduktív cselekedet. Ezek az emberek szimpla bűnözők, akik a közrendet sértik, így ennek megfelelően kell kezelni a szituációt. Azért az meglehetősen pikáns hír, miszerint a hétvégi készültség volt a legnagyobb Németországban a második világháború óta.
Sokkal érdekesebb, hogy mit is akarnak azok a tüntetők, akik csendesen, zenélve vagy éppen konferenciákon fejezik ki ellenkezésüket a nyolc nagyhatalom csúcstalálkozójával, illetve a nagy szupranacionális szervezetekkel szemben. E protestálók lennének ugyanis az alterglobalisták, akiknek nem tetszik a globalizáció, hiszen "lehet más is a világ". Szerintük minden bajok (környezetszennyezés, szegénység, stb.) okozói a multinacionális vállalatok, a globális tőke és persze a neoliberalizmus. Hát persze, hiszen mindenről a piac, a kapitalizmus és a profitérdek tehet!
Szándékosan sarkítottam a fentiekben, de talán kiindulási alapnak jó az alterglobalistákkal kapcsolatos meglátásaim rögzítéséhez.
Jól látható, hogy a kritika szintjéig mindenki eljut, vagyis a hibákat meglátja a rendszerben, azonban a reális megoldásokkal mindnyájan adósok. Persze azt elfelejtik hozzátenni, hogy a liberális közgazdászok is elismerik a verseny korlátait (szakszóval a piaci kudarcokat) és ezek tudatában is kiállnak a kapitalizmus mellett. Ezzel szemben a globalizáció ellenzői vagy nem ismerik el a szabad verseny áldásos hatásait, vagy kínosan ügyelnek rá, hogy ezt minél jobban eltitkolják. Ez még nem is lenne probléma, csakhogy nem látni, hogy milyen alapon szerveződik a "más világ" gazdasága. Szkeptikus lévén csak érintőlegesen jártam utána a témának, de számomra úgy tűnik, hogy a valós kérdésekre nem adnak válaszokat. Ahogy néhány éve egy előadásán Tamás Gáspár Miklós sem, akinek a bankokról szóló mondandója fő vonalaiban párhuzamokat mutatott az azóta elsüllyedt, tőke- és bankellenes szélsőséges jobboldali törpepártéval (leszámítva azt, hogy előbbi nem nevezett ki egy társadalmi szegmenst bűnbaknak, de ez a gazdasági kérdések szempontjából mellékes).
Az is megállapítható, hogy egyre többek tartják úgy, hogy "trendi" manapság alterglobalistának lenni. Hiszen lehet szidalmazni a háborút viselő államokat és vezetőiket, vagy éppen a mindenkit kizsákmányoló multikat. Kicsit disszonáns azonban, hogy az általam ismert globalizációkritikusok zöme igen jó társadalmi helyzetben él, és olybá' tűnik: számukra ez inkább szórakozás, életforma és mindenekelőtt buli. Ma ugyanis az egyetemisták, fiatalok körében kevesen vállalják büszkén, hogy elkötelezett kapitalisták lennének, sokkal jobban hangzik, hogy tüntessünk a világbékéért. Mindez számomra azért furcsa, mert az illetők egyértelműen a rendszerváltás nyerteseinek tekinthetők, vagyis a boldogulásukat nagyrészt a piacnak köszönhetik, adott esetben a multik befektetéseinek.
Némileg más összefüggésben a Spiegel ezt írta: az éhes demonstrálók közül sokan a nagy gyorsétteremláncokban ebédeltek. Így válik köddé a demonstrálók hitelessége. Ezért nem kell elítélni őket, elég halkan megállapítani, hogy a Pizza Hut és társai által nyújtott kínálat kielégítette a Rostockban szórakozó tüntetők keresletét. Ahogy az a piacon általában lenni szokott. Biztos ez is valami ócska neoliberális trükk...
Egyszerű lenne elintézni az ügyet egy csőcselékezéssel, hiszen a G8 minden találkozója alkalmával előkerülnek az itthon tavaly és idén néhányszor a fővárost átrendezőkhöz hasonló vademberek, akik azt hiszik, hogy gyújtogatással, kődobálással és üvegtöréssel bármit is elérhetnek. Bár ők talán nem is hisznek semmiben, pusztán keresik az alkalmat, hogy kárt tehessenek másokban, másoknak. Ők talán nem is sejtik, hogy a békésen tüntető többség és a mögöttük álló szervezetek őket fel- és kihasználva jutnak médianyilvánossághoz, bár megítélésem szerint e témakörben nem érvényesül a "mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólunk" koncepciója, vagyis az aktuális csúcstalálkozó helyszínének szétrombolása igencsak kontraproduktív cselekedet. Ezek az emberek szimpla bűnözők, akik a közrendet sértik, így ennek megfelelően kell kezelni a szituációt. Azért az meglehetősen pikáns hír, miszerint a hétvégi készültség volt a legnagyobb Németországban a második világháború óta.
Sokkal érdekesebb, hogy mit is akarnak azok a tüntetők, akik csendesen, zenélve vagy éppen konferenciákon fejezik ki ellenkezésüket a nyolc nagyhatalom csúcstalálkozójával, illetve a nagy szupranacionális szervezetekkel szemben. E protestálók lennének ugyanis az alterglobalisták, akiknek nem tetszik a globalizáció, hiszen "lehet más is a világ". Szerintük minden bajok (környezetszennyezés, szegénység, stb.) okozói a multinacionális vállalatok, a globális tőke és persze a neoliberalizmus. Hát persze, hiszen mindenről a piac, a kapitalizmus és a profitérdek tehet!
Szándékosan sarkítottam a fentiekben, de talán kiindulási alapnak jó az alterglobalistákkal kapcsolatos meglátásaim rögzítéséhez.
Jól látható, hogy a kritika szintjéig mindenki eljut, vagyis a hibákat meglátja a rendszerben, azonban a reális megoldásokkal mindnyájan adósok. Persze azt elfelejtik hozzátenni, hogy a liberális közgazdászok is elismerik a verseny korlátait (szakszóval a piaci kudarcokat) és ezek tudatában is kiállnak a kapitalizmus mellett. Ezzel szemben a globalizáció ellenzői vagy nem ismerik el a szabad verseny áldásos hatásait, vagy kínosan ügyelnek rá, hogy ezt minél jobban eltitkolják. Ez még nem is lenne probléma, csakhogy nem látni, hogy milyen alapon szerveződik a "más világ" gazdasága. Szkeptikus lévén csak érintőlegesen jártam utána a témának, de számomra úgy tűnik, hogy a valós kérdésekre nem adnak válaszokat. Ahogy néhány éve egy előadásán Tamás Gáspár Miklós sem, akinek a bankokról szóló mondandója fő vonalaiban párhuzamokat mutatott az azóta elsüllyedt, tőke- és bankellenes szélsőséges jobboldali törpepártéval (leszámítva azt, hogy előbbi nem nevezett ki egy társadalmi szegmenst bűnbaknak, de ez a gazdasági kérdések szempontjából mellékes).
Az is megállapítható, hogy egyre többek tartják úgy, hogy "trendi" manapság alterglobalistának lenni. Hiszen lehet szidalmazni a háborút viselő államokat és vezetőiket, vagy éppen a mindenkit kizsákmányoló multikat. Kicsit disszonáns azonban, hogy az általam ismert globalizációkritikusok zöme igen jó társadalmi helyzetben él, és olybá' tűnik: számukra ez inkább szórakozás, életforma és mindenekelőtt buli. Ma ugyanis az egyetemisták, fiatalok körében kevesen vállalják büszkén, hogy elkötelezett kapitalisták lennének, sokkal jobban hangzik, hogy tüntessünk a világbékéért. Mindez számomra azért furcsa, mert az illetők egyértelműen a rendszerváltás nyerteseinek tekinthetők, vagyis a boldogulásukat nagyrészt a piacnak köszönhetik, adott esetben a multik befektetéseinek.
Némileg más összefüggésben a Spiegel ezt írta: az éhes demonstrálók közül sokan a nagy gyorsétteremláncokban ebédeltek. Így válik köddé a demonstrálók hitelessége. Ezért nem kell elítélni őket, elég halkan megállapítani, hogy a Pizza Hut és társai által nyújtott kínálat kielégítette a Rostockban szórakozó tüntetők keresletét. Ahogy az a piacon általában lenni szokott. Biztos ez is valami ócska neoliberális trükk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése