Szerencsére a Nap-Kelte műsora elérhető az interneten is, így ha az ember lemarad egy-egy érdekesebb riportról, vagy éppen külföldön él, akkor is megnézheti az adást. Azért szerencse mindez, mert így nagyon különleges riportokat is láthat az ember. Ezek egyikéhez volt szerencséje a szerzőnek, mikor Gyárfás Tamás tulajdonos-riporter készített interjút Kmety Ildikóval, a Magyar Labdarúgó Szövetség újonnan kinevezett főtitkárával. A felvétel itt érhető el.
Miután mindketten televíziós múlttal rendelkező sportvezetők, kedélyes beszélgetést vártam, bár tisztában vagyok Gyárfás riporteri stílusával, ami egészen addig nagyon szórakoztató, míg nem válik valaki alanyává. Ehhez képest a közszolgálati tévében egy olyan riport készült, amely egy körzeti kereskedelmi tévé szerda éjszakai beszélgetős műsorában sem lenne akceptálható.
A kérdező az egész beszélgetést arra hegyezte ki, hogy mit keres egy nő a magyar fociban. Ez idáig rendjén is volna, ez egy érdekes koncepció, ha sikerül európai módon előadni.
Azonban amit a vasárnap reggeli műsortól a nézők kaptak, az nem más, mint az előző évszázadokban kialakult társadalomkép, igencsak nyersen előadva. Rögtön az első kérdés arra vonatkozott, hogy az új főtitkár be fog-e menni az öltözőbe a válogatott esetleges győzelme után. A riportalany kissé rutintalanul a "csapatért mindent" mondattal reagált, amire Gyárfás nyomban lecsapott.
Ezt követően elkezdte vizsgáztatni az új főtitkárt az elődök felsorolásával, aki ezzel újabb csapdába esett, ekkor az alábbi párbeszéd zajlott le:
KI: - Ha szeretne megfogni labdarúgásügyben, biztos talál olyan területet...
GyT: - Én nem akarom megfogni. Bár megfoghatnám! Majd az öltözőben a fiúk.
Meg kell jegyezni, hogy ezért azonnal elnézést kért, de nincs kétségem, ha egy kezdő riporter száját hagyják el ezek a mondatok, akkor másnap már nem kéne bemennie dolgozni. Ezért (is) jó műsortulajdonosnak lenni...
A téma később sem sokat változott, szóba került még, hogy felül-e a csapat buszára meccs előtt, illetve, hogy az MLSZ elnökével folytatott beszélgetésre "kicsinosította-e magát vagy inkább ilyen zord, férfias külsőt akart". Ennél a pontnál jött el talán a mélypont, mikor a miniszoknyáról érdeklődött a műsorvezető, majd a válaszra ("ritkán hordok szoknyát") Gyárfás behajolt az asztal alá, hogy mindezt ellenőrízze!
Egy negyedórás riportban az összes bulvárjellegű, érdektelen részletet megtudhatta néző a főtitkárról, de azt, hogy milyen elképzelésekkel kezdi el a munkát, nos, még véletlenül sem. A cikk szerzője számára annyi derült ki, hogy eddig nem nyilatkozott túl sokszor tévében, ennek és a riporter személyének tudható be, hogy néha egymásnak ellentmondó dolgokat mondott.
A riport azonban a műsorvezető miatt érdekes, aki a tipikus nőkkel szembeni előítéleteket sorolta. Nem tudni, mikor jut el arra a szintre a társadalom, hogy ezek a sztereotípiák kezelhető szintre süllyedjenek. Azonban ezt erősen akadályozza, ha a közszolgálati (ergo: az adófizetők pénzéből fenntartott) televízióban a tapasztalt riporter sem képes túllépni ezeken a sémákon.
Megjegyzés: ezt a cikket nem nő írta.
Miután mindketten televíziós múlttal rendelkező sportvezetők, kedélyes beszélgetést vártam, bár tisztában vagyok Gyárfás riporteri stílusával, ami egészen addig nagyon szórakoztató, míg nem válik valaki alanyává. Ehhez képest a közszolgálati tévében egy olyan riport készült, amely egy körzeti kereskedelmi tévé szerda éjszakai beszélgetős műsorában sem lenne akceptálható.
A kérdező az egész beszélgetést arra hegyezte ki, hogy mit keres egy nő a magyar fociban. Ez idáig rendjén is volna, ez egy érdekes koncepció, ha sikerül európai módon előadni.
Azonban amit a vasárnap reggeli műsortól a nézők kaptak, az nem más, mint az előző évszázadokban kialakult társadalomkép, igencsak nyersen előadva. Rögtön az első kérdés arra vonatkozott, hogy az új főtitkár be fog-e menni az öltözőbe a válogatott esetleges győzelme után. A riportalany kissé rutintalanul a "csapatért mindent" mondattal reagált, amire Gyárfás nyomban lecsapott.
Ezt követően elkezdte vizsgáztatni az új főtitkárt az elődök felsorolásával, aki ezzel újabb csapdába esett, ekkor az alábbi párbeszéd zajlott le:
KI: - Ha szeretne megfogni labdarúgásügyben, biztos talál olyan területet...
GyT: - Én nem akarom megfogni. Bár megfoghatnám! Majd az öltözőben a fiúk.
Meg kell jegyezni, hogy ezért azonnal elnézést kért, de nincs kétségem, ha egy kezdő riporter száját hagyják el ezek a mondatok, akkor másnap már nem kéne bemennie dolgozni. Ezért (is) jó műsortulajdonosnak lenni...
A téma később sem sokat változott, szóba került még, hogy felül-e a csapat buszára meccs előtt, illetve, hogy az MLSZ elnökével folytatott beszélgetésre "kicsinosította-e magát vagy inkább ilyen zord, férfias külsőt akart". Ennél a pontnál jött el talán a mélypont, mikor a miniszoknyáról érdeklődött a műsorvezető, majd a válaszra ("ritkán hordok szoknyát") Gyárfás behajolt az asztal alá, hogy mindezt ellenőrízze!
Egy negyedórás riportban az összes bulvárjellegű, érdektelen részletet megtudhatta néző a főtitkárról, de azt, hogy milyen elképzelésekkel kezdi el a munkát, nos, még véletlenül sem. A cikk szerzője számára annyi derült ki, hogy eddig nem nyilatkozott túl sokszor tévében, ennek és a riporter személyének tudható be, hogy néha egymásnak ellentmondó dolgokat mondott.
A riport azonban a műsorvezető miatt érdekes, aki a tipikus nőkkel szembeni előítéleteket sorolta. Nem tudni, mikor jut el arra a szintre a társadalom, hogy ezek a sztereotípiák kezelhető szintre süllyedjenek. Azonban ezt erősen akadályozza, ha a közszolgálati (ergo: az adófizetők pénzéből fenntartott) televízióban a tapasztalt riporter sem képes túllépni ezeken a sémákon.
Megjegyzés: ezt a cikket nem nő írta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése