Antiliberális hadjárat?

Úgy látszik, érdekes fordulatot vesz a kampány és egy szokványosnak nem nevezhető szituáció alakul ki hamarosan. A jelek szerint a Fidesz kampánystratégái is rájöttek arra, amit az SZDSZ vezetői már régóta hirdetnek, hogy ha a liberálisok pártja jól szerepel, akkor marad a Gyurcsány-kormány. E téren apróbb zökkenők még elképzelhetők, miután Kunczéék az egykulcsos adó bevezetéséhez kötik a koalíciós szerződés aláírását és ettől Hiller ódzkodik, de hát a Köztársaság téren úgysem ő dönt a lényeges kérdésekben.
Viszont ha az SZDSZ leverné az 5 %-ra állított lécet, akkor szinte biztos, hogy Orbán lesz a következő miniszterelnök, miután a vidéki egyéni körzetekben sokkal jobban fog szerepelni az ellenzéki párt. Így most a nagy, 40 százalékos jobboldali erő a szokásos, Gyurcsánynak szánt tüskék mellett elég vehemensen kezdte támadni Demszkyt, Kókát és ha beigazolódnak Kuncze félelmei, akkor Molnár Lajost is, csak előtte megvárják, hogy ismertté várjon. Egyébként a taktika nem rossz, bár szerintem kontraproduktív. A főpolgármesterrel kapcsolatos tetteket már lerágott csontként kezeli a közvélemény és bár jó ezer kilométerről nehéz megítélni, azt hiszem, a budapestiek ismét a városban végrehajtott és elmulasztott fejlesztések alapján értékelik Demszkyt. És mivel az ő kommunikációs stábja elég erősnek tűnik, az ő népszerűsége is kezd visszatérni az elfogadható kategóriába. Ráadásul néhány látványos bejelentéssel (így a napokban aláírt Budapest-szerződéssel) tovább erősítik fővárosi pozícióikat a kormánypártok.
A Kóka elleni támadások mintha alábbhagytak volna az utóbbi időben, aki utálja őt, az nagyrészt stílusáért teszi (és ebbe beleillik a nevezetes Playboy-interjú meg a helikopter is), aki szereti, az mindezek tudatában kedveli őt.
Molnárról egyelőre nem mernék nyilatkozni, mert viszonylag kevés megnyilatkozását láttam, melyek között volt rokonszenves, de alpári is.
Ami miatt megítélésem szerint nem hatékony a Fidesz liberálisok elleni támadássorozata, az a személyek hitelessége. A gazdasági minisztert az érdekfeszítő nyilatkozatra nehezen rábírható Áder János nyüstöli, Demszkyt az a Kupper András, akit csak a politikában járatosak ismernek és aki gyenge poénokkal (párna), továbbá jelentős fáziskéséssel (PRO feketejános-díj) reagál az eseményekre, ráadásul saját pártjában sem igazán tisztelik, amit jelez a budapesti listán betöltött 7. helye is.
Van még 3 politikus, akik gyakran "nekimennek" az SZDSZ-nek és politikusainak: Mikola István, Semjén Zsolt és Kövér László. Tanácsom a Fidesz kampányfőnökei számára, hogy ezt a három urat ne engedjék fórumot tartani, mert minden megszólalásukkal erősítik a koalíciós erők szavazóinak aktivitását és erre nyilvánvalóan rá is játszanak a szocialisták és a szabaddemokraták. Az utóbbi napokban igazán az lepett meg, hogy a pártelitből többé-kevésbé kiszorult, kevésbé ismert Ungár Klára is folyamatos támadások célpontja lett, ez egyrészt nem túl úri gesztus, másrészt itt ugye - Kövérhez hasonlóan - a Fidesz egyik alapítójáról beszélünk, akit valószínűleg a saját körzetén (12. kerület) kívül nem sok helyen ismernek.
Jobboldali értelmiségiek egy csoportja is felhívást intézett az "álliberalizmus (a szabadosság) képviselői" ellen, itt olyan mérsékelt aláírók nevével találkozhatunk, mint Bencsik András és Eperjes Károly. Ezzel némileg eljelentéktelenítik azt az egyébként fontos kérdést, amely egy jól látható törésvonal az egyén szabadságában hívő liberálisok és az effajta szabadságjogokat valamilyen módon az állam által korlátozni igyekvő Fidesz között. Ez egy érdekes értékvita lehetne, de akkor talán jobb lett volna, ha a fenti nyilatkozatot Solymosi Frigyes és a Professzorok Batthyány Köre többi tagja jegyzi, nem az ijesztően szélsőséges Demokrata vezetője, valamint a kereszténység kapcsán furcsaságokat beszélő színész.