Több érdekessége is volt a mai napnak, ezek közül emelek ki néhányat, melyekről röviden kifejtem a véleményem.
Kezdjük a Parlamenttel, hiszen az új összetételű törvényhozás is ma kezdte meg a munkát, igaz, ez még csak a bemelegítő kör volt, de az első érdekes ütésváltások már megtörténtek. Ami a lényeges elemeket illeti: az Országos Választási Bizottság elnöke jelezte, hogy bár a választási törvény összességében működik, van rajta némi csiszolnivaló. A HavasPress rendszeres Olvasói tudják, hogy különböző eszközökkel próbáltam felhívni a figyelmet a kampánycsend hibáira, így örömmel tölt el, hogy az OVB elnöke is módosítást, esetleg a cikkely eltörlését javasolta. Ugyanő volt, aki április elején elutasította e kérdésben benyújtott kifogásunkat, ha ez utóbbinak bármi hatása volt a ma elmondott beszédre, akkor már megérte. Az némileg furcsa volt, hogy két ellenzéki frakció nem szavazta meg Szigeti Péter és Lamperth Mónika jelentését, politikai marketing szempontjából talán szerencsésebb lett volna az első, ünnepélyesebb hangvételű ülésen konstruktívabbnak lenni, de nyilván más szempontok vezérelték őket.
Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy reformkormány lesz a következő, és erre utal, hogy blogja tegnapi bejegyzésében olyan emberek kormányzati munkába való bevonásáról írt, akik a gazdaságban már sikereket értek el. Ez egyébként akár sikeres elképzelés is lehet, csak nehéz lesz átcsábítani őket a közszférában elérhető alacsonyabb fizetésekkel.
A jelenlegi ügyvezető miniszterelnök, de egyben kormányfőjelölt a reformok kapcsán kiemelte az egészségügyet, ahogy ez az utóbbi időszakban rendre előkerül. Azonban egy friss hír szerint a magyarok 49 százaléka elégedett az egészségügyi ellátással. A GfK felmérése számos közép- és kelet-európai országra kiterjed, melyek közül Ausztriában a legelégedettebbek. A szerzőnek nemrégiben módjában állt meglátogatni egy osztrák kórházat egy viszonylag kisméretű településen. Az ott tapasztalt körülmények alapján teljes mértékig megértem, miért van megelégedve az ellátórendszerrel a megkérdezettek 85 százaléka. Visszatérve a magyarországi helyzetre, az ingyenes szolgáltatások szintjével a lakosság majdnem fele elégedett (48 %), és csak kicsivel többen szeretnének javulást (a sajtóközlemény szerint 53 %, de ez a matematika jelenlegi szabályai szerint nehezen kivitelezhető). És ez miért fontos?
A probléma ott kezdődik, hogy az ellátórendszer teljes átalakítása bizony vélhetően a finanszírozási rendszeren is módosít, és - ismerve a politikai elit reformoktól való félelmét - jelentős visszatartó erő lehet, hogy a mostani rendszer nem vált ki akkora ellenérzéseket a társadalomból, mint amit az értelmiségi réteg éreztet. Vagyis először egy olyan jellegű kommunikációs offenzívára van szükség, amely meggyőzi az embereket a jobb minőségű egészségügy fontosságáról. Az ellenzéknek pedig komoly bázist jelenthet a kényelmetlen, fájdalmas átalakítással szemben, hogy a választók számottevő része nem elégedetlen.
Tegnapi a hír, miszerint a Magyar Televízió tavaly, hosszú évek után először pozitív eredménnyel zárt. Ezért gratuláció jár az elnöknek, aki sok konfliktus árán hajtotta végre a racionalizálást (a szakmai kérdésekben nem kívánok véleményt nyilvánítani, gondolok itt például a Rudi-Friderikusz vitára), azonban a hétfői sajtótájékoztatóján olyan ötletei is voltak, melyek megítélésem szerint nem időszerűek. Az elnök arról beszélt, hogy szívesen reklámmentessé tenné a köztévét, ha nominálértéken megkapnák azt az állami támogatást, amely 1996-ban járt. Ez 36 milliárd forint volt akkor, míg tavaly 16,5 milliárd járt. Ez tényleg hatalmas reálcsökkenés, mégis elhibázott lépésnek tűnik olyankor 20 milliárdot kérni/követelni, mikor a költségvetésben van egy legalább 300, mások szerint inkább 700-800 milliárd forintos lyuk (a teljes deficit legjobb esetben is 1500 milliárd lesz idén). Egyébként bizonyos szempontból logikus az elképzelés, mert a Magyar Televízió folyamatosan bizonyítja, hogy még állami hátszéllel sem képes versenyezni a kereskedelmi tévékkel a nézettségi versenyben. Így tehát több alternatíva is kínálkozik: a radikális terv szerint semmi szükség rá (ajánlom Tóta W. Árpád korábbi cikkeit itt és itt), mások szerint össze kellene vonni az m2-t és a Duna TV-t, a harmadik lehetőség pedig a reklámmentes, magaskultúrát közvetítő közszolgálati televízió volna.
A végére maradt a nap híre, amely a közelből érkezett: az Európai Bizottság szigorú feltételekkel, de jóváhagyta Bulgária és Románia uniós csatlakozásának jövő januári időpontját. Ez még elvileg egy évvel kitolható, de erre vélhetően nem fog sor kerülni. A bolgároknak van több tennivalójuk, elsősorban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc területén.
Kezdjük a Parlamenttel, hiszen az új összetételű törvényhozás is ma kezdte meg a munkát, igaz, ez még csak a bemelegítő kör volt, de az első érdekes ütésváltások már megtörténtek. Ami a lényeges elemeket illeti: az Országos Választási Bizottság elnöke jelezte, hogy bár a választási törvény összességében működik, van rajta némi csiszolnivaló. A HavasPress rendszeres Olvasói tudják, hogy különböző eszközökkel próbáltam felhívni a figyelmet a kampánycsend hibáira, így örömmel tölt el, hogy az OVB elnöke is módosítást, esetleg a cikkely eltörlését javasolta. Ugyanő volt, aki április elején elutasította e kérdésben benyújtott kifogásunkat, ha ez utóbbinak bármi hatása volt a ma elmondott beszédre, akkor már megérte. Az némileg furcsa volt, hogy két ellenzéki frakció nem szavazta meg Szigeti Péter és Lamperth Mónika jelentését, politikai marketing szempontjából talán szerencsésebb lett volna az első, ünnepélyesebb hangvételű ülésen konstruktívabbnak lenni, de nyilván más szempontok vezérelték őket.
Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy reformkormány lesz a következő, és erre utal, hogy blogja tegnapi bejegyzésében olyan emberek kormányzati munkába való bevonásáról írt, akik a gazdaságban már sikereket értek el. Ez egyébként akár sikeres elképzelés is lehet, csak nehéz lesz átcsábítani őket a közszférában elérhető alacsonyabb fizetésekkel.
A jelenlegi ügyvezető miniszterelnök, de egyben kormányfőjelölt a reformok kapcsán kiemelte az egészségügyet, ahogy ez az utóbbi időszakban rendre előkerül. Azonban egy friss hír szerint a magyarok 49 százaléka elégedett az egészségügyi ellátással. A GfK felmérése számos közép- és kelet-európai országra kiterjed, melyek közül Ausztriában a legelégedettebbek. A szerzőnek nemrégiben módjában állt meglátogatni egy osztrák kórházat egy viszonylag kisméretű településen. Az ott tapasztalt körülmények alapján teljes mértékig megértem, miért van megelégedve az ellátórendszerrel a megkérdezettek 85 százaléka. Visszatérve a magyarországi helyzetre, az ingyenes szolgáltatások szintjével a lakosság majdnem fele elégedett (48 %), és csak kicsivel többen szeretnének javulást (a sajtóközlemény szerint 53 %, de ez a matematika jelenlegi szabályai szerint nehezen kivitelezhető). És ez miért fontos?
A probléma ott kezdődik, hogy az ellátórendszer teljes átalakítása bizony vélhetően a finanszírozási rendszeren is módosít, és - ismerve a politikai elit reformoktól való félelmét - jelentős visszatartó erő lehet, hogy a mostani rendszer nem vált ki akkora ellenérzéseket a társadalomból, mint amit az értelmiségi réteg éreztet. Vagyis először egy olyan jellegű kommunikációs offenzívára van szükség, amely meggyőzi az embereket a jobb minőségű egészségügy fontosságáról. Az ellenzéknek pedig komoly bázist jelenthet a kényelmetlen, fájdalmas átalakítással szemben, hogy a választók számottevő része nem elégedetlen.
Tegnapi a hír, miszerint a Magyar Televízió tavaly, hosszú évek után először pozitív eredménnyel zárt. Ezért gratuláció jár az elnöknek, aki sok konfliktus árán hajtotta végre a racionalizálást (a szakmai kérdésekben nem kívánok véleményt nyilvánítani, gondolok itt például a Rudi-Friderikusz vitára), azonban a hétfői sajtótájékoztatóján olyan ötletei is voltak, melyek megítélésem szerint nem időszerűek. Az elnök arról beszélt, hogy szívesen reklámmentessé tenné a köztévét, ha nominálértéken megkapnák azt az állami támogatást, amely 1996-ban járt. Ez 36 milliárd forint volt akkor, míg tavaly 16,5 milliárd járt. Ez tényleg hatalmas reálcsökkenés, mégis elhibázott lépésnek tűnik olyankor 20 milliárdot kérni/követelni, mikor a költségvetésben van egy legalább 300, mások szerint inkább 700-800 milliárd forintos lyuk (a teljes deficit legjobb esetben is 1500 milliárd lesz idén). Egyébként bizonyos szempontból logikus az elképzelés, mert a Magyar Televízió folyamatosan bizonyítja, hogy még állami hátszéllel sem képes versenyezni a kereskedelmi tévékkel a nézettségi versenyben. Így tehát több alternatíva is kínálkozik: a radikális terv szerint semmi szükség rá (ajánlom Tóta W. Árpád korábbi cikkeit itt és itt), mások szerint össze kellene vonni az m2-t és a Duna TV-t, a harmadik lehetőség pedig a reklámmentes, magaskultúrát közvetítő közszolgálati televízió volna.
A végére maradt a nap híre, amely a közelből érkezett: az Európai Bizottság szigorú feltételekkel, de jóváhagyta Bulgária és Románia uniós csatlakozásának jövő januári időpontját. Ez még elvileg egy évvel kitolható, de erre vélhetően nem fog sor kerülni. A bolgároknak van több tennivalójuk, elsősorban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc területén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése