Bár több mint kétmillió szavazattal a második helyen végzett, mégis az országgyűlési választások legnagyobb vesztesének a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség tekinthető. Egyik fő céljuk sem teljesült ugyanis: kevesebb szavazatot kaptak, mint a szocialisták; bent maradt a parlamentben az SZDSZ; és bejutott a kisebbik jobboldali párt, az MDF is; végeredményben pedig továbbra is ellenzékben lesznek. Ebben a cikkben az első forduló előtti kampányt elemzem.
A párt médiakampánya november-december tájékán indult el, bár már ezt megelőzően is számos eszközt bevetettek, hogy kapcsolatot teremthessenek potenciális szavazóikkal. Az elmúlt 4 év gyakorlatilag permanens kampányidőszak volt, melyben a Fidesz törekvése egy megbízható adatbázis összeállítása volt a szimpatizánsokról. Ennek módja a különböző konzultációk (nemzeti, gazdasági, faluparlament, stb.) lefolytatása, amelynek végén elmondhatták, hogy hárommilliónál is több emberrel beszéltek, és az ő igényeiknek megfelelően állt össze a „Cselekvő Nemzet Programja”. Ezt végül csak március második felében fogadták el és mutatták be, bár a főbb pontokat már korábban is meghirdették (tb-járulékcsökkentés, 14. havi nyugdíj, stb.).
Tavaly év vége felé indult el először a kampány, mégpedig a megújult logóhoz illeszkedő formavilágba helyezett üzenetekkel („Vannak jó dolgok, melyeket folytatnunk kell. Vannak rossz dolgok, melyeken változtatnunk kell. Vannak hibák, melyeket nem fogunk többször elkövetni.”). Ez a reklám részben beismerte, hogy az Orbán-kormány nem volt tökéletes, és nagyrészt a bizonytalanokat célozta a mérsékelt, ám nyelvtanilag hibás megfogalmazással (ugyanis a harmadik mondat az jelenti, hogy vannak olyan hibák is, amelyeket el fognak követni).
A következő szakaszban a változás-kampány következett, melynek lényege az Orbánt körülvevő emberek megismertetése volt. Ők mind valamelyik jól definiálható célcsoportot szólították meg, így Kósa Lajos a vidéki embereket, Pelczné Gáll Ildikó a nőket, Varga Mihály inkább az értelmiségieket. Schmitt Pált e tekintetben nehéz hova sorolni, de amint az Olvasók a korábbi bejegyzésekben is olvashatták, a szerző számos alkalommal bírálta a korábbi olimpiai bajnok szerepléseit és megnyilatkozásait, az ő szerepeltetése ugyanis megítélésem szerint az egyik nagy balfogás a párt részéről, bár nem a legnagyobb. Ez a kampány sikeresnek mondható, bár később alig szerepeltek a médiában a fent említett politikusok, így gyakorlatilag kárba veszett az ő felépítésükre szánt összeg.
Az első komoly kampányhoz köthető hibáját a párt a Financial Times-ügyben vétette, mikor Orbán Viktor az egyik legnagyobb presztízsű lap lefizetésével vádolta a kormányt és mikor már elcsendesedni látszott az ügy, ő újra felmelegítette azt.
Ezt követte a párttól messze állónak nem nevezhető Magyar Vizsla (és Budapesti Riport) megjelenése. Ezzel a negatív kampány indult el, melynek célpontjául Gyurcsány Ferenc és Kóka János vagyonát választották. Ez egyébiránt működőképes elgondolás, és taktikailag okos döntés volt, hogy „kiszervezték” a párttól független szervezetekhez a lapokat, még ha mindenki tudta is, hogy kihez kötődik. A második hibájuk az volt, mikor kiderült, hogy a vártnál is szorosabb a kapcsolat a kiadó és a Fidesz között (lásd még: Rogán faxkészüléke). Az abszurd történet, melyet akkor Deutsch-Für Tamás előadott a médiában, megítélésem szerint igencsak megtépázta az illető politikus hitelességét.
2006-ban indult el a párt depressziókampánya, melynek szlogenjét alighanem az összes Olvasó kívülről fújja: rosszabbul élünk, mint négy éve. A statisztikák szerint ez egy hamis állítás, ráadásul a plakátokon szereplő adatok sem mind voltak pontosak, ennek ellenére ez egy viszonylag jól megkomponált elem volt, amely láthatóan beleillett a kampánystratégiába, aminek alapja a „eddig nagyon rossz volt, de ha mi nyerünk, sokkal jobb lesz mindenkinek”-elv volt. Ami problémát jelentett, hogy a választók (noha az emberektől nem áll távol a panaszkodási hajlam) ezt nem érezték igazán át, ugyanis a Medgyessy-Gyurcsány-kormányoknak pontosan az róható fel a leginkább, hogy a fenntarthatónál sokkal gyorsabban emelték az életszínvonalat, amire csak hitelből voltak képesek.
A Fidesz-kommunikáció kudarcot vallott a szerverfeltörési ügynél is, és nem jött jól a pártnak az illegális adatbázis, meg a zsarolási eset sem.
Mikor új szakaszba lépett a kampány, a fekete háttereket fehérre cserélték, és ugyanazok a szereplők ígértek jobb életet Fidesz-győzelem esetére, mégpedig jól körülhatárolható célcsoportok, így a családosok, gazdák, nyugdíjasok és munkanélküliek részére. Ez a választási program nyilvánosságra hozatalához kapcsolódott, amelyre azon a kongresszuson került sor, ahol egy ennél fontosabb döntést is meghoztak, nevezetesen Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt lett. Már első megszólalásában mondott olyat, amivel utána hosszan lehetett foglalkozni (kettős állampolgársággal 20 év hatalom) és az ellenoldal nem tette meg azt a szívességet, hogy hagyja leesni a magas labdákat. Igaztalan volna egyedül Mikolát kiemelni, ugyanis Semjén Zsolt, Bayer Zsolt, valamint korábban Kerényi Imre is mindent megtett a liberális és baloldali szavazók mozgósításáért.
A Fidesz Kossuth téri nagygyűlésén egy héttel a választások előtt Orbán radikális beszédet mondott, ez is pontosan mutatta, hogy az ő és pártja stratégiája nem szokványos: csak a saját szavazótábor mozgósítása érdekelte őket, úgy számoltak, hogyha az elér egy bizonyos szintet, akkor nem lehet gond. Erre szolgált a Kubatov-féle aktivistacsapat is, amelytől a győzelmet várták, ám végül nem működött túlságosan hatékonyan.
A végeredmény alapján mondhatjuk, hogy ez nem következett be, ebben talán szerepe volt a kétpárti vitának is, ahol Orbán Viktor nagyon gyengén teljesített. A másnapi műsorban sokkal jobbnak mutatkozott, de az inkább Dávid Ibolyáról szólt.
Összességében azt lehet elmondani a Fidesz-kampányáról, hogy világos logika szerint építették fel, azonban olyan sokat hibáztak, hogy elhomályosult a mondanivaló, és a médiamegjelenésük számottevő része a rossz mondatok utána „tűzoltásra” ment el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése