A korábban megkezdett sorozat mostani részében a Szabad Demokraták Szövetsége választási kampányát vizsgálom. Elöljáróban meg kell említeni, hogy az SZDSZ-ről már évekkel ezelőtt kialakult kép szerint kampányolni nagyon jól tudnak, és az áprilisi eredmények ezt megerősítik.
Tulajdonképpen tavaly októberben kezdték el hirdetni magukat a Liberális Hét rendezvénysorozattal. Szándékosan választottak ilyen korai időpontot, információim szerint akkor azt hitték, azt az időszakot ők uralják a jól szervezett programokkal, de a szocialisták imázskampánya kicsit előbb indult, így az a hét nem hozta a várt sikereket a médiamegjelenést tekintve.
Január végétől kezdődően azután újból elővették a "Jöjjön el az én országom" szlogent, amely egyszer már kiváltotta (2004-ben egy nagyon hasonló reklámmondattal) a társadalom egyes csoportjainak felháborodását. Ezt - részben a pártvezetés rosszallása miatt - hamar be is fejezték, és onnantól kezdve egy átgondolt stratégiát követett a marketingtervük.
Kettős céljuk volt: egyrészt bizonyítani, hogy továbbra is kormányképesek, vagyis sima bejutók, így a rájuk adott szavazatok nem vesznek el, másrészt meg kellett magukat különböztetni az MSZP-től, melynek Gyurcsány Ferenc személyében erősen liberális beállítottságú vezetője van. Ez utóbbit marketinges terminológiával termékdifferenciációnak is nevezhetjük, és a megtestesítője Kovács Pisti volt, aki a két nagy pártot figurázta ki és rövid idő alaltt a legnépszerűbb kampányarc lett a teljes mezőnyben. A bejutásban való hitet Kuncze Gábor poligráfos reklámja és Kóka János töretlen optimizmusa táplálta, mikor a közvéleménykutatók 3 százalék körülire jósolták a szavazótábort.
Közhely, hogy gyerekekkel mindent el lehet adni, talán nem is igaz, pláne nem egy párt esetén, én így a Kovács Pisti-effektust egyrészt az apolitikus hangulatra adott reakciónak látom, másrészt megbújik mögötte a jövőért érzett felelősség, harmadrészt jól felmérték, hogy a potenciális liberális szavazók zöme internetezik és így könnyen válhatott világhálós "hőssé" a reklámok főszereplője. Nem véletlen, hogy olyan reklámok is elérhetőek voltak a párt honlapján, melyeket tévében nem sugároztak.
A párt már régóta próbálja kommunikálni, hogy a magyar politikai tér háromdimenziós és a szociáldemokrata, illetve konzervatív értékrend mellett ők testesítik meg a liberális alternatívát. Ennek megfelelően kiegészítették nevüket a "a magyar liberális párt" kitétellel.
A programjukat elsőként már januárban elfogadták, de már tavaly november óta készen állt. A párt büszke volt rá, hogy ők voltak az elsők, és elég látványosra sikeredett, bár bizonyos problémákra elég szűkszavú válaszokat ad.
Az SZDSZ tavaly őszhöz hasonlóan kitelepült az Erzsébet térre, ahol a Liberálisok Háza adott helyet minden nap politikai és kulturális eseményeknek. Bár a szerző objektív okokból nem látogatta meg, feltételezhetően a liberális szavazók számára egyfajta találkozóhellyé változott, ami adott esetben erősítheti a párthoz tartozást és ezáltal a szavazói aktivitást. Azt az aktivitást, melyet (ezt a HavasPress oldalain már többször jeleztem) legfőképpen Semjén Zsolt és Mikola István, valamint néhány jobboldali publicista erősített a leghatásosabban a radikális megnyilatkozásaikkal. A liberális szavazatszerzési stratégiájának még mindig fontos eleme az Orbán Viktorral való ijesztgetés, idén ez a "rajtunk múlik" mondatban testesült meg, amely ugyan vonatkoztatható a kormány fennmaradására is (hivatalosan annak szólt), de valószínűleg sokan úgy értelmezték, hogy az SZDSZ bejutása kell ahhoz, hogy Orbán továbbra is ellenzékben maradjon. Ezt vélhetően sok szocialista érzelmű választó is átlátta, ennek következményeként ismerkedhettünk meg a "taktikai átszavazó" kifejezéssel.
A négypárti vitán Kuncze Gábor nem hozta a formáját, és humortalanul szerepelt, ezzel sok nézőnek csalódást okozott, bár a legfontosabb programpontokat elsorolta. A párt kampányában Kóka Jánosnak közel akkora szerep jutott, mint a pártelnöknek, a többi miniszter kevésbé volt előtérben, ennek nyilvánvaló oka Kovács Kálmán és Magyar Bálint esetében a tárcájukat érintő botrányok sora. Utóbbi közvetve igen fontos szerephez jutott, mikor a Gyurcsány-Orbán vitán a miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy szocialista vezetővel képzeli el az oktatási tárcát a "nyugalom érdekében". Ez azért volt érdekes nyilatkozat, mert bár a liberális oktatáspolitikát minden oldalról támadják, az ő minisztériuma hajtotta végre a legtöbb reformot.
A párt sokszor hangoztatta, hogy a legtöbb 2002-ben tett ígérete többé-kevésbé megvalósult, ami tulajdonképpen igaz. Azonban a sorkatonaság eltörlését a választók nem igazán kötötték a szabaddemokratákhoz, az szja-csökkentés átgondoltsága pedig igencsak megkérdőjelezhető volt. És ami a leginkább számonkérhető: 4 évvel ezelőtt úgy kampányoltak, hogy rendbe teszik az egészségügyet. A konfliktusokat nem vállalták és átadták a tárcát az MSZP-nek, hogy aztán idén tavasszal a legfontosabb programpontok között ismét megjelent az egészségügyi reform, a már korábban is hangoztatott több-biztosítós modell bevezetése. Azt hiszem, erős hitelességi próba lesz a következő ciklus egészségpolitikája a liberális párt és vezetői számára.
Bár a megszorítások konkretizálására nem került sor a kampányban (marketingszempontból ez teljesen érthető), de - szemben a korábban elemzett két nagy párttal - többször is felhívták a figyelmet az elkerülhetetlen változtatásokra és reformokra.
Összességében a politikai kampányok nagy előnye, hogy igen jól mérhetőek. Az SZDSZ esetében 6,5 %, a 4 évvel ezelőttinél jobb eredmény született április 7-én. Ebben egyértelműen számottevő szerepe van a kampánynak, amely tehát e szempontból igen sikeresnek tekinthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése