Választási csalás: különbusszal szállított szavazók

I think you have a problem! - mondta a buszvezető, miután elért a végállomásra és már csak 3, a brüsszeli magyar nagykövetséget kereső, szavazásni igyekvő egyetemista ült ott. Bár a sofőr jól beszélt angolul, amikor a választói jogukkal élni kívánok megmutatták neki a térképet, azt mondta, persze, ez a jó járat. Mikor a fenti mondat elhangzott, akkor már úgy finomított: a busz száma az jó, csak a másik irányba kell menni.
És ezt miért nem mondta rögtön a felszállásnál? - kérdeztük talán nem ok nélkül. A válasz meglehetősen érdekes volt ("ilyen nevű utca bárhol lehet"), azonban ezt ő is érezte, így felajánlotta, hogy visszavisz minket a pályaudvarra, mindezt szolgálaton kívül és persze ingyen. A végén azért megkért minket, hogy hajoljunk le, hátha ellenőrzés lesz, amely végül elmaradt. Remélhetőleg senki sem fog emiatt bejelentést tenni, bár kétségtelenül nem tudjuk bizonyítani, hogy nem egy párt bérelte számunkra a buszt.

Innen már könnyen el lehet jutni a követség épületéig, amelynek elhelyezése jó példával szolgál egy esetleges államigazgatási reformhoz. A belvárostól távoli csendes környéken található az épület, így nyilván jóval olcsóbb, mint ha a Grand Place közelében lenne. Budapestre vonatkoztatva: a minisztériumi épületek a Roosevelt tér-Kossuth tér környékéről átkerülnének egy külső pesti kerületbe. Persze ismerve a hazai viszonyokat ez irreális.
A keresett utcában már lehetett érezni, hogy valamiféle magyar összeesküvés készülődik, ugyanis az utcában szinte kizárólag hazai rendszámú autók parkoltak. A követségi épület ajtaján kívül ért véget a sor, és a pletykák arról szóltak, hogy másfél-két órát kell várni. Ennek oka, hogy itt egy speciális jegyzőkönyvet is alá kell írnia mindenkinek és ha valaki nem nézett utána a vonatkozó eljárásnak, akkor furcsálhatta, hogy a szavazatát tartalmazó boríték bekerült a személyes adatai mellé egy nagyobb borítékba, és ez utóbbit kellett bedobni az urnába. A nagykövettel hosszasan beszélgetve megtudtuk, hogy ő már előre látta, a lassú ügymenetből problémák lesznek, de a helyi választási bizottság tagjai nagyon szigorúan ragaszkodtak a szabályokhoz, nehogy megtámadják az eredményt. Egyedül annyit tudott elérni előzetesen, hogy a tervezett 2 helyett 4 embert küldtek a szavazás lebonyolítására. Ahogy az előző bejegyzésemben jeleztem, mi már a szavazás előtt kifogással éltünk a szavazás kapcsán.
Másfél órás várakozás után lehetett bejutni a fülkébe, illetve a szerző - a gyorsabb haladás érdekében - a szavazólapokat azon kívül töltötte ki, melyre az engedélyt megadta a bizottság elnöke, bár a vonatkozó szabályok szerint erre nem is volt szükség. Egy rövid jogértelmezési diskurzust folytattam a lebonyolítást végzők egyikével, melynek konklúziójaként az illető úgy fogalmazott:

"Jogászként mondom, ez a törvény ezer sebből vérzik."

Rajtam kívül más publicista is sorbanállással töltötte a vasárnap délutánját, a sokak által ismert Lovas István várakozott néhány méterrel lemaradva mögöttem. Őszintén remélem, hogy e blog Olvasói semmi egyéb tekintetben nem találnak hasonlóságot a két szerző között.
Miután a HavasPress Online célja a látogatók igényeinek megfelelő tartalom közlése, a következő bejegyzésben a választásokra vonatkozó tippjeimet teszem közzé.
Amerikai közgazdászok már korábban kiszámolták, hogy nagyobb annak az esélye, hogy valakit baleset ér a szavazásra menet, mint hogy az ő voksa dönti el a választást, így a racionális döntés nem elmenni. A szerzőnek összesen 8 eurójába és 5 órájába került a részvétel, így talán nem képmutatás mindenkinek felhívni a figyelmét most és a következő napokban is:

A szavazás állampolgári jog és erkölcsi kötelesség!