A címben feltett kérdésre akár nagyon egyszerű választ is adhatunk: mert szeretnek tüntetni. Ezúttal azonban érdekesebb a helyzet és a szokásos klisékkel nem intézhető el. Ebben a bejegyzésben azt próbálom megmagyarázni, miért helytelen a tüntetéssorozat.
Mindenekelőtt egy korábbi cikkem kapcsán szeretném elismerni, hogy tévedtem, amikor Irán megtámadását március 28-ára jósoltam, bár egyes hírek szerint "minden opció az amerikai elnök asztalán van".
És akkor a franciákról. Ha valaki nem követi a híreket, a fiatalok, egyetemisták lázadnak egy új törvény ellen, melynek lényege, hogy a vállalatok a 26 éven aluli alkalmazottakat az eddiginél egyszerűbben tudják elbocsátani az alkalmazásukat követő 2 éven át. Hát igen, elsőre tényleg nagyon csúnyán hangzik a dolog, de ha valaki mikrogazdasági ismeretekkel rendelkezik, akkor rövid gondolkodás után belátja, hogy ez a fiatalok munkanélküliségét ténylegesen csökkentő lépés.
Mi történik most? Ha egy cég alkalmaz valakit, akkor az szinte "bebetonozza" magát, hiszen csak nehezen bocsátható el, még akkor is, ha adott esetben alkalmatlan feladata ellátására vagy éppen a cégnek nem megy jól a sora. Nyilván, ilyen feltételek mellett kétszer is meggondolják, hogy felvegyék-e az illetőt. Ennek eredménye a fiatalok körében mért magas munkanélküliség.
Erre válaszképpen született a CPE-törvény, amely tehát megkönnyíti a kimeneti oldalt a cégek számára, vagyis igen, egyszerűbbé teszi az elbocsátást. Viszont ez azzal járhat (feltéve, hogy életbe lép a szabályozás), hogy bátrabban vesznek fel fiatal alkalmazottakat a cégek, és ezáltal csökkenni fog az állástalan fiatalok száma.
Elvileg érthető a francia fiatalok ellenérzése, mert egy ilyen törvény után kénytelenek lesznek keményebben dolgozni, hogy megmaradjon az állásuk. De ezért senki ne sajnálja őket, mert feltehetően az új szabályok után is jóval mérsékeltebb megterhelést jelent egy francia állás, mint a nagy cégek közép-európai munkahelyei. Mi mégsem vonulunk az utcára az esetenként 10-12 órás munkaidő vagy az egyetemisták ingyenes foglalkoztatása ellen, hanem megpróbálunk minél hatékonyabban dolgozni, hogy a cégnél (amely sok esetben francia hátterű) maradhassunk.
Egyébként egyszerű a helyzet, ha Franciaországban nem alkalmazkodnak a globális versenyhez, akkor hamarosan kénytelenek lesznek szembesülni a következményekkel: a versenyképesség radikális visszaesése, a cégek külföldre települése és romló életszínvonal. Ez a törvény egy viszonylag kevéssé fájdalmas lépés a reformok sorozatában, lesz ennél sokkal keményebb is.
A szakszervezetek csak hozzák a formájukat, amikor kizárólag az alkalmazásban lévők érdekeit figyelembe véve hivatkoznak a szolidaritásra és vonultatják az utcára milliószámra a valós helyzetet nem ismerőket.
Ezek tükrében kijelenthetem, a francia és az európai gazdaság érdekében támogatom de Villepin miniszterelnököt és kívánom, hogy sikerrel hajtsa végre a francia munkaerőpiac átalakítását!
Mi történik most? Ha egy cég alkalmaz valakit, akkor az szinte "bebetonozza" magát, hiszen csak nehezen bocsátható el, még akkor is, ha adott esetben alkalmatlan feladata ellátására vagy éppen a cégnek nem megy jól a sora. Nyilván, ilyen feltételek mellett kétszer is meggondolják, hogy felvegyék-e az illetőt. Ennek eredménye a fiatalok körében mért magas munkanélküliség.
Erre válaszképpen született a CPE-törvény, amely tehát megkönnyíti a kimeneti oldalt a cégek számára, vagyis igen, egyszerűbbé teszi az elbocsátást. Viszont ez azzal járhat (feltéve, hogy életbe lép a szabályozás), hogy bátrabban vesznek fel fiatal alkalmazottakat a cégek, és ezáltal csökkenni fog az állástalan fiatalok száma.
Elvileg érthető a francia fiatalok ellenérzése, mert egy ilyen törvény után kénytelenek lesznek keményebben dolgozni, hogy megmaradjon az állásuk. De ezért senki ne sajnálja őket, mert feltehetően az új szabályok után is jóval mérsékeltebb megterhelést jelent egy francia állás, mint a nagy cégek közép-európai munkahelyei. Mi mégsem vonulunk az utcára az esetenként 10-12 órás munkaidő vagy az egyetemisták ingyenes foglalkoztatása ellen, hanem megpróbálunk minél hatékonyabban dolgozni, hogy a cégnél (amely sok esetben francia hátterű) maradhassunk.
Egyébként egyszerű a helyzet, ha Franciaországban nem alkalmazkodnak a globális versenyhez, akkor hamarosan kénytelenek lesznek szembesülni a következményekkel: a versenyképesség radikális visszaesése, a cégek külföldre települése és romló életszínvonal. Ez a törvény egy viszonylag kevéssé fájdalmas lépés a reformok sorozatában, lesz ennél sokkal keményebb is.
A szakszervezetek csak hozzák a formájukat, amikor kizárólag az alkalmazásban lévők érdekeit figyelembe véve hivatkoznak a szolidaritásra és vonultatják az utcára milliószámra a valós helyzetet nem ismerőket.
Ezek tükrében kijelenthetem, a francia és az európai gazdaság érdekében támogatom de Villepin miniszterelnököt és kívánom, hogy sikerrel hajtsa végre a francia munkaerőpiac átalakítását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése