Április utolsó napján Knokke-ban jártam, amely egy tengerparti város és a belgák állítása szerint a legfelkapottabb üdülőhely az országban. Ilyenkor az Európát viszonylag jól ismerő ember Monte-Carlóra, valamint a spanyolországi Marbellára asszociál, és ahhoz viszonyítja a meglátogatott települést. Nos, ebben az összevetésben nem győzedelmeskedett ez a kisváros, de összességében azért jókat lehet róla mondani.
Ami első ránézésre is egyértelmű és a gazdagság elég hatásos szimbóluma, az a parkoló autók színvonala. Kevés hely van a világon, ahol a luxuslimuzinok és Porschék aránya ilyen magas volna, ez jelzi, hogy akik Knokke-ba mennek nyaralni, azok meglehetősen vastag pénztárcával rendelkeznek, melynek egy részét könnyen ott lehet hagyni az igencsak méretes kaszinóban. A vendéglők étlapjainak böngészése is megerősítette azt a feltevést, hogy nem a közép-európai cserediákok a helyi szolgáltatók fő célcsoportja, mindemellett az év egyik első napos hétvégéjén a hűvös idő ellenére is rendkívül sokan voltak és nyilván sokat költöttek. A homokos tengerpart egyelőre üres volt, de vélelmezhetően május végétől szeptemberig dugig van a strand.
A vízhez legközelebb eső épületek magas szállodák és apartmanházak, ezeken túl azonban kicsi, kelemes parkos környezetben lévő házak vannak, meglátásom szerint a "zimmer frei" belga változatával szembesültem.
Össességében egy nyugodt délután, napsütés, tengerpart, szép autók, mi mással lehetne ünnepelni a munkát?
A vonaton a szerző kezébe került egy lengyel hetilap, a Polityka április eleji száma, amelynek egy cikke a magyar választásokkal foglalkozott és még az első forduló előtt összegyűjtötte, mik történtek a kampányban. Azt gondolom, érdekes lehet az Olvasók számára is, mit tartanak fontosnak a külföldi újságok tudósítói.
Viszonylag mérsékelt lengyeltudásom ellenére jól érthető volt, hogy a cikk párhuzamot vont a lengyel és a magyar belpolitika között, ezt már a cikk címe (Lengyel sávon) is jelzi. Ennek megfelelően hangsúlyosan foglalkozott az írás a botrányokkal, ügyekkel. Kiemelt szerepet kapott a március 15-i ünnepség, a miniszterelnök ellen tüntetőkkel és az őt védő kommandósokkal, valamint a kézfogások elmaradása. Itt a köztársasági elnökkel foglalkozott hosszan a szerző, de megemlítette Szabad György nevét is, mint a másik "renitens".
Szóba került a Magyar Vizsla, a szerverfeltörés, továbbá a kalocsai zsarolási eset is, továbbá az ígéretlicit és a depressziókampány is (némileg félrefordított szlogennel). Tényleges szakpolitikai kérdéseket csak röviden tárgyalt, a Gyurcsány Ferenc által kijelölt fejlesztési prioritásokat mutatta be az újságíró.
Tehát a kampány kifelé egy botrányokkal terhes ígéretversenynek látszott, amelyben a negatív kampány játszotta a főszerepet. Meg kell még jegyezni, hogy az újság balközép irányultságú.
Ami első ránézésre is egyértelmű és a gazdagság elég hatásos szimbóluma, az a parkoló autók színvonala. Kevés hely van a világon, ahol a luxuslimuzinok és Porschék aránya ilyen magas volna, ez jelzi, hogy akik Knokke-ba mennek nyaralni, azok meglehetősen vastag pénztárcával rendelkeznek, melynek egy részét könnyen ott lehet hagyni az igencsak méretes kaszinóban. A vendéglők étlapjainak böngészése is megerősítette azt a feltevést, hogy nem a közép-európai cserediákok a helyi szolgáltatók fő célcsoportja, mindemellett az év egyik első napos hétvégéjén a hűvös idő ellenére is rendkívül sokan voltak és nyilván sokat költöttek. A homokos tengerpart egyelőre üres volt, de vélelmezhetően május végétől szeptemberig dugig van a strand.
A vízhez legközelebb eső épületek magas szállodák és apartmanházak, ezeken túl azonban kicsi, kelemes parkos környezetben lévő házak vannak, meglátásom szerint a "zimmer frei" belga változatával szembesültem.
Össességében egy nyugodt délután, napsütés, tengerpart, szép autók, mi mással lehetne ünnepelni a munkát?
A vonaton a szerző kezébe került egy lengyel hetilap, a Polityka április eleji száma, amelynek egy cikke a magyar választásokkal foglalkozott és még az első forduló előtt összegyűjtötte, mik történtek a kampányban. Azt gondolom, érdekes lehet az Olvasók számára is, mit tartanak fontosnak a külföldi újságok tudósítói.
Viszonylag mérsékelt lengyeltudásom ellenére jól érthető volt, hogy a cikk párhuzamot vont a lengyel és a magyar belpolitika között, ezt már a cikk címe (Lengyel sávon) is jelzi. Ennek megfelelően hangsúlyosan foglalkozott az írás a botrányokkal, ügyekkel. Kiemelt szerepet kapott a március 15-i ünnepség, a miniszterelnök ellen tüntetőkkel és az őt védő kommandósokkal, valamint a kézfogások elmaradása. Itt a köztársasági elnökkel foglalkozott hosszan a szerző, de megemlítette Szabad György nevét is, mint a másik "renitens".
Szóba került a Magyar Vizsla, a szerverfeltörés, továbbá a kalocsai zsarolási eset is, továbbá az ígéretlicit és a depressziókampány is (némileg félrefordított szlogennel). Tényleges szakpolitikai kérdéseket csak röviden tárgyalt, a Gyurcsány Ferenc által kijelölt fejlesztési prioritásokat mutatta be az újságíró.
Tehát a kampány kifelé egy botrányokkal terhes ígéretversenynek látszott, amelyben a negatív kampány játszotta a főszerepet. Meg kell még jegyezni, hogy az újság balközép irányultságú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése