Hága és az üzleti érzék

Mi Hollandia fővárosa? Erre a kérdésre egyesek rávágják, hogy Amszterdam, hiszen az a leghíresebb (csakúgy, mint New York, Sidney vagy Rio de Janeiro...), mások szerint Hága, mivel ott van a parlament és a királyi család is(tényleg ott van). A helyes válasz valahol a kettő között van, miután hivatalosan (CIA World Factbook) Amszterdam, de azzal a kitétellel, hogy Hága a kormányzati székhely. Nem ezen okokból kifolyólag, de a múlt héten módomban állt egy rövid városlátogatás erejéig megnézni Hágát, így ezt a cikket ennek a nagyon szép városnak szentelem.
Rotterdamból gyorsan, körülbelül 20 perc alatt elérhető a város, azonban a hollandoktól talán elvárható következetesség csődöt mond e két település viszonylatában. Konkrétan arról van szó, hogy bár az egyik városban vásárolt villamosjeggyel gond nélkül lehet utazni a másikban és viszont, az ellenőrök munkaköre alapvetően eltér. Rotterdamban ha valakinek nincs jegye, akkor az ellenőrtől lehet vásárolni rendes áron, így hát a logikus gondolkodást feltételező magyarok azt várták, hogy ez megoldható lesz Hágában is. Nos, nem az. Ott ugyanis előre meg kell venni a jegyet (mint Budapesten) és az ellenőrkommandó (4-5 fő egy szerelvényen) csekkolni és büntetni hivatott. Illetve, tőlük is lehet venni, de baráti semmiképpen sem nevezhető 20 eurós áron, ami gyakorlatilag nem más, mint a kihágásért járó pénzbüntetés. Ezt ők mondták, de aztán magyaros észjárással operálva sikerült ingyenesen megúszni a dolgot. Mindenesetre abban a teljesen valószínűtlen esetben, ha hágai illetékesek olvassák a blogot, akkor javasolnám nekik, hogy némileg hangolják össze a rendszert.
Az időjárásra semmi panaszt nem volt, ennek megfelelően a strand meglátogatása is a program része volt. A víz nagyon hideg volt, de a part már május első hétvégéjén is tele volt napozókkal.
A városban sok szép, régi épület van, különösen figyelemre méltó a városháza és egy uralkodói palota. A Nemzetközi Bíróságra nem jutottam el, pedig mostanában a délszláv térség kapcsán igen gyakran előfodul a hírekben. A város közepén majális-jellegű eseményt szerveztek, amely eredetileg talán még az egy héttel korábbi Queen's Day, vagyis a királynő születésnapját ünneplő tömeg számára nyújtott vidámparkhoz hasonló szórakozást (dodzsem, céllövölde, stb.).
Valószínűleg a legtöbb flamand és holland városra ugyanazokat a jelzőket lehet alkalmazni, elég sok hasonlóságot mutatnak, és az összehasonlítás szubjektív és külső körülményektől (pl. időjárás) függő. Nekem személy szerint Hága kifejezetten tetszett, jobban, mint sok egyéb környező település.
Persze mint mindenhol, ott is találkozni érthetetlen reakciókkal. Mikor néhány turista a kánikulában megszomjazik és leül egy olyan étterem teraszára, ahol egyetlen vendég sincs, talán nem túlzás a szívélyes kiszolgálást elvárni. Ehhez képest, mikor a vendéglő főpincére megtudta, hogy enni nem fogunk, akkor rossz angolsággal rövid előadást tartott, miszerint ez egy étterem, ahol enni szoktak, de most az egyszer megengedi, hogy csak italt rendeljünk. Micsoda szívesség... Több sem kellett, abban a pillanatban távoztunk, és egy sarokkal arrébb a konkurenciánál rendeltünk, ahol ráadásul még az árak is alacsonyabbak voltak.
Érthetetlen a történet, és mindez Hága belvárosában, ahol hemzsegnek a turisták!
Ennek a történetnek két konklúziójára is felhívnám a figyelmet. Egyik oldalról, ha valaki vendéglátással vagy másfajta értékesítéssel foglalkozik, az elsőszámú aranyszabály kell, hogy legyen: a vevő a legfontosabb. A Chevrolet autógyár már a 90-es évek legelején is rányomtatta a rendszámtáblatartókra, hogy az ügyfél a király, és ez a gondolat a legtöbb vállalat filozófiájába beépült, így például a Starbucks kávézók alkalmazottai számára az első lecke, hogy sose mondjanak nemet a vevőknek. Sajnos Magyarországon sok esetben még a szocialista beidegződéssel lehet találkozni, amely hasonlatos a hágai példához, de ez nyilván csak nagyon lassan változik meg.
A másik tanulsága a történetnek a fogyasztóknak, vagyis mindnyájunknak szól. Sokan nem is tudják, hogy milyen fontos fegyver van a kezükben: a pénztárcájuk. A piaci szereplők a vevőkből élnek, így a leghatásosabban úgy lehet figyelmeztetni egy vállalatot, hogy nem vagyunk elégedettek, hogy nem tőlük vásárolunk. A fogyasztóvédelem hazánkban még gyerekcipőben jár, de e téren sem az államtól kell várni a segítséget, hanem saját magunknak kell elsősorban képviselni az érdekeinket a cégekkel szemben. Ez nem jelenti azt, hogy fogyasztóvédelemre nincs szükség, azonban sokkal tudatosabb fogyasztókká kellene válnunk. Hogy még érthetőbb legyen: a cégeknek nagy szükségük van a pénzünkre, hát használjuk ki ezt a hatalmat!