Belgium legfőbb erénye, hogy elég kis ország, amelyből könnyen megközelíthetők a szomszédos államok. Az egyik ilyen közeli célpont nem más, mint Rotterdam, amely a világ egyik legnagyobb kikötővárosa. A legutóbbi hétvégét ott, illetve a közeli Hágában töltötte a szerző.
Rotterdamról érdemes tudni, hogy a második világháborúban elég alapos munkát végezve a nácik gyakorlatilag porig rombolták a belvárost, a városházát és egy kisebb kerületet leszámítva. Ez utóbbi most elitkörnyéknek számít, a városi tó közvetlen közelében.
Egy érdekesség az oda utazók számára: a kikötő közelében van egy régi épület, a Hotel New York. Jelenleg - ahogy neve is mutatja - szállodaként funkcionál, azonban sokkalta korábban ez volt az indulási pont az Amerikába vándorlók számára.
Az elképesztően hosszú kikötővel rendelkező város más, mint a Belgium flamand részén, illetve Hollandiában lévő városok, sokkal több új építésű épülete van, kevésbé hangsúlyos az óváros, éppen a már említett okok miatt. Ennek ellenére nagyon élhetőnek tűnik, és ennek egy nagyon kézenfekvő oka van: a biciklizés.
Budapestiként furcsa látni, hogy Amszterdamban és Rotterdamban is milyen sokan járnak kerékpárral, és az utóbbi helyen ezt én is kipróbáltam, milyen biciklisnek lenni Hollandiában. Mivel a tömegközlekedés meglehetősen drága magyar pénztárcával mérve (1,6 euró egy útra), mindez talán érthető.
Nos, ha hazánkban is ilyen körülmények lennének, akkor nyilvánvalóan kisebb lenne a dugó a belvárosban. Autók mindenhol vannak, de ahol a kerékpárutak olyan kiépítettek, mint Rotterdamban, ott az embernek nem okoz gondot biztonságosan eljutni oda, ahova indult. Ez tehát egyben felszólítás is a hazai döntéshozóknak, hogy igenis lehet és kell bicikliutakat építeni, és ha bizonyítékra kíváncsiak azzal kapcsolatban, hogy ez jótékony hatással van a városi közlekedésre, akkor látogassanak el bármely holland városba. Természetesen vannak különbségek, így például egész Hollandia szinte teljesen lapos, ami megkönnyíti a biciklizést, ennek ellenére az útfelújítások kapcsán megfontolandónak tartom a kerékpárúthálózat-fejlesztést.
Egy kis gazdasági kitérő: mivel szinte mindenkinek van biciklije és megteszi nekik a régi típusú modell is, a piac telítettnek mondható. Így aztán a kerékpárkereskedőknek nehéz dolguk van, ha keresletet akarnak teremteni. Ennek elérésére nem hivatalos információk szerint azt a megoldást eszelték ki, hogy biciklitolvajokat bérelnek fel. Azok ellopják a kerékpárokat, melyek helyet újat kell vennie a tulajdonosnak, hiszen az a fő közlekedési eszköze. Ezt a feltevést persze nehéz bizonyítani, mindenesetre jó lecke, hogy ha a marketing nem kelti fel a fogyasztók érdeklődését, akkor más eszközökhöz folyamodhatnak a kínálati oldal szereplői...
Az ellenlépés: a tulajdonosok olyan láncokat, lakatokat vásárolnak, mellyel alaposan megnehezítik a tolvajok dolgát. Nem kirívó eset, hogy a lánc értéke meghaladja a kerékpárét. Autós analógiával élve: érdekes elképzelni a helyzetet, mikor egy kétmilliós autóba 3 millió forintért szerelnek riasztót.
Rotterdamról érdemes tudni, hogy a második világháborúban elég alapos munkát végezve a nácik gyakorlatilag porig rombolták a belvárost, a városházát és egy kisebb kerületet leszámítva. Ez utóbbi most elitkörnyéknek számít, a városi tó közvetlen közelében.
Egy érdekesség az oda utazók számára: a kikötő közelében van egy régi épület, a Hotel New York. Jelenleg - ahogy neve is mutatja - szállodaként funkcionál, azonban sokkalta korábban ez volt az indulási pont az Amerikába vándorlók számára.
Az elképesztően hosszú kikötővel rendelkező város más, mint a Belgium flamand részén, illetve Hollandiában lévő városok, sokkal több új építésű épülete van, kevésbé hangsúlyos az óváros, éppen a már említett okok miatt. Ennek ellenére nagyon élhetőnek tűnik, és ennek egy nagyon kézenfekvő oka van: a biciklizés.
Budapestiként furcsa látni, hogy Amszterdamban és Rotterdamban is milyen sokan járnak kerékpárral, és az utóbbi helyen ezt én is kipróbáltam, milyen biciklisnek lenni Hollandiában. Mivel a tömegközlekedés meglehetősen drága magyar pénztárcával mérve (1,6 euró egy útra), mindez talán érthető.
Nos, ha hazánkban is ilyen körülmények lennének, akkor nyilvánvalóan kisebb lenne a dugó a belvárosban. Autók mindenhol vannak, de ahol a kerékpárutak olyan kiépítettek, mint Rotterdamban, ott az embernek nem okoz gondot biztonságosan eljutni oda, ahova indult. Ez tehát egyben felszólítás is a hazai döntéshozóknak, hogy igenis lehet és kell bicikliutakat építeni, és ha bizonyítékra kíváncsiak azzal kapcsolatban, hogy ez jótékony hatással van a városi közlekedésre, akkor látogassanak el bármely holland városba. Természetesen vannak különbségek, így például egész Hollandia szinte teljesen lapos, ami megkönnyíti a biciklizést, ennek ellenére az útfelújítások kapcsán megfontolandónak tartom a kerékpárúthálózat-fejlesztést.
Egy kis gazdasági kitérő: mivel szinte mindenkinek van biciklije és megteszi nekik a régi típusú modell is, a piac telítettnek mondható. Így aztán a kerékpárkereskedőknek nehéz dolguk van, ha keresletet akarnak teremteni. Ennek elérésére nem hivatalos információk szerint azt a megoldást eszelték ki, hogy biciklitolvajokat bérelnek fel. Azok ellopják a kerékpárokat, melyek helyet újat kell vennie a tulajdonosnak, hiszen az a fő közlekedési eszköze. Ezt a feltevést persze nehéz bizonyítani, mindenesetre jó lecke, hogy ha a marketing nem kelti fel a fogyasztók érdeklődését, akkor más eszközökhöz folyamodhatnak a kínálati oldal szereplői...
Az ellenlépés: a tulajdonosok olyan láncokat, lakatokat vásárolnak, mellyel alaposan megnehezítik a tolvajok dolgát. Nem kirívó eset, hogy a lánc értéke meghaladja a kerékpárét. Autós analógiával élve: érdekes elképzelni a helyzetet, mikor egy kétmilliós autóba 3 millió forintért szerelnek riasztót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése