"Magyarországon baloldali politikus ilyet régen látott"- kezdte mondandóját Gyurcsány Ferenc. Nos, igen, de nem biztos, hogy ezt az időszakot érdemes volna visszaidézni, mert akkortájt soha nem a köztársaság védelmében gyűltek össze az emberek, miután egy "nép"-pel több volt az államforma. A tudósításokban nem szerepelt, de a miniszterelnök beszédében megismételte társadalomképét, amely az elit és a legalsó réteg támogatásán alapul. Ez egy markáns különbség a Fidesz (és az MDF) programjához képest, ez utóbbiak inkább a középosztály segítésén keresztül remélik az ország helyzetének javulását.
Őszintén szólva számomra kissé erős, hogy Gyurcsány szerint a magyar baloldal által van újra remény Magyarországon és remélem, soha nem jön el az a helyzet, hogy egy párttól várják a reményt az emberek. Ha igen (és sajnos bizonyos jelek szerint most ez a helyzet Magyarországon), akkor az etatista gazdaságpolitika, az osztogatás demagóg és felelőtlen ígérete lehet a nyerő.
A beszéd egy része a köztársaság fogalmára visszavezetve arról szól, hogy a kormányzat mit tett egyes csoportokért (családok, vidékiek), ez úgyszintén vitatható, de számomra még érdekesebb kérdés, hogy vajon a megszólítottak értették-e a kódolt üzenetet. Egyébként a szöveg írott változata alapján egy nyugodt, békés hangvételű beszéd volt, persze némi populizmussal vegyítve, amelynek legfőbb jele az volt, hogy Gyurcsány a beszéd végén a gátakra indult.
Az érzékletes képek után a nagyobbik ellenzéki párt vezetője a hitvány minőségű árukról beszél, de ez ügyben jelezném, hogy többek között az ő részvételével is tért át Magyarország a piacgazdaságra, amelyben a fogyasztóvédelem egy (hol így, hol úgy) működő dolog: ha rossz a termék, vissza lehet vinni. Most mégis úgy tűnik, hogy sokan divatosnak találják a piros ruhát, és nem azt nézik, hogy újracsomagolt, hanem azt, hogy évek óta használják és még mindig kényelmes...
Ami ezután következik: tipikusan a tömeg provokálására szolgáló hasonlatok, Sztálintól Kim Ir Szenig (egy felmérésre kíváncsi volnék, hogy a jelenlévők mekkora hányada hallott ez utóbbiról) és persze a démonizált papírszobor. Hatásos dolgokat mondott, ezzel az eszköztárral Silvio Berlusconi szokott kampányolni ("a baloldal, melynek 70 százaléka volt kommunistákból áll"), no persze a Hajrá, Magyarország és a Forza Italia között is felfedezhető némi hasonlóság.
Gyurcsány mint "Kádár Újratöltve" jelenik meg a beszédben, aki ráadásul még antidemokratikus is és jön vissza a szoborparkból (miután a legnagyobb poszter Pesten van, talán nem érdektelen a felvetés: melyik hídon kelt át?). Elcsépelt dolog Pozsgayval és Szűrössel előhozakodni, így csak idézném egy lengyel ismerősömet: "nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy a jobboldali pártokban korábbi kommunisták legyenek".
Eddig a szónoki fordulatok, de sajnos Orbán ezután ismét darázsfészekbe nyúlt, ugyanis megint a gazdaságról kezdett beszélni, és a nagyon jól hangzó spekulánsellenességgel ismét ugrott egyet a demagógiamérő. Leendő közgazdászként is kérdem: milyen példákkal tudja a volt miniszterelnök igazolni, hogy az általa elképzelt "saját lábán álló" gazdasági modell sikeres tud lenni egy kis, ennyire nyitott országban? Én ezzel szemben igenis a külföldi befektetők vonzására helyezném a hangsúlyt, ugyanis a kis- és középvállalkozások számára nem állami mentőöv kell (amit egyesek Új Széchenyi Tervnek hívnak), hanem megrendelők. És ha már "a szánk széléig ér" az adósság, akkor talán pont az úgynevezett nem-adóssággeneráló befektetéseket kellene propagálni, nem?
A minden dolgozni akaró magyarnak munkát adó gazdaság egy szép álom, ha valaki ezzel választást tud nyerni, akkor megérdemli a hatalmat. Utána a már jólismert harc a világpiaci árakkal (gáz, villany), meg a luxusprofittal. Egyszer valaki magyarázza el Orbánnak a mikroökonómia egyik első tételét: nincs ingyenebéd.
A végén előjött a nacionalista országépítő is az ellenzék vezéréből, de nyilván gesztust kellett tennie a nagy számban jelen lévő polgári körösöknek. Így összességében egy erős hangvételű, itt-ott elég radikális beszéd kerekedett a dologból, melynek lényege, hogy a kommunista hazaárulóktól meg kell védeni az országot, ez a négy év is elég komoly szenvedés volt sokaknak. Én legalábbis így értelmeztem a beszédet.
Ami tanulságos, ez a két ember, Orbán és Gyurcsány jelentős tömegeket tud mozgósítani, kétségtelenül előbbi nagyobb létszámban. Talán nem túlzás fanatikusoknak nevezni az ilyen tüntetések résztvevőit, legalábbis egy részüket. Ami igazán kíváncsivá tesz, hogy vajon van-e olyan erő a Fideszben, amely egy esetleges vereség után ténylegesen felveti a pártelnök felelősségét vagy a fanatizmus és a centralizált vezetés miatt a párt elnöke olyanná vált, mint akiknek visszajövetelétől féltette az országot?
A beszéd egy része a köztársaság fogalmára visszavezetve arról szól, hogy a kormányzat mit tett egyes csoportokért (családok, vidékiek), ez úgyszintén vitatható, de számomra még érdekesebb kérdés, hogy vajon a megszólítottak értették-e a kódolt üzenetet. Egyébként a szöveg írott változata alapján egy nyugodt, békés hangvételű beszéd volt, persze némi populizmussal vegyítve, amelynek legfőbb jele az volt, hogy Gyurcsány a beszéd végén a gátakra indult.
"Ma minden magyar embernek több mint 1 millió 300 ezermillió forint nyomja a vállát"- mondta Orbán Viktor vasárnap a Kossuth téren (elérhető a Fidesz honlapján). Ezen hasábokon is sokszor kritizáltam már a korábbi miniszterelnököt, amiért nem ért a gazdasághoz, a fenti tévesztést írjuk az idegesség számlájára. A videófelvétel alapján elég dühös beszédet mondott, és - ahogy arra egy hozzászóló felhívta a figyelmem - mindvégig a papírjába temetkezett, onnan olvasta. Ez eddig nem volt rá jellemző, pláne nem saját hívei táborában.
Az érzékletes képek után a nagyobbik ellenzéki párt vezetője a hitvány minőségű árukról beszél, de ez ügyben jelezném, hogy többek között az ő részvételével is tért át Magyarország a piacgazdaságra, amelyben a fogyasztóvédelem egy (hol így, hol úgy) működő dolog: ha rossz a termék, vissza lehet vinni. Most mégis úgy tűnik, hogy sokan divatosnak találják a piros ruhát, és nem azt nézik, hogy újracsomagolt, hanem azt, hogy évek óta használják és még mindig kényelmes...
Ami ezután következik: tipikusan a tömeg provokálására szolgáló hasonlatok, Sztálintól Kim Ir Szenig (egy felmérésre kíváncsi volnék, hogy a jelenlévők mekkora hányada hallott ez utóbbiról) és persze a démonizált papírszobor. Hatásos dolgokat mondott, ezzel az eszköztárral Silvio Berlusconi szokott kampányolni ("a baloldal, melynek 70 százaléka volt kommunistákból áll"), no persze a Hajrá, Magyarország és a Forza Italia között is felfedezhető némi hasonlóság.
Gyurcsány mint "Kádár Újratöltve" jelenik meg a beszédben, aki ráadásul még antidemokratikus is és jön vissza a szoborparkból (miután a legnagyobb poszter Pesten van, talán nem érdektelen a felvetés: melyik hídon kelt át?). Elcsépelt dolog Pozsgayval és Szűrössel előhozakodni, így csak idézném egy lengyel ismerősömet: "nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy a jobboldali pártokban korábbi kommunisták legyenek".
Eddig a szónoki fordulatok, de sajnos Orbán ezután ismét darázsfészekbe nyúlt, ugyanis megint a gazdaságról kezdett beszélni, és a nagyon jól hangzó spekulánsellenességgel ismét ugrott egyet a demagógiamérő. Leendő közgazdászként is kérdem: milyen példákkal tudja a volt miniszterelnök igazolni, hogy az általa elképzelt "saját lábán álló" gazdasági modell sikeres tud lenni egy kis, ennyire nyitott országban? Én ezzel szemben igenis a külföldi befektetők vonzására helyezném a hangsúlyt, ugyanis a kis- és középvállalkozások számára nem állami mentőöv kell (amit egyesek Új Széchenyi Tervnek hívnak), hanem megrendelők. És ha már "a szánk széléig ér" az adósság, akkor talán pont az úgynevezett nem-adóssággeneráló befektetéseket kellene propagálni, nem?
A minden dolgozni akaró magyarnak munkát adó gazdaság egy szép álom, ha valaki ezzel választást tud nyerni, akkor megérdemli a hatalmat. Utána a már jólismert harc a világpiaci árakkal (gáz, villany), meg a luxusprofittal. Egyszer valaki magyarázza el Orbánnak a mikroökonómia egyik első tételét: nincs ingyenebéd.
A végén előjött a nacionalista országépítő is az ellenzék vezéréből, de nyilván gesztust kellett tennie a nagy számban jelen lévő polgári körösöknek. Így összességében egy erős hangvételű, itt-ott elég radikális beszéd kerekedett a dologból, melynek lényege, hogy a kommunista hazaárulóktól meg kell védeni az országot, ez a négy év is elég komoly szenvedés volt sokaknak. Én legalábbis így értelmeztem a beszédet.
Ami tanulságos, ez a két ember, Orbán és Gyurcsány jelentős tömegeket tud mozgósítani, kétségtelenül előbbi nagyobb létszámban. Talán nem túlzás fanatikusoknak nevezni az ilyen tüntetések résztvevőit, legalábbis egy részüket. Ami igazán kíváncsivá tesz, hogy vajon van-e olyan erő a Fideszben, amely egy esetleges vereség után ténylegesen felveti a pártelnök felelősségét vagy a fanatizmus és a centralizált vezetés miatt a párt elnöke olyanná vált, mint akiknek visszajövetelétől féltette az országot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése