Némi technikai szünet után ismételten friss tartalom a HavasPress oldalain. A téma nem lehet más, mint hazánk jövője az országgyűlési választásokat követően.
Először is illik gratulálni Gyurcsány Ferencnek, a szocialista pártnak, valamint a liberálisoknak, hogy a rendszerváltás óta páratlan dolgot hajtottak végre, hiszen először nem váltott a politikai váltógazdálkodás. Sokszor mondják, hogy a varsói gyors Budapesten is megáll, vagyis a lengyel választások eredményei ismétlődnek a hazai voksoláskor. Nos, ezúttal ez sem jött be, ugyanis tavaly ősszel a lengyeleknél egy klerikális populista ikerpár és pártjuk nyert és bár mintha itthon is lett volna egy hasonló formáció, az a párt most nem készül koalíciós egyeztetésekre.
Röviden az eredményekről: a HavasPress az első forduló után azonnal publikált prognózisa (amely talán a leghamarabb vált elérhetővé a magyar médiában) meglehetősen pontosan jelezte előre, hogy kik szerzik meg az egyéni körzeteket. Mindössze 6 körzet volt, ahol nem az általunk várt jelölt lett a befutó, a szocialisták közül Siklóson Kocsi László, Nagykállón Demendi László és Gödöllőn Fogarasiné Deák Valéria Eszter, míg a fideszesek részéről Kecskeméten Horváth Zsolt, valamint Kiskunfélegyházán Endre Sándor cáfolt rá a papírformára, rajtuk kívül Szegeden Sándor Klára szabaddemokrata, koalíciós közös jelölt nyert a várakozásaink ellenére. További fontos jellemző, hogy a billegő körzetek a szocialisták felé dőltek, ennek tudható be, hogy ilyen közel kerültek az abszolút többséghez. Örömteli fejleménynek látom, hogy ezt végül nem érték el, így ugyanis a koalíciós partnertől elvárhatjuk, hogy néha felhívja a figyelmet a nem egészen következetes MSZP-s programelemekre (pl. alsó tagozatos falusi iskolák helyzete).
Egyelőre ennyit a múltról, most tekintsünk előre! A pártok jövőjével egy későbbi cikkemben foglalkozom, most inkább az országra váró kihívásokkal és esetleges válaszokkal foglalkozom, mégpedig ahogy a két forduló között írták, egy "szemüveges közgazdász" szemével. A diagnózist valószínűleg mindenki hallotta már, egy mondatban összefoglalva: az állami szektor nem hatékony és hatalmas deficitet halmoz fel évről évre, amely visszafogja a gazdaságot és nem teszi lehetővé az euró bevezetését és veszélyezteti az uniós támogatások lehívását.
Reform, megszorítás, Bokros-csomag: melyik a megoldás? Utóbbi kevésbé, az egy más helyzet volt, most azon eszközök egy része ma már nem alkalmazható. A reformok kellenek, már a csapból is az folyik, hogy az egészségügy, a közigazgatás, a nyugdíjrendszer és az oktatás átalakítását haladéktalanul el kell kezdeni. Ezekre nem elsősorban a spórolás miatt van szükség, hanem mert nem teljesítenek úgy, ahogy azt várjuk. Persze a hatékonyságnövelés kisebb költségvetési terhet is jelent. Ez azonban nem elég, mielőbb olyan megszorítás, kiigazítás, nadrágszíjhúzás (ahogy tetszik, bár valószínűleg sehogy nem fog tetszeni) kell, amely helyrebillenti az idén ijesztő méreteket öltő hiányt. Az adóemelés elvileg hasonló hatású, de tapasztalatok szerint a kiadáscsökkentés eredményesebb eszköz.
Tehát amit az új kormánytól várok, gyakorlatilag türelmi idő nélkül:
Szerencsére egyre többen szorgalmazzák a szükséges intézkedések meghozatalát, így gazdasági szervezetek, kutatóintézetek és magánemberek is, no meg a külföldi elemzők és befektetők. Remélhetőleg ez a nyomás hatni fog, mert bár van egy másik út is, de nem lenne jó megismerni. Az ugyanis meggyengülő forinttal, menekülő tőkével, inflációs nyomással és magas kamatszinttel járna, és annak tényleg egy stabilizáló csomag lenne a vége. A világgazdasági növekedés újra megfelelőnek tűnik, ami talán megteremti a lehetőségét a fenti lépéseknek anélkül, hogy jelentős reálcsökkenéssel szembesüljön a lakosság. Persze lesznek olyanok, akik nem járnak majd túl jól, de hogy egy friss kampányszöveget idézzek: most csak Magyarország számít!
Most derül majd ki, hogy az MSZP hármas szlogenjéből Gyurcsány Ferenc mennyire vállalja fel a bátorságot. Megnyilatkozásai alapján meg fogja lépni, amit kell, de egyelőre várjuk a tetteket.
Egyébként Orbán Viktornak kétharmad részben igaza volt, amikor új államról, gazdaságról és politikáról beszélt. Habár a gazdasággal nincsenek komoly problémák, az államot tényleg át kell alakítani és ehhez az eddigiektől eltérő, újfajta politikusi hozzáállásra van szükség.
Ha az Olvasók egyetértenek a fentiekkel, esetleg további ötleteik vannak, írják bele a kommentbe!
Először is illik gratulálni Gyurcsány Ferencnek, a szocialista pártnak, valamint a liberálisoknak, hogy a rendszerváltás óta páratlan dolgot hajtottak végre, hiszen először nem váltott a politikai váltógazdálkodás. Sokszor mondják, hogy a varsói gyors Budapesten is megáll, vagyis a lengyel választások eredményei ismétlődnek a hazai voksoláskor. Nos, ezúttal ez sem jött be, ugyanis tavaly ősszel a lengyeleknél egy klerikális populista ikerpár és pártjuk nyert és bár mintha itthon is lett volna egy hasonló formáció, az a párt most nem készül koalíciós egyeztetésekre.
Röviden az eredményekről: a HavasPress az első forduló után azonnal publikált prognózisa (amely talán a leghamarabb vált elérhetővé a magyar médiában) meglehetősen pontosan jelezte előre, hogy kik szerzik meg az egyéni körzeteket. Mindössze 6 körzet volt, ahol nem az általunk várt jelölt lett a befutó, a szocialisták közül Siklóson Kocsi László, Nagykállón Demendi László és Gödöllőn Fogarasiné Deák Valéria Eszter, míg a fideszesek részéről Kecskeméten Horváth Zsolt, valamint Kiskunfélegyházán Endre Sándor cáfolt rá a papírformára, rajtuk kívül Szegeden Sándor Klára szabaddemokrata, koalíciós közös jelölt nyert a várakozásaink ellenére. További fontos jellemző, hogy a billegő körzetek a szocialisták felé dőltek, ennek tudható be, hogy ilyen közel kerültek az abszolút többséghez. Örömteli fejleménynek látom, hogy ezt végül nem érték el, így ugyanis a koalíciós partnertől elvárhatjuk, hogy néha felhívja a figyelmet a nem egészen következetes MSZP-s programelemekre (pl. alsó tagozatos falusi iskolák helyzete).
Egyelőre ennyit a múltról, most tekintsünk előre! A pártok jövőjével egy későbbi cikkemben foglalkozom, most inkább az országra váró kihívásokkal és esetleges válaszokkal foglalkozom, mégpedig ahogy a két forduló között írták, egy "szemüveges közgazdász" szemével. A diagnózist valószínűleg mindenki hallotta már, egy mondatban összefoglalva: az állami szektor nem hatékony és hatalmas deficitet halmoz fel évről évre, amely visszafogja a gazdaságot és nem teszi lehetővé az euró bevezetését és veszélyezteti az uniós támogatások lehívását.
Reform, megszorítás, Bokros-csomag: melyik a megoldás? Utóbbi kevésbé, az egy más helyzet volt, most azon eszközök egy része ma már nem alkalmazható. A reformok kellenek, már a csapból is az folyik, hogy az egészségügy, a közigazgatás, a nyugdíjrendszer és az oktatás átalakítását haladéktalanul el kell kezdeni. Ezekre nem elsősorban a spórolás miatt van szükség, hanem mert nem teljesítenek úgy, ahogy azt várjuk. Persze a hatékonyságnövelés kisebb költségvetési terhet is jelent. Ez azonban nem elég, mielőbb olyan megszorítás, kiigazítás, nadrágszíjhúzás (ahogy tetszik, bár valószínűleg sehogy nem fog tetszeni) kell, amely helyrebillenti az idén ijesztő méreteket öltő hiányt. Az adóemelés elvileg hasonló hatású, de tapasztalatok szerint a kiadáscsökkentés eredményesebb eszköz.
Tehát amit az új kormánytól várok, gyakorlatilag türelmi idő nélkül:
- Jelentsen be olyan intézkedéseket, melyek már rövid távon csökkentik a hiányt és hosszabb távon is fenntarthatóak, valamint kezdjenek bele néhány területen a reformokba már a nyáron, úgyis sokáig tartanak majd
- A nyári parlamenti ülésszakban hozzanak intézkedéseket a korrupció visszaszorításáért
- Az önkormányzati választások után pedig lássanak neki a közigazgatás átalakításának, hogy a megyerendszer minél előbb megszűnjön
- Emellett vezessék be a vizitdíjat és ténylegesen teremtsék meg a biztosítási jogviszony meglétének ellenőrízhetőségét az egészségügyben
- A közbeszerzéseknél minél inkább érvényesüljön a teljesítménymérés
- Folytassák a privatizációt
Szerencsére egyre többen szorgalmazzák a szükséges intézkedések meghozatalát, így gazdasági szervezetek, kutatóintézetek és magánemberek is, no meg a külföldi elemzők és befektetők. Remélhetőleg ez a nyomás hatni fog, mert bár van egy másik út is, de nem lenne jó megismerni. Az ugyanis meggyengülő forinttal, menekülő tőkével, inflációs nyomással és magas kamatszinttel járna, és annak tényleg egy stabilizáló csomag lenne a vége. A világgazdasági növekedés újra megfelelőnek tűnik, ami talán megteremti a lehetőségét a fenti lépéseknek anélkül, hogy jelentős reálcsökkenéssel szembesüljön a lakosság. Persze lesznek olyanok, akik nem járnak majd túl jól, de hogy egy friss kampányszöveget idézzek: most csak Magyarország számít!
Most derül majd ki, hogy az MSZP hármas szlogenjéből Gyurcsány Ferenc mennyire vállalja fel a bátorságot. Megnyilatkozásai alapján meg fogja lépni, amit kell, de egyelőre várjuk a tetteket.
Egyébként Orbán Viktornak kétharmad részben igaza volt, amikor új államról, gazdaságról és politikáról beszélt. Habár a gazdasággal nincsenek komoly problémák, az államot tényleg át kell alakítani és ehhez az eddigiektől eltérő, újfajta politikusi hozzáállásra van szükség.
Ha az Olvasók egyetértenek a fentiekkel, esetleg további ötleteik vannak, írják bele a kommentbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése